Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-337

337. arszágos ülés márczins 31. 1884, jg3 kelet felé bizonyos kiviteli kereskedés jótékonyságát élvezte. Ma már az egykor hires székely szöveteket és brassói posztót is Ausztriában utánozzák, s itt még saját piaczainkon is leszorítják háziiparunk zsenge termékeit. A kiegyezés létrejöttekor feladatunk lesz vala nemcsak a nemzet politikai, hanem közgazdászati függetlenítése is; s ha bár a politikai függetlenség főbb attribútumait könnyelműen feladták is, nem tagadhatom, hogy a nemzetgazdágzati függetlenítés feltételeit vagy legalább annak alapjait lerakták az önálló magyar bank és külön vámterülethez való elvitázhatlan jogunk decretálása által. Meg volt adva a lehetőség arra, hogy legalább e téren hazánkat felszabadítsuk gyarmati alárendeltségéből s emancipáljuk az osztrákok telhetetlen kapzsisága alól. Ámde a fusio kormánya még azt a keveset is feladta, a mit — a nemzet jogaival könnyelműen elbánó — Deák-kormány megtartott, feladta a magyar jegybankot s ezáltal hitelviszonyaink rendezésének és igy földművelésünk előbbre vitelének, kereskedelmünk lendítésének lehetőségét elzárta. A romániai szerződés megkötésével marhatenyésztésünk és gabonatermelésünknek saját piaczainkon is veszélyes versenytársat teremtett. A Lloydot subventionálja, hogy muszka gabonával szorítsa ki a miénket. Megkötötte a közös vámszerződést, a mi által felhívta az osztrákok kedvéért a külországok retorsioját s az osztrák kontárság ránk szabadítása által decretálta derék és jóravaló iparoaosztályunk tönkretételét. Én, t. ház, hazánk nagy részét beutaztam, a viszonyokat tanulmányoztam s ha a tapasztaltakról hű jelentést kellene tennem, Bánk-bán szavait kellene itt ismételnem, melyekkel a megtérő király előtt az ország iszonyú helyzetét ecsetelte. Mindenütt, a hová tekintünk, a nemzet minden osztályánál romlás, elszegényedés, ámult jóllétnek csak szomorú romjait s e romok között önmegadással siránkozó, kétségbeesett népet találunk; látjuk a munka gyümölcsét élvezni nem tudó tevékenység pangását s azt a sötét resignatiót, a mely minden előrehaladásnak szárnyát szegi, a mi a népélet fejlődését elzsibbasztja s a nemzetet veszélyes lethargiába sülyeszti. Látjuk főleg az osztrák kapzsiságnak védtelenül kiszolgáltatott iparoBOsztályunk megdöbbentő elsaegényedését, tömeges szétzüllését. Ez osztály még az önkényrendszer nyomása alatt is fentartotta magát, szivóssága még annak rémeivel is megküzdött, most azonban az önök vámpolitikája és adórendszere elragadta a megélhetés feltételeit; s láthatjuk országszerte, annak minden városában, hogy iparosaink rendre jutnak koldusbotra, hogy még 10—12 év előtt jólétnek örvendő iparosok egymásután szegényednek el s felhagyva iparukkal igyekeznek hivatalszolgai s cselédi állapotba KÉPVH. NAPLÓ. 1881 — 84. XVI. KÖTET. jutni, hogy életüket tovább tengethessék. Iparososztályunk ijesztő mérvű elszegényedését semmi oly szembeötlőleg nem illustrálja, mint a választók névsorai, melyekben a szavazati jogot élvezett iparosok száma egy harmadára, sok helytt egy negyedére apadt le. Mindezt előidézte kormányunk a vámszerződés és még fokozta az ipartörvény által. Hazánknak egyéb szerencsétlenségeihez még hozzájárul a külföld utánzásának mániája. A külföldi hangzatos nagy irányelvek majmolása, a külföldi törvényhozások terményeinek szolgai átültetése. Ilyen — reánk végtelen bajt árasztott — irányelv volt: a szabadkereskedelem hangzatos és tetszetős jelszava. A szabadkereskedelem, a szabadipar versenyét megengedhetik magoknak gazdag, virágzó és a fejlődés tetőpontján levő országok, melyek nem félthetik megizmosodott iparukat a külverseny elnyomó hatásától és még az ily országok sem nyitják fel feltétlenül minden sorompóikat, például Anglia némely fejletlenebb ipar- és fogyasztási czikkekre: mint például ék szerekre, órákra, selyemgyártmányokra, dohány és borra most is nagy véd- és behozavali vámokat ró: s megszorítja a különben elfogadott szabadkereskedelem elvét. Csak nekünk, a fejletleneknek, a védelemre szorultaknak kell azt egész teljességében s minden káros következményeivel, feltétlenül alkalmaznunk s felnyitnunk sorompóinkat az elhatalmasodott osztrák ipar minden selejtes gyártmánya, minden beözönlő kontára előtt. Es a mig a mi bölcs államférfiaink e felkapott, vagy jobban mondva reájuk octroyált nagy jelszavaknak ily roppant áldozatokat hoznak; addig a mi sokkal okosabb és eszélycsebb osztrák szomszédaink és szövetségeseink e jelszavaknak kettős alkalmazást adnak: a szabadkereskedelem barátjai velünk szemben és védvámosak a külfölddel szemben, mert az onnan hozzánk jöhető és jövő czikkekre magas védvámot rónak, hogy azok kizárásával saját gyártmányaik számára kényszerpiaczot tereintsenek nálunk, hogy igy a mi fejletlen iparunkat pólyáiba agyonszoríthassák s iparosainkat nyers terményeink feldolgozásától elütvén, azok feldolgozásának hasznát is maguknak kaparítsák, annyival inkább, mert védvámrendszerük által a külföld retorsioját mintegy kihíva, nyers terményeink odaszállífását rendkivülileg megnehezítették. Ne hogy azt vethessék szememre, hogy csak állítok, röviden bizonyítani is kívánok. Ausztria a vámszerződés és magas tarifatételei segélyével annyira kiszorította a külföldi czikkeket hazánkból, miszerint az összes behozatal 74 százaléka, vagy az évi 302 millió forint értékű czikkekből 225 milliót érő Ausztriából importáltatik. 25