Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-329

80 J29. országos tilts márezhis 17. 1884. meglehetős szélességre humust kell hordani, szóval még művelésre előkészíteni, holott nekünk a Tisza mentén a természettől legjava földünk van ha a mentesítés eszközöltetett és azért a Dunánál mégis akadnak részvényekre vállalkozók, kik milliókat koczkáztatnak és ez legfényesebb bizonyítéka annak, hogy egy helyesen keresztül vitt szabályozás nem csak az érdekeltség, de az államra nézve is nagy fontosságú és üdvösnek kell lennie. Itt van továbbá a Rajna-szabályozás tervezete és térképe, melyre Dobránszky t. képviselőtársam is hivatkozott múltkori beszédében, itt láthatjuk. — De előbb föl kell, hogy említsem, hogy én a kir. biztosságot még azon szempontból is pártoltam és azért találtam leginkább szükségesnek, mert az egyöntetű összefüggést hoz létre a műszaki terv é; az ártér culturális felosztására nézve is. Ugyanis a mostani rendszer az, hogy először a társulatok, azután a központi tiszai bizottság és végre a kormány, illetőleg a műszaki közegek feladata lesz megállapítva. De a központi bizottság csakis a társulatok belkezelésével foglalkozik, különállólag a műszaki szakértők működési körété'!. És ez mit eredményez ? Azt, hogy a Rajnán, a hol a szabályozást keresztül vitték, az árterek nem szántattak fel, mint nálunk, hanem réti culturának is hagyattak meg részek. És ott ki is fizeti magát, a szabályozás, mig ha egészen felszántották volna az ártereket, lehet, hogy tönkre mentek volna az ottani birtokosok. Igen nagy kérdés a Tiszaszabályozásnál az esési viszonyok ismerete. Nekem voltak erre jegyzeteim, de hamarjában nem találom meg; de az itt jelenlen levő Bodoky ministeri tanácsos ur fog szolgálni e részben alapos felvilágosítással, ha tévednék. A Tiszának esési viszonya nagyobb Naményig, mint Naménytól Szolnokig és azután folyvást csökken, de legfeltűnőbben Szegedtől, illetőleg Csongrádtól Titelig. E részen 32 láb az esése, holott Csongrádig az 122 láb. Mi ennek a következése? Az, liogy ha e szabályozás nem hibáztatott volna el és már eddig is rendszeresen keresztül vitetett volna, a magasabb \iz két hétig vagy esetleg rövidebb ideig tart, hol az esés nagyobb, mig ellenben nálunk Torontálban Szegeden alul, hol a viz esése kisebb és a Maros, Kőrös és Bodrog betorkol, a nagyobb vízállás huzamosabb, úgy hogy néha két-három hónapig eltart. Termé szetes, hogy ott nyitott töltésrendszerről nem lehet szó; lehetne talán a Bodrognál vagy a KözépTiszánál, hol az árviz egy-két hétig tart — a mi legalkalmasabb a rétek természetes megöntözésére és trágyázására, — egészen más culturai viszo- j nyokat lehetne itt is, ép ugy mint a Rajnán ily mó- J don meghonosítni, de hogy erről a kormány, ille- I tőleg a műszaki szakértők és az érdekeltség j vitatkoztak volna is, arról nincs tudomásom. Tudom, hogy a nagy árvizek idején a tiszai ] központi bizottság szakértők meghívásával tanácskozott, hogy mi képezi alapját e bajoknak, de a culturális viszonyokról ott szó sem volt, holott ezt nagyfontosságú dolognak tartom, a me'yet nézetem szerint csak úgy lehelne életbeléptetni és megvalósítni, ha a kir. biztosság mellé egy tanács volna beosztva, mely műszaki szakértőkből, kultúrmérnökökből és gazdákból állna, oly kultúrmérnökökből és gazdákból azonban, kik rendelkezésére állván a királyi biztosságnak, kiküldhetők volnának és a kik összehasonlításokat bírnának tenni az al- és felfúldi viszonyok közt, nem mint jelenleg hogy a központi bizottságba beválasztalak 6 felső és 6 alsó érdekelt, ez nem ismeri a felső viszonyokat és megfordítva. E rendszer mellett mi természetesebb, mint hogy a szakértők tökéletesen egyöntetűleg nem birják magukat tájékozni és tökéletes és üdvös intézkedéseket a szabályozás terén nem hozhatnak létre. Én azonban, habár a királyi biztosságnak voltam támogatója, belenyugszom a jelenlegi állapotba is, mert reménylein, hogy e törvényjavaslat tőle kitelhetőleg mégis némi üdvös eredményeket létre fog hozni. Én e törvényjavaslatot egy kölcsönös szerződésnek tekintem, melyet a törvényhozó testület megállapít a kormány és az érdekeltség közt. E törvényjavaslatban ki van mondva, mit köteles a kormány elvégezni saját költségére, mit az érdekeltség é;

: mikor áll elő azon állapot, midőn a kormány az érdekeltséget segélyezni kezdi. Azonkívül szól a törvényjavaslat a társulatok szervezetéről, de én az erre vonatkozó rendelkezéseket hiányosaknak tartom és ezekre módosításaimat szándékom is megtenni. Hermán Ottó t. képviselőtársam múltkori felszólalásában e törvényjavaslatot egy kéményhez hasonlított,;, t. i. hogy a kéménynyel kezdjük építeni a házat, E hasonlat nem egészen áll és nem fogadhatom el. A képviselő ur utal arra, hogy nincsenek műszaki adataink és hogy csak 20—25 év múlva lesznek majd ilyenek, addig tehát ő egy törvényjavaslatot mint bázis nélkülit nem bír elképzelni. Magam is elismerem, hogy az adatokat csak idők multával fogjuk beszerezhetni, de hiszem, hogy vannak legalább megközelítő műszaki adatok, melyek alapján e törvényjavaslat készült. Széchenyi Istvánnak két fő alkotása volt, a lánczhid és a Tiszaszabályozás. A lánczhid mint sokkal kisebb míí s mint olyan, hol a műszaki terv legnagyobb praecizitással meg volt állapítható, miután arra természeti erők nem bírtak befolyással, sikerült művé is vált, holott — és tegyük fel azt, hogy a lánczhid-építésnél a kormány vállalta volna magára a két kőoszlop építését és a láncz elkészítését, az érdekelteknek pedig feladatul jutott volna a lelógó vasrudak, farészek, átjárók stb. elkészítése és feltéve, hogy a melegnek befolyása a vasra, ugy súly, mint annak terjeszkedésére sokkal na-