Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-337

192 337. országos ülés márczins 31. 1884. árútermelés mennyiségi tömege, hanem a száz- j szórta értékesebb embermateriale egészséges gazdasági fejlődése, a helyes dístributió szempontja ból?E tekintetben azt hiszem, meglehetős sok beteg-oldala kínálkozik egész gazdasági politikánknak. Csakhogy ez nem speciális magyar ügy s én azért hálásabbnak tartanám ezen oldalról megbírálni gazdasági kérdéseinket, mert ismétlem, Ausztriában nemcsak a lakosság milliói, hanem egészen megalakult pártok vannak — és ez ránk nézve sokkal életbe vágóbb, mint a vámterület iránti általános jelszavak, — az osztrák politikai élet és az osztrák törvényhozás terén, melyek az Ausztriában uralkodó leplezett védvámos és csak nagyon szűk osztályára az osztrák lakosságnak protectiv rendszernek megtöréséhez, vagy legalább is enyhítéséhez Magyarországnak talán segédkezet nyújtanának. E kérdés most nincs napirenden s csak azt az egyet kívántam gyenge érvelésemmel megmutatni, hogy igenis az általános gazdasági politikának megvitatása nagyon is alaposan bele vonható lenne magának az iparos és kézműves középosztály gazdasági fejlődése kérdésének vitatásába. Csakhogy egészen más alapon, mint az önálló vámterület és mint a protectiv rendszabályok jelszavainak általános hangoztatásával. Van különben ezen törvénynek — melynek súlyosbítását semmi esetre nemcsak hogy támogatni nem fogom, de ha a részletes vitában ez iránt intézkedések történnének, akkor ellenök küzdeni és szavazni fognék — van ennek mindamellett egy alfejezete, melyre nézve szívesen üdvözölnék oly indítványokat, melyek az illető munkásosztály érdekei és egészséges fejlődése megóvását hatályosabban biztosítanák, mint amennyire ezt, hangyán törvényes intézkedések által ez egyáltalában elérhető, ezen törvény intézkedései teszik. Ez az alfejezet pedig a gyármunkásokról szóló. A kérdés érdeméről ezúttal kimerítőbben nem szólhatok. Azon szűk számra korlátolt arányok között, melyeket Magyarországon a gyáripar s az ezekben foglalkozó munkások feltüntetnek, én a kormánytól és a törvényhozástól soha olyan kimerítő és radicáiis törvényes rendszabályokat nem várok és nem várhat józanul senki, mint a minőt tartalmaznak az angol gyári törvények, az úgynevezett Factory Act-ok. Hanem kívántam volna azt, ha a kormány, mely e törvényt initiálta és a háznak azon factorai, melyek lényegesen befolytak annak jelen alakulására, legalább elmentek volna addig, a meddig az 1883-iki német ipartörvénynek a gyármunkásokra vonatkozó szakaszai mentek. Jól tudom, hogy e részben a tárgyalás jelen stádiumában lényeges módosítások többé nem tehetők. Gr. Apponyi hangsúlyozta volt, hogy még egy általános utasítást tartalmazó határozati javaslattól is tartózkodott, mert annak foganatot szerezni i a háznak ezen végéhez közeledő ülésszakában amúgy sem lehetne. Ha én tehát e kérdést szóba hozni bátor vagyok, egyedül azon czélból teszem azt, legalább e vita alkalmával maradjon némi nyoma annak, ha már tényleges rendszabályok által a gyármunkások állapotának emelésére befolyást venni tartózkodunk, hogy a törvényhozási discussio terén e fontos érdek szemmel tartatott. Amúgy is talán évek fognak múlni, mig a magyar törvényhozás a gyármunkások állapotának kérdésével újra foglalkozand. De legalább reáutaltunk arra, hogy ha talán közeli jövőben a gyáripar hazánkban némi lendületet venne, a vállalkozók és gyártulajdonosoknak adandó kedvezmények mellett, épen maga az érdekelt középosztály ne feledkezzék meg oly intézkedésekről, melyek ezen vállalkozások legértékesebb szervének, a gyáriparosok nagy munkaorganumának egészséges fejlődését Magyarországon biztosítják. A törvényjavaslatot általános tárgyalás alapjául elfogadom, ismétlem, oly fentartással, hogy a részleteknél mindennemű súlyosítása ellen harczolni és szavazni fogok. Orbán Balázs: T. ház! A közösügyes rendszernek nyomasztó és nemzetsorvasztó hatása minden téren, a nemzet minden rétegénél, a nép minden osztályánál szomorúan jelentkezik. Az, miként a félelmes számum szele, hervasztja el nemzeti életünk minden hajtását, perzseli le a nemzeti munkásság és szorgalom minden gyümölcsét, (Igás! Ugy van! szélső balfelöl) pusztul és sorvad minden annak fullasztó lehelete alatt; de leginkább észlelhető zsibbasztó és agyonfojtó hatása hazánk iparososztályánál, épen azon osztálynál, a mely arra lett volna hivatva, hogy nyerstermékeink feldolgozása és értékesítése által a nemzeti vagyonosságnak egyik fő-főemeltyűje s nemzetgazdászati önállósításunk és fejlődésünk egyik fő-főtényezője legyen. (Halljuk! Halljuk!) Régen azt szokták volt mondani, hogy a magyar saját zsírjában fúl meg, ez egy kissé drasticuson fejezte ki az osztrák mostohaságot, a mely a világ többi országaival és népeivel való Összeköttetéseinket mesterkélten és ármányosan elzárván, kereskedelmünk közvetítését be és kifelé kezeibe ragadván; hazánk természeti és tenyésztési kincseinek értékesítését lehetetleníté, földművelésünk pangását előidézte, kereskedelmünket az osztrák czikkek és gyártmányok elhelyezési agenturaivá, az osztrák üzérkedés zsellértelepévé, iparunkat a legszűkebbre korlátolt népies szükségletek terére korlátolta. Szóval a gyarmat szánandó kizsákmányolásának purgatoriumára kárhoztatta. (Igaz! szélső lalfelöl.) De még igy is iparososztályunk jólétnek örvendett, mert legalább bizonyos, az osztrák által előállítani nem tudott, sajátlagos magyar czikkek gyártásának és előállításának egyedárúságát, s