Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-329

829. orsüágo* ftlís « ilrezins 17. 1884 í:9 leg, szóval olyan dolgokat engedett meg igazgatójának, miket, meglehet a közgyűlés is jóváhagyott volna, hanem a mik igy önkényszeríílegtéve még sem járják. Én nem folytam be ezen ügyek vizsgálásába, ámbár Szabolcsmegye felkért, hogy az ott megejtendő vizsgálatban részt vegyek, de az akkoriban oda kiküldött műszaki szakértő — gondolom osztálytanácsosi czímmel birt — vindieálta magának, hogy ő vezesse a vizsgálatot, a mit én el nem fogadhattam, ámbár személye ellen semmi kifogásom sem volt. Hanem ha egy társulat határozatot hoz, azt mindenesetre a kormányhoz, a közlekedési ministerhez is fölterjeszti jóváhagyás végett, a mi ez esetben is megtörtént. Lehet, hogy a ministerium részéről csak annyiból követtetett el mulasztás, hogy nem eléggé szigorúan lelkiismeretesen vette az ügyet, de esetleg el is nézhette; már most, hogyan is lehet azt kívánni, hogy egy alantas közeg földerítsen valamely visszaélést, a mi az ő föllebbvalójára árnyfoltot vethet? De főleg azért óhajtottam volna a kir. biztosságot, hogy politikai befolyásoktól tökéletesen ment legyen a Tiszaszabályozás nagy műve. Mert mig két évvel ezelőtt az árviz alkalmával Csongrád városa meggyőződésből a függetlenségi párthoz tartozott, (Felkiáltások a szélső halfelől: Halljuk! Halljuk!) most — s én ezt nem veszem nekik rósz néven, mert tudom, hogy akkor életük és vagyonuk és mindenük koczkán forgott — megválasztották képviselőnek az akkori közlekedésügyi ministert. {Zaj a szélső baloldalon.) Mi is természetesebb, hiszen nem a szép szemeiért választották meg, hanem azért, hogy Csongrád ügyeit felkarolja s tegyen valamivel többet, mintha talán nem volna az ő képviselőjük. (Derültség a szélső balon.) És mihelyt egyszer az az eset előfordult, hogy egyik-másik községnek politikai szempontból a kormány többet enged meg, több áldozatot hoz, akkor az igazságos felosztás megszűnik, akkor legokosabban teszik az összes alföldi érdekeltség kerületei, ha megválasztják mindenütt a közlekedési ministert. Baross Gábor: Ez nem áll! Ez ellen tiltakozom! Rohonczy Gedeon: Ezzel csak arra akartam czélozni, hogy a politikai befolyásnak milyen hatalma lehet. Ezelőtt három nappal felszólalt itt Törzs Kálmán t. képviselő ur és sokalta azon hat milliót, a mi a Kőrös, Maros és Tisza szabályozási költségekre felvétetett és azon kéréssel fordult a kormányhoz, hogy egy harmadát engedje el a kormány ; holott e törvényjavaslat 23. §-amegállapítja, hogy hol kezdődik a határ, a hol a kormány az érdekeltséget segélyezni fogja. Én ezt nem tartom igazságtalannak, mert ha sokalja ezen 6 milliót azért, mert ott az építkezési munkálatok drágán hajtattak végre, akkor tetszett volna az ottani érdekeltségnek a munkálat közben kifogásolni a munkálatot és vizsgálatot kérni. Különben az ember nem tudhatja, hogy nem lép-e fel ott egy kormánypárti jelölt és annak kedvéért esetleg elengedik ezen költségek egy részét; ámbár ezt feltételezni nem akarom a mostani közlekedési ministerről, de esetleg egy politikai fordulat következtében lehet egy más kormány, a ki ezt megteheti. Czélzott Törzs képviselő ur arra is, hogy a magasparti érdekeltség szempontjából mily igazságtalan a hozzájárulás. Hiszen megvallom, belátom, kellemetlenül érintheti azon magasparti biríokosságot, hogy a védekezéshez ők is hozzá]árulni tartoznak, esetleg vagyonuk 207,-a erejéig; de ilyen igazságtalanság történik nemcsak a magasparti birtokosokkal, hanem velünk, a legalsóbb, közvetlenül a torkolatnál levő birtokosokkal is a munkálatok rendszertelen végrehajtása által. De ha a rendszert megtartották volna is, a szabályozás következtében a vizszin-niveaut emelték és ennek folytán nekünk ahhoz képest a töltéseket emelni és szélesítenünk kellett, a mi természetesen épen olyan adó, a melyet ma nem tudunk kifejezni meghatározott perczeutekben, hanem csak általánosságban. Czélzott Törzs képviselő ur arra is, hogy akkor már miért nem vonják be Árvamegyét és a felső megyéket is. De ő tévedett, mert azon magasparti érdekeltség, kik a legmagasabb árviz niveaujába esnek, valóban esetleg gátszakadás esetén ki vannak téve veszedelemnek és az jogos, hogy olyanok egy bizonyos leszállított arányban inkább vannak hivatva a költségekhez hozzájárulni, mint talán az erdélyi vagy felső megyék. De én nem tartom különben sem ajándéknak, a mit a kormány most befektet, hanem tartom az állam vagyonából kölcsönadott pénznek, a mit a kormány a magát busásan kifizető szabályozásra fordít. Minden államban, a hol szabályozások vitetnek keresztül, lehetetlenség, hogy a kormány csak az ottani érdekeltség vagyonát gyarapítandó, kezdett e munkálatokhoz, hanem a közérdek szempontjából kellett azt tennie és tette is azt, tudjuk, hogy nem a folyók kerültek a városok mellé, hanem a városok épültek a folyók mentén, keresték a gazdagabb helyeket, részint forgalmi szempontból, részint pedig, mert kétségtelen tény az, hogy a folyamok mente a természettől sokkal gazdagabb és jobban megfelel a culturának, mint a hegyek bérczei és lejtői. Ez igy volt már ezredévek előtt, a folyómenti völgyek akkor ép oly arányban értékesebbek voltak a nyitrai földhöz képest, mint most. És most helyes szabályozás által ismét értékesebbé fognak válni, mint a nyitrai régen rigolirozott földek; de ahhoz helyes szabályozási terv szükséges első sorban. Itt van továbbá például az „österreichische Baugesellschaft", mely aktiákra szabályozza a felső Dunát, de ott a mentesített földterületre még