Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-328

14 328. országos üléi míirczius 14. 1S84. közgazdasági tudósítókig, akként történik ez most e törvényjavaslatnál is. Sőt constatálom, hogy még más tekintetben is haladást tüntet elő, mert hisz a háznak jelenlegi vitájából azt tapasztaljuk, hogy daczára annak, hogy a t, túloldal legelőkelőbb szónokai sorba egymásután emelkednek fel,' daczára annak, hogy pl. Nikolics Sándor t. képviselő ur tegnap egy valóban igen pikáns megjegyzést tett arra a törekvésre nézve, melyet a t. közmunka- és közlekedési rainister ur ép e javaslatnál megkísért, t i. az önkormányzatnak ilyetén megcsorbítását: a t. minister ur követi a ministerelnök urnak példáját és gondolja magában: „Csak beszéljétek ki magatokat, a végén én majd döntök." (Mozgás.) T. ház! E törvényi avaslatnak t. előadója rendkívüli óvatossággal, a szavaknak nagy meglatolásával igyekezett plausibilissé tenni e törrényj avaslatnak czélszerűségét, czélra vezetőségét és két distinctiót tett, hogy t. i. a mig a Tiszaszabályozásnál a kérdés dereka és a bonyodalmaknak oka eleinte a műszaki részben kerestetett, később az administrationális részben kerestetik s e törvényjavaslat volna tehát az, a mely hivatva van e bajokon segíteni. A t. előadó ur megfeledkezett még egy igen nevezetes periódusról, a mely t. i. akkor állott be, midőn a Tisza árjai az alföldet rendkívül fenyegették s a mikor egy egész új szempont, egy egészen más ok és megoldás hozatott a ház elé, a midőn t. i. Horváth Gyula t. képviselőtársam — igen helyesen — az undulatió elméletét állította fel, még pedig ép szemben az előadó úrral, a ki tegnap azt mondotta, hogy minél magasabb a gát, annál nehezebben rontja le az árvíz, holott Horváth Gyula t. képviselő ur azt mondja, hogy bármily magas legyen egy gát, ha egyszer a hullámverésnek van kitéve, az menthetetlenül elszakad. De ez csak mellesleg legyen elmondva t. ház. Én a leghatározottabban állítom, hogy az, a mit e törvényjavaslat a Tiszaszabályozásra nézve czéloz, nem lesz semmi, csak a régi állapotoknak eodificatiója. Ily természetű ügyeknél a dolgot, a mely inductión alapszik, a mely egyenesen mérnöki,' mathematikai meghatározásokra kell hogy visszavezetve legyen, a kéménynél építeni kezdeni, teljes lehetetlenség. Minden folyamszabályozásnál először is tekintettel kell lenni az egész rendszerre. Az első eardínalis főfeltétel egy reális hasison nyugvó műszaki felvétel és terv, a második feladat a financiális kérdés, a harmadik a végrehajtás és a negyedik csak a repartitiója a költségnek, a mibe az kerülni fog. És ha, miként a túloldalról is állíttatott és elismertetett, nemcsak a Tiszaszabályozásnál, hanem egyáltalában az összes folyók szabályozásánál Magyarországra nézve ez igen fontos közgazdasági, sőt nemzeti kérdés : akkor azt kérdem, ugyan hisz-e valaki ebben a házban és hiszi-e valaki az egész országban, a ki Magyarország egyleteinek, társulatainak közgyűlési eljárásait ismeri, a ki tudja, hogy mit jelent az: Magyarországon a szabályozás és a közvetlen érdekeknek egy ponton való összehozása, hiszi-e azt, hogy ezzel az apparátussal valósággal egy egységes végrehajtás történhessék? Én ugyan részemről nem hiszem. Nikolics Sándor t. képviselő ur tegnap azt mondta, hogy Dobránszky Péter [képviselő urnak nincs igaza, vagyis úgy látszik, hogy Dobránszky képviselő ur inkább ismeri a külföldi viszonyokat, mint a belföldieket; mert Magyarországon már vannak yizinagassági mérések, tanulmányok és meghatározások és ebből tehát arra a következtetésre látszott jutni, hogy a mi most van, az teljesen elégséges. Hanem én azt mondom a t. képviselő urnak, hogy nagyon tévedni méltóztatik. Igenis vannak hydrographiai fejlegyzések, felvételek, de általános értékűek, olyanok, amelyek az egész folyamrendszer természetére, még pedig hosszú időszakból levezetve, engednének követkéztetést, olyanok nincsenek. Az összes hydrographiai felvételek, amelyek jelenleg a folyókra nézve vannak, helyi érdeküek és semmi egyebek, helyi érdekű megfigyelések alapján pedig egy folyót sem lehet igazán szabályozni. Felhozatott már, mikor a Tisza veszélylyel fenyegette az alföldet és mikor a házban nemcsak olyan érdeklődés mutatkozott mint most, hanem mikor a kedélyek fel voltak izgatva, felvettetett a hydrographiai intézet kérdése, sőt javaslat is volt beterjesztve, a mely soha érvényre nem jutott. Igen, de a t. közlekedési minister ur csak a napokban mondta, hogy ez pénzbe fogna kerülni és hogy ennek akadályai vannak. Én merek hivatkozni Magyarország minden komoly szakférfiára, de azokra, a kik tudományukat nem halasztják a kormány tetszésére, hanem a kik valósággal tudományos meggyőződésüket megmerik és megtudják mondani, nem hiszem, hogy akadna közülök egyetlen egy is, a ki felállíthatná azt a tételt, hogy a Tiszát a többi folyókra való tekintet nélkül lehetne szabályozni a nélkül, hogy hydrographiai rendszeres felvételek évek hosszú során át történnének. A t. minister ur a múltkor azt méltóztatott nekem mondani, hogy igaz, jó volna egy hydrographiai intézet, de annak adatai csak 20—25 év múlva hajtanának hasznot: és ebből merített érvet a t. minister ur arra, hogy ez az intézet nem szükséges. Felfogásom szerint t. ház, az, hogyha valami csak 20 —25 év múlva hozza meg a hasznot, azt inkább csináljuk meg ma, mint holnap, (Ugy van! a szélső halon) mert egy nap is nyereség e haszonvételre nézve. Hiszen már a háznak mostani nyugodt tanácskozása igen tanulságos s a Tisza szabályozásra nézve jelentőséggel bir az, hogy