Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-341

841. országos Més április 4. 1884. 259 rűbb-e, hogy ha az illető rendezett tanácscsal biró városok maguk hozzák meg azon szabályrendeleteket, mint a mely városok saját viszonyaikat a legjobban ismerik? De a dolog lényegére és a törvény intentiójára nézve ez a módosítvány zavarólag nem is hat; mert hiszen végeredményében akár a megyei hatóság, akár a város hozza ezen szabályrendeleteket, azok mindig a ministeriumhoz fognak felterjesztetni és a ministerium által hagyatnak jóvá, a mint a 11. §. 2. bekezdése azt világosan meg is mondja. Itt tehát a régibb törvényekben a rendezett tanácsú városok részére fenntartott szabályalkotási jog megvédése mellett a ezélszerűség szempontja is erősen emelkedik ki, ngy hogy nézetem szerint a t. ház ezt egyáltalában nem mellőzheti. Én tehát a módosítványt elfogadom és ajánlom azt a t. háznak is elfogadás végett. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Miután Horváth Lajos igen t. képviselő ur, ha ugyan a nem csekély zajban jól értettem, én reám is hivatkozott, bátor leszek egy pár szót ezen ügyben szólni. Én elismerem, a mit a t. előadó ur mondott, hogy a szabályrendeletek egyöntetűsége szempontjából czélszerű a javaslatban foglalt szöveg; de másfelől tagadhatatlan az, hogy más hasonló fontos dolgokban a rendezett tanácsú városoknak ezen jog megadatik és tagadhatatlan, hogy ha nem oly egyszerűen is, de az egyöntetűséget helyre lehet állítani az által, hogy ezen statútumok felsőbb jóváhagyás végett felterjesztetnek. Ezen szemponttól vezéreltetve, én is elfogadom Horvát Lajos képviselő ur módosítványát. (helyeslés.) Elnök : T. ház ! Szólásra többé senki sincs feljegyezve. Hogy ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Következik a szavazás. Miután a szakasz maga nem támudtatott meg, a módosítványokat bocsátom szavazás alá. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e elfogadni Horvát Lajos képviselő urnak azon módosítását, mely szerint a szöveg első sorában e szó után „köteles" ez lenne teendő „és rendezett tanácsú városok". {Elfogadjuk !) Ugy hiszem kimondhatom, hogy elfogadtatott. Nemkülönben elfogadtatik mint a dolog természetéből s az előbbi határozatból folyó azon módosítványa, mely szerint a második sorban „a)—g)

u helyett a)—f) teendő. Tibád Antal jegyző {olvassa a 12. §-t). Gr. Bethlen Ödön előadó: Á io.§-ban elfogadott módosítás következtében e szakasz vége e szavakon kezdve : „a g) esetében stb." kimarad, miután csakis a g) ponttal van összefüggésben az, a mire nézve módosítás történt. Polónyi Géza: Az előadó ur által most •előadott módosítás kétségtelenül összefügg a dolog természeténél fogva az előbbi módosítással. Nekem azonban e szakaszhoz két irányban van megjegyzésem; kifogásolom először azt, a mi benne van és nehezményezem azt, a mi benne nincs. E szakaszban t. ház, az iparűzésnek eddig nem létezett oly qualificatiója találtatott fel, t. i. a személy megbízhatósága. Megengedem t. ház, hogy vannak iparágak és így speciaiiter a 10. §-ban foglaltak, melyeknél óhajtandó, hasznos dolog, ha azt megbízható emberek kezelik s távol áll tőlem a szándék, hogy a megbízhatóság ellen észrevételt tenni óhajtanék, de hozzá akarok járulni annak felvilágosításához, hogy tulaj donképen mit ért a közgazdasági bizottság, akár a minister ur a megbízhatóság alatt és hogy gondolja a minister ur azt, hogy az az iparos, ki a 10. §-ban elősorolt s ugy is engedélyhez kötött bármelyik ipart gyakorolni óhajtja, megbízhatóságát miképen igazolja. A 155. §-ban az mondatik, hogy: „Ipartízhetés jogától, a mennyiben külön törvények nem rendelkeznek, ezen törvény alapján senki, sem birói Ítélet, sem közigazgatási határozat által meg nem fosztható,* tehát a javaslat sanctionálja a civilisált világon mindenütt elfogadott azon elvet, hogy kenyérkeresetétől senki meg nem fosztható, még birói itélet által sem, kivéve azon egyes sporadicus eseteket, melyek a büntető törvénykönyvben, részint pedig némely vétségre kimondatnak, melyek nyomán az iparos üzletétől eltiltható. Én valóban képzelhetetlennek tartom, hogy pl. akár a kéményseprőmester, akár az omnibus-tulajdonos, lóvonatú-vállalkozó esetleg az iparhatóság előtt a személy megbízhatóságát igazolja. Én nem tudok olyan bizonyítványt, nem képzelek olyan forumot, mely különösen a megbízhatóságot: pro futuro igazolni képes legyen. Előállhat egy másik eset és erre kérem a t. minister urat, ha felvilágosítaná a házat. Pl. a bérkocsi-iparnál, vagy a hordár-ipar gyakorlásánál az iparigazolványt kiadja az iparhatóság, a számot a rendőrség. Már most a két hatóság közül melyik fogja a személy megbízhatóságát igazolni s vájjon ha collisió jön létre a két hatóság közt a megbízhatóság tekintetében, melyik lesz az, a melynek határozata acceptabilis lesz arra, hogy valaki engedélyhez kötött ipart gyakorolhasson? Én ugy vagyok meggyőződve, hogy a törvény szövegében foglalt ezen elv vagy írott malaszt, szentelt viz marad ; vagy a legtágabb körű visszaélésekre szolgáltat alkalmat s akkor ha egyes iparhatóság, vagy rendőrség valakit üldözni akar, ennek az iparengedélyt kiadni nem fogja, mert azt mondja, nem megbízható. Vagy előáll egy harmadik eset, fognak egy chablonszerű erkölcsi bizonyítványt kívánni, melyet a törvény szerint senkitől sem lehet megtagadni és akkor ezen intézkedés a törvényben teljesen felesleges. (Ugy van! a szélső bálon.) Én azért e szavaknak kihagyását indítványozom. Egyúttal azonban van egy másik indítványom. 33*