Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.
Ülésnapok - 1881-338
338. országos ülés április 1. 18S4 201 a kitörendő választási harczok előtt látjuk, örömmel eonstatálhatom azt, hogy e javaslatnál az iparososztály jól felfogott érdeke vezette egyedül hazánk törvényhozó testületét. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A mai nap előrehaladott vitában, vagyis inkább nem vitában, mert hisz e javaslat tárgyalása vitának alig nevezhető, legyen szabad szavazatomat indokolandó, csak néhány perezre igénybe venni a t. ház figyelmét. (Hallpik!) Magyarország iparának történetében a lefolyt 12 év kellett hogy megtanítsa e törvényhozás minden egyes tagját arra, hogy miként fogy, pusztul, szegényedik naponkint ezen osztály és pedig nem épen a munka, nem épen a szorgalom hiány;?, de egyrészt az ó czéhrendszerből, mint egy villámütésre az átmenet a teljes iparszabadság körébe, (Ugy van! a szélső baloldalon) de másreszt a gyáripar versenye, mely a teljes szabadiparnál, a gőz erejével engros előállított s külföldről hozzánk beözöníött iparczikkek roppant tömegével s az ezáltal előállított olcsó iparczikkekkel különösen a kézmííiparost a legérzékenyebben sujtá le s midőn György Endre képviselőtársam az iparosok szaporulatát még 21°/o-kal mondja nagyobbnak e viszonyok között, én ennek okát nem az ipar előhaladásában, de a népesség szaporultában, az elszegényedés terjedésében találom fel, mert e 2í% %-adrésze talán épen nem a hivatás, értelem, de csakis a megélhetés szüksége által kényszerítetett arra, hogy legnagyobb részben a jó iparos és közönség rovására legyen a szabadipar aegise alatt iparossá. Tekintsünk végig, t. ház, ama roppant számú kérvényen, melyeket az ipartestületek a t. ház asztalára tettek le, kevés kivétellel, arra kérnek, figyelmeztetnek, hogy bajaik kútforrása az ipar terén csak is abban rejlik, hogy nem tudják megvédelmezni czikkeiket, azon olcsó férezmunkáktól, silány portékákig, melyek oly roppant tömegben árasztván el piaczinkat, a solid és becsületes concurrentiát lehetetlenné teszik. Elég bőven bizonyítá ezt Hoitsy Pál képviselőtársam statistikai adataival s megvallom csodálkozásomat kell itt kifejeznem, hogy midőn az önálló vámterület á tout prix ellenzői s köztük a ministerelnök ur is az önálló vámterületet mint majdnem egy csapást állítja elénk, (Helyeslés a szélső balfelől) ő és valamennyien, kik a közös vámterület védő bástyáját képezik, egytől elkerülték, hogy a statistikának számairól beszéljenek, mert önök érzik azt, a mit mi itt mondunk, hogy minden phrásis s minden gúnyolódos sophismánál meggyőzőbben beszélnek azon száraz számok, melyeknek egyszerű összeadása és kivonásából csak azon egy meggyőződés jöhet ki, hogy Magyarország iparát nagygyá, gazdaggá csak azon sorompó teheti, melyet a Lajtha %dzénél kell előbb vagy utóbb iparunk védelmére felállítani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Beszédében a ministerelnök ur illusiókról beKÉPVH. NAPLÓ 1881—84. XVI. KÖTET. szélt, melyet az önálló vámterületnek kérdése gerjeszthetne az iparosokban, ha ugyan találkoznának olyanok, kik ezen illusióknak hitelt adnak: hát t. ház, volt az iparososztálynak ezelőtt 14 évvel egy illusiója s ezt épen a ministerelnök ur személyéhez kötötte, (Halljuk. 1 ) a ki abban az időben épen ugy mint ma mi, kívánta az önálló vámterületet, az utóbbi 10 év eloszlatta az illusiót, eltörlődtek a bihari pontok s a miért akkor a ministerelnök ur oly bátran lépett sorompóba, azt mai nap már csapásnak nevezi hazánkra nézve. En, t. ház, előre megnyugszom tehát abban, hogy az iparososztály a mi vagy a ministerelnök ur illusióinak hihet inkább. (Élénk tetszésnyilatkozatok a szélső baloldalon.) Én igenis, t. ház, csapásnak tartom azt, hogy Magyarország ministerelnöke azt a fegyvert, az önálló vámterületet, a melynek előtérbe hozásával a leendő kiegyezésnél egyes nagyobb előnyök volnának elérhetők, ezt a fegyvert már ma Ausztria lábai elé fekteti, midőn ezt hazánkra károsnak, semmi jót nem hozónak nyilvánítja. (Ugy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Ha az előttünk fekvő javaslatot én is elfogadom a részletes tárgyalás alapjául, teszem ezt azért, mert ha magától a javaslattól nagy változásokat, az iparosok anyagi s erkölcsi helyzetének valami nagyobbmérvű javulását nem is várhatom, mert a mint kifejeztem, én ezt az önálló vámterület alapján vélem elérhetni; (Helyeslés a szélső baloldalon) de azok közé tartozván, kik a bár keveset is örömmel cserélik el a semmiért, e javaslatban, leszámítva azon nézetem szerinti nagyobb hibákat, a melyeket a részletes tárgyalásnál könynyen le lehet szállítani, én sok jót találok és én feltételezem a t. kereskedelemügyi minister ur minden párt által elismert jóakaratától, hogyha a nagyobb dolgokban tudott engedni, a kisebbekben sem fogja hozzájárulását megtagadni. A társulást és pedig megvallom, a kényszertársulást, én részemről örömmel fogadom el (Helyeslés a szélső baloldalon) s nem vagyok azon nézetben hogy ez a liberalismussal ellentétben áll, sőt meggyőződésem az, hogy ennek behozatala a szabadipar ege alatt Európában lábra kapó communismus és socialista eszméknek gátot fog vetni, épen ugy örömmel üdvözlöm e javaslatban a qualificatiót, a melytől kézműiparunknak, ha nem is oly gyors, de lépésseli felvirágzása várható. Pulszky Ágost t. képviselőtársam ezen oldalról (a mérsékelt ellenzékre mutat), melynek s /*-részéről legyen szabad tisztelettel azt gondolni, hogy szintén az önálló vámterület hive, azon kérdéssel fordult tegnapi beszédében e párthoz, hogy ne azt beszéljük mindig, hogy az önálló vámterületet meg kell szerezni, de azon kérdést is vitassuk meg, hogy mit tegyünk akkor, ha meglesz az önálló vámterület. Én erre azt vagyok bátor felelni, hogy segítsenek nekünk megszerezni a lovat, hogy mi Ü6
