Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-328

328. országos ilés márczins 14. 1884 15 mig máskor a víz-ár miatt izgalomban volt az ország, mi most itt csendesen, kényelmesen, unalmasan tárgyaljuk a szabályozás ügyét. Hol van Magyarországon az a hydrographns, a ki megtudná mondani, hogy mire alapul és mire vezethető vissza Magyarország folyóinak a periodicus tüneménye, hogy a mig egy bizonyos időszakban úgyszólván kocsiral lehet járni a Tisza fenekén, jönnek viszont időszakok, mikor nincs elég magas gát árjai korlátozására? Miből lehet következtetést vonni, cozmicus okokból, a csapadékokból, vagy hóolvadásből ? Vagy tán azt méltóztatik hinni, elég az, hogy egy időjelző intézet van felállítva, melynek homályos jövendölései arról nevezetesek, hogy sohsem teljesülnek be. (Derültség.) Én ezt nem gúnyként akarom mondani, mert még e kis kisérletet is meg tudom becsülni, de általában tanúságául hoztam fel annak, hogy ínég a legközönségesebb meteorológiai megfigyelésekre sincs kellő hálózati rendszerünk, hogy lenne tehát intézkedésünk a megfékezendő vizek természetére nézve, mely felvilágosítás nyújtására alkalmas legyen, sőt ha még az is, a mi van, nem vétetik elő, hanem az úgynevezett admimistrativ eljárasok alkalmaztatnak, melyek helytelen voltát keservesen tapasztaltuk éveken át, melyekből tudjuk, hogy sohasem a mérnök helyes formulája, hanem a hatalmasabb érdekelt fél befolyása dönt. így folyót szabályozni nem lehet. Hiszen ismeretes dolog és itt a házban számtalanszor hozatott fel, hogy az alsó Tisza kalamitásait a borzasztó katasztróphát mi idézte elő, nem egyéb, mint a szabályozásban a kedvezményes eljárás, az árterek kedvezményes alakítása a felső Tiszánál és azon átkos elvnek meghonosítása, mely azt mondja, hogy csak az én birtokom maradjon menten, a szomszédoméval történjék akármi. No, t. ház, ez a jelen törvényjavaslat azokon a bajokon segíteni nem fog. Minthogy a kormány magának rendkívül nagy rendelkezési jogot tartott fenn, csak kettő lehet lehetséges, tekintettel arra, hogy a kinek vagyona közvetlenül fenyegetve van, az nem hallgat sem a mérnökre, sem másra, senkire, hanem abban felébred a saját vagyona védelmének, megtartásának ösztöne, az ilyet capacitálni bajos. Ezekre nézve csak két dolog állhat fenn, vagy a folytonos küldöttségek búcsújárása, melynek bővében vagyunk most is, vagy pedig a befolyásosabbaknak a minister intézkedéseire való befolyása. Midőn magának a kormány a nagy hatalmat és a nagy rendelkezési jogot vindicálja, vájjon mit tart kezében? Van-e concrét műszaki terv az egész folyó szabályozására való tekintettel? Nincs. Egy papir, a mire valamik vannak rajzolva : kereszt metszetek és profilok, az nem Magyarország folyamrendszerének szabályozása, nem műszaki terv! Rendelkezik az illető hatalom pénzzel? Nem, Sőt most, midőn úgyszólván élére állítja | a dolgot és mintegy megmentő akar lépni a viz| bajok által szorongatott népek közé, mivel tud előállani, a mire saját rendelkezési hatalmát alapíthatja? Előadta a t. előadó ur igen tömören az egész dolgot. Ott van a magas gát theoriája, mely szerintem nem áll, a felügyeletnek kilometerenkint 1 írtról 3-ra emelése •— nem akarok ebből következtetéseket vonni, hanem csak constatálom a dolgot — és a portomentesség. No már a ki beszél arról, hogy a Tisza völgye, annak népe, a magyar nemzet dereka, gerincze, megmentessék és előjön magas gátakkal, portomentességgel és a felügyeleti díj felemelésével: — ezzel kérem én egy parlamentben csak igen nehezen birok foglalkozni. Felhozta a t. előadó ur tegnapi beszédében az olyan társulatoknak a dolgát is, melyek már topographiai helyzetöknél fogva rendkívüli viszonyok közt vannak. Egyebek közt a sövényházi társulat ügyét. Ez a törvényjavaslat a rendkívüli viszonyokról absolute nem gondoskodik, legalább szerintem nem. De ha már ilyen rendkívüli viszonyok léteznek, mit fog a t. minister ur tenni a rendkívüli viszonyok közt; s mit a rendes viszonyok közt? Eddig már épen ez esetből kiindulva két nyilatkozatát bírjuk. Először, elismerését annak, hogy ily rendkívüli helyzetben levő társulatnak helyzete tarthatatlan, másodszor, hogy az tényleg igen nagy bajban van, hogy nagy adósságokkal terhelve van, harmadszor, hogy a kormány hajlandó a jog és méltányosság szerint tekintetbe venni az illetők helyzetét. Mindazon dolgoknak, melyek e törvényjavaslat alapján ki fognak bonyolódni, ez lesz a stereotyp megnyugtatása: „A kormány tanulmányozza a dolgot, a kormány figyelembe veszi a helyzetet és a kormány jog és méltányosság tekintetbe vételével iparkodni fog, hogy a dolgot rendbe hozza." (Derültség balfdől.) Tovább folytathatnám ezt a megengedem kissé vágó beszédmodort. De a dolog rendkívül fontos, ennek nagy nemzeti és gazdasági érdeke van. (Halljuk!) Én megmondottam, nem most, hanem már régebben és annak alapján állok most is, hogy ha a dolog olyan fontos, a mint valóban az is, egészen más eszközökkel kell hozzányúlni. Én azt értem, hogy a nemzetnek nagy megerőltetésébe fog kerülni a dolog. De ennek meg kell lenni, mert fontos nemzeti érdek és a fontos nemzeti érdeknek minden erővel való megvédése és érvényre juttatása nélkül nem látunk a nemzet számára jövőt. Hiába kisértik meg e törvényjavaslattal csak prosperálni is. Ezeken a közgyűléseken nem fog történni más, mint a mi Magyarországon minden közgyűlésen történik, a hol a privát érdekek összezsufoltatnak; nagy veszekedések, körömszakadtig való harcz és a mellett nem lesz meg az alap, a melyen a minis-