Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-338

200 338. országos ülés április 1. 1884. tariffakérdésének helyes irányban! vezetése mellett megakadályozni méltóztassék. És pedig annyival inkább, mert Francziaország felől mezőgazdasági és ezzel karöltve járó iparunk érdekeit tekintve veszély fenyeget. A kik ugyanis a közgazdasági téren a nemzetközi viszonyokat figyelemmel kisérik és tekintetbe veszik azt, hogy azon vasúthálózat, mely minket Francziaországgal egyenes összeköttetésben tart — mezőgazdaságunk és iparunkra nézve — vasutszervezetünk egyik legfontosabb lánczszemét képezi: nem fogják figyelmen ki vül hagyni a legközelebb múlt év június havában a franczia közlekedési minister és az európai pénzpiaczot rendező Eothsehild-Consortium között létrejött s a franczia kamara által a múlt évi Julius 31-én ratifieált azon haszonbéri szerződést, mely szerint a franczia állam összes nagy vasúti vonalai kezelését 15 évi tartamra a Rothschildtársulatnak haszonbérbe adta. Ezzel a szerződéssel Rothschildnak tényleg át lett adva: 1. A vasúti szállítás monopóliuma. 2. A vasutvonalak építésének egyedárúsága. 3. Az álló és mozgó anyagszerek készítésének; és 4. Azon különféle iparágak monopóliuma, melyek többé-kevésbbé közvetlenül a vasutak építése és üzemével összeköttetésben állanak. Ha már most tekintjük azt, hogy Európa államai között különösen a magyar állam az, melynek pénzügyi rendezése körül azon Rotschildoknak mily nevezetes szerep jutott, kik zárszámadásunk szerint 195 millió forint borravalót kaptak ez ideig tőlünk azért, hogy állampapírjaink eladása körül szenzáloskodtak és ha e mellé vesszük, hogy ugyancsak Rothschildék tartják kezökben a írancziaországi vasutak feletti rendelkezés jogát, tehát ők vannak hivatva pénzügyi és egyéb mezőgazdasági ugy ipari ügyeink intézése és rendezésébe is befolyni: elképzelhetjük, mi jövő vár azon mezőgazdaságunk és iparunkra, melyekre nézve Francziaországgal összeköttetésben állunk. Végül nem habozom mellékesen megjegyezni és azon nézetemet kifejezni, hogy mezőgazdasági és e mellé sorakozott iparügyünk végleges megoldást mindaddig nem nyerhet, mig a tőzsdei jogszokásokra vonatkozó törvény felülvizsgálata meg nem történik. Mert ha tekintjük, hogy a börze mind mezőgazdaságunkat, mind iparunkat, mind kereskedelmünket mennyire kötve tartja és mennyire képes annak fejlődésére befolyását gyakorolni és abban azt meg is akadályozni, a jelen társadalmi és politikai alakzatok oly gyors változása korában az én fejemben meg nem férhet az a tudat, miként lehet éppen a gazdaközönség és iparososztály e nagy társadalmi faktor mondhatni csaknem teljes kizárása mellett, egy csekély számú testület, a börzét — a földbirtokos és iparosság érdeke megtámadására kiváltságos jogokkal még fel is ruházni. Mert hiszen tudjuk, hogy a börzetestületben a szédelgés mily tért foglal el, ha csak azon egy példát hozom is fel, miszerint van időszak, mikor t. i. egy hónap alatt a börzén — persze csak ugy képzeletben — több búzát adnak el, mint a mennyit bő aratás idején 3 év alatt Magyarország alig képes termelni. És e börzetestület e mellé még csak jövedelmi adót sem fizet, a mely pedig a geschäftek után milliókat tenne ki. Mindezeknél fogva jelen törvényjavaslatot iparügyi szervezetünkre nézve mint ideiglenes kisegítő eszközt sem fogadhatom el mindaddig, mig abban a qualifieatió és kényszertársulás iránt határozott intézkedés nem történik. Szathmáry György: T. képviselőház! (Halljuk!) Az ipartörvényjavaslat felett folytatott általános vitának ötödik napján nem juthat eszembe, nem lehet szándékom sem hosszas elméleti fejtegetésekbe bocsátkozni, sem az egyes állításoknak tüzetes és érdemleges czáfolatával foglalkozni; mindkét irányban megtették az előttem felszólalt t. képviselőtársaim, talán a túlon-túl is a lehetőt. Én csak röviden szavazatomnak néhány szóval való indokolására szorítkozom. Mint oly kerület képviselője, melyben az iparosok számot tevő contingenst képeznek és mint a ki ezen iparosok részéről a javaslatra vonatkozólag kérvényt nyújtottam be a házhoz, kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy a törvényjavaslatot örömest elfogadom a részletes tárgyalás alapjául, mert valamint a hazai iparosság összességének, ugy az általam képviselt kerület iparosainak kívánalmait és óhajtásait nagyobbrészt figyelembe veszi és azoknak eleget tesz. Mint képviselő örömmel fogadom el a javaslatot magáért az ügyért, a melynek érdekében készült és a ház elé terjesztetett; mint pártember ismét örömmel szavazom azt meg, mert e fontos reformmü* is ezen kormány által létesíttetik. Ismétlem, hogy a törvényjavaslatot örömmel fogadom el a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés a jobboldalon) Meszlényi Lajos: (Halljuk!) Rövid idő választ el bennünket attól, midőn befejezvén a törvényhozás működését, annak tagjai választóik kezébe teszik a megbízó levelet s beszámolnak müködésökről. A politikai párt a parlament bezárása előtt rendesen sorompóba lépve vagy támogatja a kormány által benyújtott javaslatot, vagy az iránt bizalommal nem viseltetvén, ellenzi. Most, t, ház, midőn e törvényjavaslat vitatása az 5-dik napot veszi igénybe, látjuk azt, hogy alig egyes szónoka kivételével e törvényjavaslat be \ nyújtása majdnem pártkülönbség nélkül fogadtatik el a részletes tárgyaláa alapjául, s midőn ezt épen