Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-342

284 342 országos üléí á.rilis 5 1884. vizsgálat megejtése végett és mig a kellő előkészületek meg nem történnek, a Pozsonyból jövő összes marhaszállítmányok Marcheggben egysze rííen visszautasítandók Már most méltóztassék figyelembe venni, hogy milyen előkéssületek azok, a melyeket Marcheggben meg kell tenni? A marcheggi állomás köztudomás szerint amúgy is anynyira túl van terhelve, hogy ott egészen új építkezések nélkül ezen rendelet szabványának megtelelni teljesen lehetetlen. Ezen építkezés tehát mindenesetre beletelnék sok hónapba. Ehhez járul még az is, hogy a fennálló szabályok szerint azon kocsik, melyekből a ki akodás megtörtént, mielőtt új berakodás történhetnék, desinficiálandók, a mi újra sok ezer és ezer forintba kerül. Mig tehát ezen dolgok nem teljesíttetnek, ;tddig minden, Pozsonyból jövő marii a szállítmány visszautasítandó. Azért osztozom gr. Apponyi azon nézetében, hogy ez majdnem a tilalommal határos, Van aztán még egy kis nuance. Az mondatik, hogy mig Marcheggben az előkészületek meg lesznek téve, visszautasítandók minden oly állatok, melyeknek egészségi állapota bebizonyítva nincs. A pozsonyi vásáron kiállított bizonyítvány azonban elegendőnek nem tekintendő. Mit tesz ez ? Ez azt teszi, hogy az az ember, a ki Pozsonyba felhajtja marháját, ha a marhalevél időközben lejárt, nem kosszabbittathatja meg azt a pozsonyi hatóságnál, hanem kénytelen azt hazaküldeni azon helységbe, a hol lakik és mig nem jön meg a meghosszabbítás, nem érvényes a marhalevél. Hogy mennyi malitia van ebben, arra nézve bátor vagyok ugyanazon osztrák törvényből, melyből gr. Apponyi olvasott fel, vagyis inkább annak végrehajtási rendeletéből egy szakaszt felolvasni: „Die Viehpässe habén eine Giltigkeit von 10 Tíägen vom Dátum der Ausfertigung gerechnet. Eine erforderliche Verlängerung ist bei jenen Organen anzusnehen, welche in dem Gebiete, wo sich die Thiere aufhalten, zur Ausstellung von Viehpässen befugt sind." Tehát az osztrák rendelet értelmében is azon hatóság, melynek területén a marha épen akkor található, van hivatva a marhalevél meghosszabbítására. A magyarországi marhával szemben még ezen csekély előny is megtagadtatik tőlünk. Arra, hogy mi lehet ezen rendelet oka és miért keletkezett az, nekünk csak gyanításaink vannak. De én nem átallom erre nézve is véleményemet itt nyíltan kimondani. (Halljuk!) Méltóztatnak tudni, hogy Bécsben, nevezetesen a marhára nézve új vásárrend hozatott be, melyet a magyar marhakereskedők magukra nézve hátrányosnak és vexatoriusnak találtak. Ennek következtében, miután ki volt merítve minden út, hogy e baj orvoslását kieszközöljék, elhatározták, hogy a marhavásárt átteszik Pozsonyba és a bécsi kereskedők, ha akarnak magyarországi marhát vásárolni, jöjjenek le Pozsonyiba. Ennek ellensúlyozására — és méltóztassanak figyelembe venni, hogy a pozsonyi vásárnak már április 15-én kell életbe lépnie — ennek ellensúlyozására lett kiadva azon rendelet, a mely lehetetlenné akarja tenni, ha nem is physice, de legalább oly nehézségekkel akarja összekötni a bevitelt, hogy elmenjen a bécsi kereskedőknek a kedve attól, hogy a pozsonyi vásárt meglátogassák. S még egy dolgot szeretnék felemlíteni és ez azon — nem mondhatom máskép — brutális mód, melylyel ezen rendelet hozatott és közzététetett. Ugy látszik, hogy azok, a kik kiadták a rendeletet, érezték, hogy ha a törvény alapjára helyezkednek, ezen rendelet meg nem állhat. Ok tehát nem azon utat követték, mely ily alkalmakkor szokásban van, hogy az osztrák kormány szóba állott volna a magyar kormánynyal és a kettő együtt megállapította volna azt, a mi valóban szükséges és a mi nem malitia és roszakarat kifolyása, hanem egyszerűen hivatkozván régi osztrák rendeletekre, ezen rendeletet márczius 30-án kiadták és a mennyire én értesülve vagyok — a minister urak ez iránt felvilágosítást fognak talán nyújtani — hivatalosan, legalább tegnap délig e rendelet a magyar kormánynyal közölve sem volt. Tehát ily életbe vágó rendeletet hirdetnek ki a magyarországi marhabevitelre és nem tartják érdemesnek, hogy a magyar kormányt csak értesítsék is a dologról. (Nagy mozgás.) Még magánúton is csak tegnap a déli órákban jutottunk tudomására e rendeletnek, melynek utolsó sora ugy hangzik, hogy ezen intézkedés 1884. április 5-én lép életbe, azaz ma. (Mozgás.) Tehát alig 12 órával az ily rendelet életbelépése előtt kapott a kormány róla nem is hivatalos tudósítást. Mindezek után interpellatióm felolvasásához foghatnék s még csak azon megjegyzést bocsátom előre, hogy egyik kérdés, melyet gr. Apponyi a kormányhoz intézett, de a melyre nézve ő maga megmondta, hogy ez idő szerint választ nem vár, ezen kérdés interpellatiómban nem foglaltatik, t. i., hogy mit szándékozik a kormány tenni, ha ezen rendelet vissza nem vétetnék, mert én azt hiszem, nem tanácsos valakitől azt kívánni, hogy demasquirozza a maga battériáit az ellenség szeme láttára (Helyeslés) és mondja meg az ellenségnek előre, hogy mit fog tenni, hogy ez annak ellensúlyozására készen legyen. (Helyeslés.) A másik eltérés interpellatiómban az, hogy én igenis kérdezem a kormánytól: (Halljuk!) vájjon ezen rendeletet összeegyeztethetőnek tartja-e a fennálló törvénynyel? Én ép ugy, mint Apponyi t. képviselőtársam meg vagyok győződve arról, hogy a kormány nem tartja összeegyezhetőnek, épugy mint ő, én is kénytelen vagyok bevallani, I hogy egy olyan szakasza a törvénynek, mely