Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.
Ülésnapok - 1881-328
ÍB 328. országos ülés márezius 14. 1884. tehát fogadj uk el a kormánynak ezen javaslatát, hanem kell, hogy az visszavezesse a képviselőházat és a képviselőt arra, hogy mi az oka tehát annak, hogy nem adhatjuk meg azt, a mit minden államnak meg kellene adnia, vagyis a mit Szentes város érdemes képviselője, Türs Kálmán t. barátom mondott, hogylehetlen azt nem kívánni, hogy a mit önmaguk azon birtokosok, a kiknek birto kaik ármentesittettek, tökéjük megtámadása nélkül nem tehetnek, hogy védjék magukat, azt az erre való költséget az államnak volna kötelessége megadni. Hát én felhívom képviselőtársamat gr. Károlyi Sándort, méltóztassék figyelembe venni, vájjon nem alaposak-e a mi óhajtásaink, a mi nyilatkozataink, hogyne járuljon Magyarország pl. a Munkácstól vezetendő vasúthoz, mely semmit sem jövedelmez, 10millióval, hogyne járuljon azon ma kiosztott törvényjavaslathoz, mely a inostar-metkoviezi — nem tudom biztosan, hogy igy nevezik-e — herczegovinai vasút kiépítését tárgyazza stb. stb. Ha a t. képviselőház és a kormányt támogató többség nevezetes tagjai megvannak győződve arról, hogy ezen államnak is ép ugy kötelessége volna kiválta magyar nemzet zömének fentartása tekintetéből államköltséggel járulni oly mérvben, mint az igazság és a méltányosság megköveteli a Tiszaszabályozáshoz, hogy mentessenek meg azon vidékek legnagyobb részei, azt ők könynyen eszközölhetik, mert ők lévén a kormány befolyásos tagjai, csak azt kell mondaniok a kormánynak, nem megbuktatni, hanem midőn a szabadelvű párt tanácskozásaiban először behozatik a törvényjavaslat, csak azt kell mondaniok, hogy ne terjeszszen be a kormány a nemzettől idegen érdekekre megkívántató 10 millió vagy 1 millió vagy 800,000 frtba kerülő vasútépítéseket és higyjék el önök, az a kormány bizonyára tekintetbe venné azt, hogy a kormánypárt nevezetes nagy része óhajtván azt, hogy a nemzet önfentartására szükséges pénz megkíméltessék, bizonyára teljesítené az önök kívánságát. Én tehát mert ugy vagyok meggyőződve, hogy a Tiszrtszahályozás ép úgy, mint a Duna-szabályozás az ország egyik előkelő, nemcsak nemzeti, de nemzetgazdasági fontosabb érdek által kövcteltetik, azt tartom, hogy senkit oly költséggel, mely nem mondom tőkéjét venné el, de a föld összes jövedelmét elvonná, ez sem nem szabad, sem nem méltányos és jogos megterheltetés. Meg vagyok győződve, hogy a t. ház többsége elfogadja általánosságban a törvényjavaslatot. Én ellene fogok szavazni. De ha el fogja is fogadni, reménylem, hogy előfognak terjesztetni a megfelelő módosííványok igy a 60-as és 20-as %-ra nézve, továbbá a fensíkok bevonására nézve, melyeket ép úgy, mint Tors t. képviselőtársam, nem tartok bevonhatóknak, mivel ezen földek értéke nem növeltetett. Ezt az új jövedelmi ágat önök Bécsből hozták. Kern értéknövekedés idéztetett elő, hanem a véghezvitt szabályozás kárt okozott nekik, a mi igazságtalanság reájuk néz\ T &. Remélem, hogy önmaguk a kormánypárti képviselők közül módosítványokat fognak ehhez képest beterjeszteni és azt csakugyan remélem, hogy a képviselőház többsége meg fogja fontolni, hogy akkor, midőn 10—20 milliókat könynyen kiad idegen érdekekért, igazságtalan legyen saját polgárai irányában és inkább hajlandó lesz milliókkal segíteni ezeknek az ügyén is. Daczára, hogy ezt remélem, természetesen én, a ki azon bizalmat, a melylyel t. képviselőtársaim most viseltetnek a kormány iránt, részemről nem oszthatván, a beterjesztett törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök I Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti még a bizottság előadóját és a minister urat. B. Kemény Gábor közmunka- és közlekedési ministerl (Halljuk!) Előttem szólott t. képviselőtársam kifejezte csodálkozását a felett, hogy magának a kormánypártnak soraiból különböző szónokok minő különböző szempontokból fogták fel e törvényjavaslatot, hogy a miért az egyik neheztelt, azt a másik helyesnek vélte, egész ellentétes nézetek is merültek fel különböző pontokra nézve és mégis elfogadták a törvényjavaslatot. T. képviselőház, ebben nincs semmi csodálni való. Bármely törvénynél, a mely compromissumok eredménye, ez szokott a jelenség lenni. Legkevésbé sem csinálok titkot abból, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat nem egyenesen és közvetlenül tőlem jött, hanem a közjó ^érdekében általam is elfogadtatott, megalkudván a viszonyokkal. (Helyeslés a jobboldalon.) Hallottam azon kérdést is, hogy miért van ezen törvényjavaslat jelenleg előterjesztve? Ez nagyon egyszerű. (Ijattjuk!) Egyfelől azért, mert erre az 1881. LII. t.-cz. kötelez, másfelől azért, mert ha nem kötelezne is, czélirányos lenne. (Ugy van! a •jobboldalon.) De akkor, midőn a törvényjavaslatot előterjesztettem, nagyon jól tudtam, hogy egy elméletileg merőben tökéletes kerek egészet, mely formailag se képezhesse vita tárgyát, nem alkottam. De méltóztassanak elhinni, hogy mindamellet, hogy nagyon jól ismerem a törvényhozó hatalom azon eljárását, mely nagy elveknek, szép elméleteknek szakaszokba foglalásában és törvényekben, talán alaptörvényekben proclamálásában áll, sokkal több hasznot látok egy oly törvényben, melynek egyik-másik pontját talán nem helyeslik, de megadják, hogy végeredményében, összegében szükséget pótol és mely a maga egészében hasznos. Ez egy ily törvényjavaslat. Kérdik, hogy miért nem oly törvényjavaslat ez, mely elméletileg is megfelel a kívánságnak, mely formailag is egész, tökéletes? Lehet-e ez t. ház ? Hiszen nem most kezdjük a Tiszaszabályozást. A Tiszaszabályozás legalább is 40 esztendeje
