Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-340

236 340. orsíágos ü. és április S. 1884 hatóság rendkívüli körülmények közt mindazokat a felmentéseket megadhassa? De kérdem a t. képviselőháztól, hogy akkor nem állandóan rendkívüli körülmény-e az, hogy az iparos, a ki önállóságra vergődött más valamely iparágban, arra kényszerül, hogy azt elhagyja és oly iparágban kezelje, talán készületlenül, működését, a melyre az előfeltételeket, nemcsak a kézi fogások és a szellemi képzettség tekintetében, de üzleti összeköttetések tekintetében is, a minek még nagyobb fontossága van, egyáltalán nem bir. Azt hiszem, hogy ily esetben ez nem kivéted és az nem az illető hatóság diseretiójára bízandó, hanem már ez maga, ha előfordul, rendkívüli körülmény, mert azt hisaem, mindenki a maga szerencséjének legjobb kovácsa és lehetetlenség az ily előkészítésen keresztülment és az élet küzdelmeit kiállott egyénről feltételezni, hogy saját érdeke ellen rendkívüli körülmények hatása nélkül csupán csak szenvedélyességből vagy speculatióból egy iparágat, melyben jártassággal bír, egyszerűen elhagyjon és átmenjen egy oly iparra, melyben nem bir jártassággal. Szederkényi Nándor: Hol szerezte a jártasságát? HegedÜS Sándor: Epén azt mondom, hogy nem bir jártassággal; én concedálom azt, hogy kísérletet tesz, hogy ez koczkázattal jár, de az a kérdés: alávessük-e az ily egyént annak, hogy újból menjen tanoneznak és segédnek? Ha feltételezzük, hogy léteznek rendkívüli körülmények, vájjon mikor lesz a kirétel helyett a szabály alkalmazva ? mikor lesz a rendes körülmény, midőn azt fogja mondani az iparhatóság, hogy nem látom be semmi okát, hogy az illető eddigi iparát kénytelen elhagyni, hogy jobban meg tudom Ítélni az ő üzleti összeköttéseit, családi és kereseti viszonyait és ennek következtében ráparancsolok, hogy a másik iparágra át nem mehet és ezt megtiltom; ha át akar menni, akkor legyen újból tanoncz és segéd. A conclusió egyszerűen ez: én kivetkőztetem az indítványokat minden felesleges phrásisból és szeretném, ha méltóztatnának erre kegyesen reflectálni, hogy vájjon feltevéseim alaposak-e vagy nem. Mert azt hiszem, e kérdésnél és általában e törvényjavaslat tárgyalásánál örömmel constatálhatjuk, hogy itt senkit sem vezet pártkérdés és mellékes tekinteteket senki sem tart szem előtt. (ügy van!) Azt hiszem, bebizonyítottuk ezt kivétel nélkül a közgazdasági bizottságban is és ennek fényes bizonyítékát képezik a t. ház eddigi tárgyalásai is. Különben is velem egy párton levő Eónay t. képviselőtársam sokkal drasticusabb indítványt adott be, mint Ernuszt t. képviselő ur. Azt hiszem tehát, az egyszerű megélhetés, egyszerűen a kenyérkereset el nem zárása, az az erkölcsi motívum, mely egy szerencsétlenül járt ember előtt megélhetés megkísérlését el nem zárj a: ez a 7. §-t teljesen indokolja, annál inkább, mert még nem hallottuk magyarázni egy oldalról sem, csak állítani hallottuk, hogy ez lerontja a qualificatióra vonatkozó intézkedéseket, mert, ha kell a qualifieatió egy iparágra, ez megköveteli feltétlenül. Tehát senki önálló iparossá nem lehet a qualifieatió nélkül. Ez a qualifieatió erkölcsi alapja és anyagi biztosítéka. Ez meg van követelve, a 7. §. által nincs lerontva, tehát helyét megállja. Másfelől azt mondja Ernuszt t. képviselőtársam, hogy belátja, vannak körülmények, midőn az illető akár gyermekkorában, akár ifjúkorában eltévesztette pályáját, vagy pedig tán a verseny viszonyok ugy változtak, hogy az általa űzött iparágat meg kell változtatnia, hogy a családját fentarthassa. Tehát ő sem akarja elzárni a lehetőséget attól, hogy átmenjen egy másik iparágra, de kiköti, hogy csak rokon iparágra mehessen át, illetőleg mint Czirer t. képviselőtársam kibővitetette, azokra mehessen át, a melyekben hasonló anyagból dolgozik, hasonló dologgal foglalkozik. Legelőször hivatkozás történt Ausztriára és Ernuszt t. képviselőtársam ugy látszik nagy argumentumot keres és talál abban, hogy Ausztriában ez életbe van léptetve, sőt hivatkozott arra, hogy a gyakorlati élet is czélszertínek bizonyította. Bocsánatot kérek, a gyakorlati élet Ausztriában ez iránt még nem nyilatkozott. Uj institutio ez ott is. Hogy a gyakorlati élet hogyan fogja megbírálni, hogy a gyakorlati élet követelményét hogyan fogja kiállni, azt ma még senki sem tudhatja. Tehát gyakorlati szempontból erre hivatkozni nem lehet. De másfelől bátor vagyok azon kérdést intézni a t. képviselő urakhoz, képesek e ők, vagy ha ők nem. azon szakértők, a kikre Czirer képviselő ur hivatkozott, megállapítani a rokon iparágakat, a melyek közt az átmenet lehet séges volna. Csak oly dolgot kell a végrehajtó hatalomra bizni, melyre képesek volnánk mi is. De az élet apró feltételeinél fogva ilyesmit megállapítani alig lehetséges. Bizonyos elv keresztülvitelét lehet bizni a végrehajtó hatalomra, de ha oly probléma előtt áll a törvényhozás, melyet ő maga sem képes megoldani, hogy erre azt mondja: rábízom a végrehajtó hatalomra, tegyen vele a mit tetszik, ez veszedelmes exp erimenta ti o volna. S én e tekintetben, noha theoreticusnak tartatom, hivatkozom a gyakorlati életre. A kis városokban és községekben, a hol az iparosok némelykor igen különböző iparágakból élnek, kérdem t. képviselőtársaimat, hogy a czipész, a gombkötő, a borbély, a pék, a bognár, a hentes, a molnár, ha történetesen azon helységben, a hol családot alapított, nem élhet meg, miféle iparágat jelölnek ki számára, mint rokont, hogy arra menjen át. Képes volnék a névsort még folytatni s a rokon iparág nem volna megtalálható.