Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-337

194 337. országos iiíés ::,árc2Íns 31. 1SS4, Valóban megdöbbentően nagyok azon összegek, melyek évenként hazánkból osztrák iparczikkekért kivándorolnak. Legyen szabad csak a pamutféléket felemlítenem, a mikért 62 milliót, a gépeket, mikért 6 milliót adunk ki minden évben. De még elijesztőbbek azon összegek, melyeket olyan osztrák gyártmányokért adunk ki, melyeknél nemcsak az itthoni szükségletet kellene magunknak fedezni, hanem azokkal nagy kiviteli kereskedést folytatnunk, a mint folytattunk is egykoron. Ilyenek, hogy csak egy párt említsek, cserép- és porczellángyártmányok, papir, kikészített bőr, bútor, szíjgyártóárúk, lábbelik, a mikért évente közel 18 millióval adózunk Ausztriának. Ilyenek a kenderneműek, mert habár kenderünk a legkitűnőbb, mégis csak zsákokért 3 millióig sarczol meg Ausztria minden évben. A mi minden fogalmat és a józan ész határát túlhaladja, az, hogy mi évenként sóért több mint 1 millió frtot fizetünk Ausztriának, holott roppant egész hegylánczolatokat alkotó sótelepeink mellett mi lennénk arra hivatva, hogy nemcsak Ausztriát, hanem Közép- és Kelet-Európát sóval ellássuk. T. ház! Az árúforgalmi statistika épen helyes időben jelent meg, hisz terhesebb vádlevelet e kormány ellen nem adhatnánk a nemzet ítélőszéke elibe ennél; hisz ama rémletes adatok, melyeket feltár, e kormány politikájára a kárhozat bélyegét sütik. Hát hogyan akarják, hogy szegény hazánk ki ne merüljön és meg ne semmisüljön, a midőn e statistikábóí azt tanuljuk, hogy hazánk évenként külföldi, leginkább osztrák czikkekért — pedig a postán küldöttek nincsenek beszámítva — több mint 300 millió frtot, közösügyekre, statusadósságok kamataira, vasutakra, Lloydra, udvartartás és Boszniára többet ad ki 200, tehát évenként 500 millió írtnál, mig nyers terményeink kivitele által alig fordul vissza ez összegnek negyedrésze. Hisz ez t. ház, valódi tervszerű, mathematikailag kiszámított kimerítése, tönkretétele hazánknak, hisz ez még csak nem is gyarmati helyzet, mert soha Anglia indiai, Francziaország afrikai, chinai, Spanyolország nyugatindiai gyarmataival, még a legsötétebb korban sem bánt el ugy, miként Ausztria — a szövetségtárs — velünk elbánik. Soha még az emberevő vadnépeket sem zsákmányolta ki a Foktartományban s Ausztrália partvidékein a kevéssé lelkismeretes brit pénzvágy, mint a hogy Ausztria — a mi saját felelős ministereink segélyével — minket kizsarol. (Helyeslés a szélső haloldalon.) No hát t. ház, ez osztrák szempontból lehet nagyon helyes és élelmes eljárás; de hogy Magyarország kormánya vakon belerohanjon egy ily furfangos kelepczébe, az — hogy szelid kifejezést használjak — nagy ügyefogyottságra mutat, mert ha öntudatos eljárásnak tekinthetném: akkor a megítélés sokkal szigorúbb mértékét és az elitélés sokkal erősebb kifejezését kellene használnom. (Derültség a szélső balon.) A mi már most az ipartörvény tervbe vett revisióját illeti, (Halljuk!) én őszintén megvallom, hogy attól főleg ily alakban, miként az élénkbe terjesztetett, nem sokat várok, mert korhatag alapra jól és szilárdan építkezni nem lehet. Én mindaddig, mig a külön vámterület fel nem állíttatik s igy iparunk hathatós védelmére a mód és alkalom meg nem szereztetik: iparososztályunk külről jövő bajain s mig egész adórendszerünket meg nem változtatjuk: addig belmiseriáin segíthetni, azokat gyökeresen orvosolhatni nem reményiem. (Ugy van! a szélső balon.) Úgyde erre ezen közösügyes kormány megbuktatása a legelső és legsürgősebb feladat, mert e kormány oly kényszerhelyzetbe sodortatta magát, hogy még akarva sem tud önálló nemzetgazdászati politikát követni s képtelen az országnak az önálló vámterülethez való jogos igényeit érvényesíteni. (Ugy van ! a szélső balon.) Ámde ehhez nemcsak e már magát túlélt kormány megbuktatása, hanem minden más közösügyes alapon álló kormány lehetetlenné tétele szükségeltetik, mert e rendszer alapján még a legjobb kormány is képtelen hazánkért valamit tenni, (Helyeslés a szélső balon) mert e rendszer nem hazánk éltetésére, hanem csak hazánk eltemetésére vezethet. (Helyeslés a szélső balon.) Közéig az idő, a midőn a nemzet fönségi jogánál fogva e rendszert megváltoztathatja s létrehozhatja, valósíthatja a független, önálló Magyarországot, (Ugy mn! ügy van! a szélső baloldalon) mint egyenjogú szövetségesét a velünk egy uralkodó alatt levő osztrák tartományoknak, önálló hadsereggel, önálló pénzügygyei és külön vámterülettel. Iparososztályunk hasson oda, hogy ez létesüljön: s akkor minden bajai orvosolva lesznek; de a rosznak ily palliativ toldozásától mi jót sem várhat. Hisz t. ház, azon viszonyok közt, a melyeket a közösügyes bölcseség számunkra megteremtett, bárminő ipartörvényt alkossunk is, teljesítsük bár iparosaink mindeu óhajtásait: Magyarország ipara fel nem virágozhatik, sőt még csak nem is vegetálhat, hiszen nekünk tulajdonképen iparunk nincsen, nem is lehet Ausztriával való közösségben, hisz iparosaink élete szomorú tengődés, valódi sysiphusi bünvezeklés, elkeseredett élethalál harcz, az ők élete folytonos védekedés és kétségbeesett erőfeszítés az osztrákok gátszakított áramlata ellen, mely előtt a védgátakat elhordták, a zsilipeket felnyiták épen azok, kiknek azokat gondozni és erősíteni kell vala. A mig mi e gátszakított ár féktelen rohamát védsorompók felállítása által hazánkról el nem tereljük: addig alkothatunk bárminő ipartörvényt, revideálhatjuk azt bár minden évben, az a mi derék