Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.
Ülésnapok - 1881-341
341. orázágo^ Ülés úpiili 4. !8S4. 271 csánatot kell kérnem a t. háztól, hogy rekedtségem daezára mégis szólni kivánok. Szólni kívánok pedig azért, mert a dolog, a melynek tárgyában interpellatiót óhajtok intézni, imminens veszélyt rejt magában. T. ház! Mióta a zentai választás megejtetett, a mely f. évi január 30-án történt, Zentán a botrányok lánczolata fűződik folytonosan. Nevezetesen mindjárt február elején az ottani lapszerkesztőt Eeithmann Ferenczet fényes nappal az utczán megtámadták, csomós kötéllel elverték és mikor a rendőrkapitányhoz ment e miatt panaszkodni, nemcsak hogy orvoslást nem talált, de sőt ő rovatott meg. Nemsokára ntánna egy ottani adóvégrehajtó és egy főkortes reggel, mikor ő még ágyban volt, felkeresték, az ágyból kihúzták, bottal fenyegették, meg akarták verni, a mi elől ő csak szaladás utján menekült meg, azok látva, hogy emberek jönnek össze, szobájából revolverét elvive elszaladtak. Nem sokára ugyanezen egyénhez az ellenfél képviselőjelöltjének bátyja korán reggel lakására ment, az ajtón dörömbölni kezdett és csakis, mert a háziasszony azt mondta, hogy nincs odahaza, távozott onnan. Ez egy emberrel történt. Van egy másik szintén exclusiv ember, egy odavaló tanitó, a ki az ottani iskolaszéki elnök által tetemes Ígéretek mellett és mikor ez nem használt, fenyegetések mellett oda akart tereltetni, hogy minden áron elvét megváltoztatva, az ellenfélre ne csak szavazzon, hanem mellette korteskedjék is. {Egy hang jolbfelől: Nem ide tartozik!) Bizonyítékok vannak. És akkor, mikor semmi körülmények közt nem birta rávenni, hogy elvétől elálljon és az ellenfél mellett korteskedjék, mint az illető iskolaszék! elnök, nem átallotta ugyanazon embert, a kit előbb Ígéretekkel kecsegtetett, az iskolaszék előtt mint dorbézoló korhely embert bevádolni; az iskolaszék pedig ezen panasz folytán a törvény határozott rendelete ellenére őt felfüggesztette, fizetésétől megfosztotta és ezen eljárást jóváhagyás végett a közigazgatási bizottsághozfelterjesztette. És a közigazgatási bizottság mit tesz ? A sértett fél minden meghallgatása nélkül — pedig nem élünk még Ázsiában — azt mondja indokolásában, hogy habár csakugyan megérdemelte, hogy felfüggeszszék, hogy fizetését tőle megvonják, mégis az iskolaszéknek ezen eljárását nem hagyja jóvá, hanem vizsgálatot rendel el ellene és kiküldi a vizsgálat megejtésére az ellenképviselőjelöltet. No már engedelmet kérek, a kinek ténykedéséből kifolyólag vádoltatik épen valaki, hogy az ejtse meg a vizsgálatot ellenében, ennyire talán még sem mehet a törvénykezés Magyarországon sem. Azonban t. ház, én ezt csakis valódi interpellatiónmak ilmstrálására hoztam fel és hozzáteszem még, hogy mindazt, a mit elmondottam, az ottani lakók igen körülményesen igazolhatják, sőt a fővárosi lapok is felhoztak némely ide vágó esetet. (Derültség!) En azon reményben vagyok, hogy miután ezeket csak érintettem és bebizonyítani most nem kísérlem, a mi terhemre is volna, mert nem vagyok hangomnál, az illető minister urak, ugy a belügyminíster ur az első esetnél, mint a közoktatási minister ur az utóbbi esetnél akkorig, a midőn majd az országgyűlés újra együtt fog ülni, intézkedni fognak és későbbi interpellatióra e tekintetben szükség nem lesz. A dolog lényegére áttérve, mindenekelőtt bátor vagyok egy sürgönyt felolvasni, a mely tegnap érkezett hozzám. (Olvassa.) „Többek nevében Kozics István" — ez egy tekintélyes ügyvéd Zentán — „Ma 9 órakor piacz közepén, szent-háromság szobránál, Mikosewits József városi ügyész Reithmann Ferencz „ZentaiEllenőr" szerkesztőjét bottal leütötte hátulról, orozva támadva; Reithmann vértől elborítva földre esett, néhány perczig eszméletlenül feküdt. Mikosewits azon fenyegetéssel távozott, hogy csak foglaló volt. Reithiuann fejsebét súlyos sértésnek véleményezte ápoló városi orvos Révay, városszerte nagy az izgatottság, a közönség nyugtalanul várja az elégtételt. E perczig rendőrség részéről semmi intézkedés. Többek nevében: Kozics." T. ház! Talán a felolvasott sügönyt egyszerűen, minden commentár nélkül ajánlhatnám a t. ház és a minister ur becses figyelmébe. Nem is sokat mondok hozzá, csak néhány szóval kivánok felvilágositáskép hozzájárulni. Tekintve azt, hogy itt egy müveit emberről van szó, sőt nemcsak művelt emberről, hanem közhivatalnokról ; tekintve továbbá azt, hogy az eset hivatalos utón súlyosnak constatáltatott; tekintve azt, hogy az illető merénylő életveszélyes fenyegetést nyilvánított, a mennyiben ezen eljárását csak foglalónak mondotta; tekintve azt, hogy ez a piacz közepén fényes nappal a rendőrség előtt történt: én azon interpellatióval járulok a t. belügyminíster úrhoz, szándékozik-e ezen qualifieálhatatían eljárás folytán odahatni minden rendelkezésére álló eszközzel, hogy a sértés megtorlása haladéktalanul foganatosittassék? továbbá miután itt határozottan életveszélyes fenyegetésről van szó és miután az előzmények folytán annak beálltától is félni lehet:szándékozik-e a t. belügyminíster ur od;; hatni, hogy a fenyegetés ténynyé ne váljékj? (Derültség a jobboldalon.) Egyre vagyok még bátor a t. belügyminíster ur figyelmét kikérni. Itt politikai ellenfelekről van szó : az ügyész kormánypárti, a kit leütöttek, az ellenzéki. Nehogy a városban máris közmondássá vált szójárás igazoltassák, hogy az ellenzékinek nincs birája, nagyon fölkérem, hogy interpetlatióm értelmében szíveskedjék intézkedni. Interpellatióm a következő:
