Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-328

gQ 328. országos ülés márezins 14. 1884. Erre pénz kell. Azt lehetne mondani, hogy miért nem végeztetett az be? A t. képviselő ur maga mérnök. Széll György: Nem vagyok! B. Kemény Gábor: Bocsánat, hanem mindenesetre szakértőnek tapasztaltam, mert oly részletesen szólt a szabályozási kérdéshez s igy megbocsátható, hogy annak tartottam. Méltóztatik azt tudni, hogy a gátakat csak akkor lehet felemelni, ha az átvágások már eszközöltetnek és ezek nemcsak eszközöltetnek, hanem ugy ki vannak képezve, hogy a folyó medrévé váljanak; ezek még most sincsenek bevégezve, hanem teljes erővel folyik a munka rajtok; felfújni azonban a dolgot nem lehet s valószínűleg egy pár évig még lesz pótlandó kiadás. Erre vonatkozólag egyébiránt a legközelebbi időben bátor leszek jelentésemet benyújtani és a ház azon helyzetben lesz, hogy mind arra, a mi eddigelé történt, mind arra, a mi hátra van, mind arra, a mibe került, valamint arra, a mibe az emberi számítás szerint a hátralévő kerülni fog, a t. ház magának tájékozást szerezhet. Kifogásolta továbbá t. képviselőtársam, hogy az állam részéről a Kőrös, Maros, Tisza közt lévő szabályozási költségekhez való hozzájárulásra nézve miért nem történt előterjesztés. Azért t. ház, mert a legutóbbi időig nem volt kimutatható, hogy mibe kerültek és mibe kerülnek még a munkálatok; majd arról is lehet beszélni, ha jelentésemet benyújtom és a ház jóváhagyja, hogy milyen nagy lehet azon részesedés, melyet az állam magára vállal. Méltóztatnak tudni, hogy nincs kötelezőleg kimondva, csak annyi, hogy a kormány előterjesztést tegyen. Ha én leszek itt, én teszem, ha nem, akkor kétségtelenül meg fogja tenni az, a ki utánnam következik. (Helyeslés.) Kérdezte a t. képviselő ur, hogy a szorulatokra nézve miért nem történtek meg a kellő munkálatok? Erre vonatkozólag jelentem, hogy már tényleg nagyon sok szorulaton segítve van és a gátak belebbezésére nézve is történt intézkedés; nem mindenütt ugyan, de a műszaki felvételek és a jelentés nagyon közel állanak befejezéséhez; mire nézve szintén lesz szerencsém jelentésemet benyújtani. Tors Kálmán képviselő ur azt kérdi, hogy miért vonattak be az úgynevezett fensíkok az ártéri érdekeltség körébe ? Miért kell ezeknek is hozzájárulniuk a mentési munkálatok költségeihez, mikor ezek semmit sem nyernek, csak vesztenek a mentesítés keresztülvitele által. T. ház, ez a fensík fogalma többször hozatott itt fel; de nem egészen positive definiálva. Az nem kétség tárgya, hogy a közelebbről előfordult árvizek magasabbra emelkedtek, mint a régi időkben, ha nem a legnagyobb magasságra vesszük az ártér fejlesztését. Ez egyébiránt nem áj tétel; az 1881: LIL törvényben már a legmagasabb árvizek magaslatára való fejlesztés kimondatott. T. képviselőtársam azt mondotta, hogyha szükséges, emeljük fel a tízszeres vagy ötvenszeresre, a legnagyobb magasságra, de akkor azután viselje a költségeket az állam. Nem véve tekintetbe a tízszeres emelést, csak másfél magasságra véve a vízállást, a mi a Tiszánál 26 — 27 láb, a Dunánál pedig még nagyobb szám is fordul elő, — mire azonban nem reflectálok, mert t. képviselőtársamnak kétségtelenül az volt az eszméje, hogy oly magas niveau vétessék fel, mely minden árviz felett áll — ez t. ház, roppant sokba kerülne ; most, midőn úgyis van elég kiadásunk, mondhatom, oknélküli kiadás lenne és kár volna a pénzért. Hasonlókép, midőn a normális viszonyok szerint, melyek szerint a Tiszánál egj méter van felvéve, mint a korona magassága, tudjuk, hogy még olyan esetben is, mikor vajmi kevés védeszkőzzel bírtunk, jelentékeny árvizek ellen egyes községeket nyúlgátakkal képesek voltak megvédeni az illetők, most mikor ilyen nagy töltési munkálatok állnak rendelkezésre, kétségkívül könnyebben lesz lehetséges segíteni magunkon. Miután az még kétséget szenved, hogy ezen magasabban fekvő területek — mert a fensíkot nem tartom helyesen alkalmazható kifejezésnek rá — ki vannak téve az árvíznek, ha nem volna a gkt, ezeknek a participatióját tehát indokolva látom, habár határozottan kész vagyok jelezni, miszerint ezeknek hozzájárulási aránya sokkal csekélyebb kell hogy legyen, mint a többieké. Az 1881 :LII. t.-cz. nemcsak felhatalmaz, de kötelességemmé is teszi, hogy idöközileg is a befektetett tőke kamatának és törlesztési hányadának fedezésére nézve tegyek kivetést. És három osztály állapíttatott meg e tekintetben. A legalsó fizet három annyit, mint a legfelső és a közbelső fizet két annyit. így áll az arány: 3 : 2 :1. Nem állítom, hogy ez egyszer mindenkorra helyes, de a kivetés egy évre történt, a kataszteri munkálatok alapján ki lesz számítható a helyes arány és a szerint módosítható lesz. Nekem mindenesetre czélom méltányosnak és lehetőleg igazságosnak lenni. Egyebet nem tehetek. (Helyeslés jobifelöl). Vargics t. képviselőtársam felhívta figyelmemet az Al-Dunára és magát akként fejezte ki, hogy a vizeknek meggyorsított lefolyása által az Ál-Duna nagyobb veszélyeknek lehet ez után kitéve, mint volt eddig. Megvallom t. ház, hogy habár nem azon okból, melyet, gondolom, ő hangsúlyozott, hogy miután a Vaskapu szabályoztatik, az egy részét elviszi a víznek, mert megvallom e tekintetben a Vaskapu szabályozásához semmi reményt nem csatolok, hanem tekintve, hogy a Dunának magának vízmennyisége oly nagy, hogy teszem fel, emlékezem a számításokra akkor, mikor itt a nagy árviz volt, 1876-ban, mikor a viz