Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-337

188 337. orgeigois fiiét m&rczius 31. !H»4. Vájjon annyi kis gazdasági existentia megmentése magában véve nem lényeges nemzeti és társadalmi érdek-e? Nem jogosult szempont-e a mi kézműveseink nagy tömegét megmenteni attól, hogy önállóságukat elveszítsék, nyomorult éhező proletárokká váljanak? Azt mondotta György képviselő ur, hogy mindnyájan csak az ipar érdekeit képviseljük és hogy senki sincs, a ki a fogyasztók érdekeit tartaná szem előtt. Ezen érvelését azonban teljesen lerontotta, midőn azt mondotta, hogy a törvényjavaslat felesleges és nem teheti meg a várt batást még ha numerus clausust és a régi ezéheket hozzuk is be, mert a nagyipar versenye mindig győztesen fenn fog maradni. Ha a versenyviszonyok magukban véve nem változhatnak, akkor nem állhat, hogy a törvényjavaslat intézkedései által szenvedni fog a fogyasztók érdeke. A gyárak és a nagyipar versenyének az iparszervezet kérdéséhez valóban kevés közük. De vannak a korlátlan iparszabadságnak más káros következései, melyeket könnyen lehet korlátolnunk a nélkül, hogy az ipar fejlődése feltartóztatnék. Többször vitatták azt, hogy vájjon a mi kézműiparunknak mi ártott valósággal: a kontáriparosok versenye vagy a nagyipar? Hoitsy t. képviselőtársam azt állította, hogy nem a nagyipar, nem a tőke veszélyezteti hazánkban a kézműipart, hanem a kontáriparosok versenye. Mások ez ellenében több joggal hozhatták fel, hogy a kontáriparosok bajosan veszélyeztethetik a solid ipart, azt hiszem, az igazság tulajdonképen abban van, hogy mindakettő karon fogva veszélyezteti kézműiparunkat, mert a dolog ugy áll, hogy a tőke, a mely természetszerűleg a nagyipar és a tömeges termelés felé fordul, a kontármunkát veszi sokszor szolgálatába, az iparnak proletár elemeit zsákmányolja ki, mert ez a legolcsóbb és mert a szédelgő üzérkedés nem válogatós az eszközökben, amelyek által a szolid ipar versenyét megsemmisíti. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De mondják, hogy a qualificatió azért fölösleges, mert az iparosok saját érdeküktől vezéreltetve, minden kényszer nélkül elsajátítják a kellő képzettséget. Hivatkoznak Ausztria példájára, hogy ott 95%-a az iparosoknak tanulta a mesterségét, a nélkül hogy kényszerítve lett volna reá. Nem tudom, hogy mily értékkel birnak az ily statisztikai adatok, de azt bizonyosnak tartom, hogy a qualificatió megszerzését legalább nálunk pusztán az iparra készülő elemek belátására bizni nem lehet. Mert hát kikről van tulaj donképen szó, hát nem-e 12 éves gyerkőczökről, a kik a legszegényebb osztályokból kerülnek ki, fogyatékos nevelésben részesülnek. Ha ezeknek belátására bízzuk, vájjon akarnak tanulni; ha ők tudják azt, hogy önálló állást szerezhetnek, a nélkül, hogy tanulniok kellene, ha a 18 éves korúak boldog könnyelműséggel életbe léphetnek minden igazolás nélkül, ki hiszi azt, hogy őket a tanulásnak ethikai jelentősége valami nagyon áthatná, Persze saját érdeke ellen cselekszik, de mikor erre a meggyőződésre jöhet, akkor késő a mulasztást jóvátennie, egész életére nyomorult proletár marad. (Igaz!) Vegyük csak középiskoláinkat, oda csak jobb családok fiai járnak és mívelt tanárok vezetése alatt állanak, de tessék eltörülni a vizsgákat és tessék kimondani, hogy a tudományos pályának elnyerése nem függ a tanulás eredményétől, hogy az iskolák nem fognak-e egyszerre megürülni. (Igaz!) Igaz, t. ház, ez a kiképeztetés most nem lehet oly értelemben, mint á régi czéhek idejében, mikor megelégedtek egynehány practicus fogással, mert nagyon is kellett érezni az iparszabadság korszakában, hogy az olyan, a ki csak gyakorlati kiképeztetésben részesült, nem tudta megállani a versenyt, oly emberrel szemben, a ki elméleti kiképeztetésben részesült, habár sok gyakorlati előkészület nélkül fogott hozzá valamely mesterséghez, Azért én a legnagyobb örömmel üdvözlöm a törvényjavaslat azon intézkedéseit, melyek az iparosoknak jobb kiképeztetését fogják biztosítani. De a főkérdés, t. ház, hogy a kisiparnak oly eszközöket bocsássunk rendelkezésére, melyek lehetségessé tegyék a tőke ellenében a versenyt diadalmasan megálíhatni. Gr. Apponyi Albert a nagyipar versenye ellenében a kisiparnak azt az egy menekvést engedte meg, hogy oly iparágak felé forduljon, mely az egyéni izlés számára termelnek. Azt hiszem, hogy t. képviselőtársam itt csak a műiparágakat érthette, mert azon iparágakban, amelyek a közönséges használat számára termelnek, feltétlenül érvényesül a tömeges termelés. Hiszen a mi demokratikus világunkban nivelláló szokásaink között már az öltözködésre, a ruházatra nézve bizony nem sok különbséget tudunk tenni a mágnás és a közönséges proletár közt. A műiparágak persze megmaradnak az egyéni munkának, de azt hiszem, hogy ezen egy menedék oly nagy tömegnek, minő jelenleg az önálló kézműiparban van elfoglalva, nem elégséges és igy a legnagyobb résznek nem volna más választása, mint hogy önállóságáról lemondva, a nagy tőke szolgálatába lépjen. Pedig ez az, mit megakadályozni a legnagyobb társadalmi és nemzeti érdek. Erre semmi más mód nincs a szövetkezésen kivül. Igenis t. ház, szükséges, hogy az iparosok erejét concentráljuk. Nem a régi ezekekről van szó, hanem kell, hogy az összetartozás és közösségüj formáját találjunk. E kérdés nemcsak hazánkban létezik, hanem egész Európában mindenütt foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy a kisipar önállóságát a vagy a munkás szabadságát mily eszközökkel lehet fentartani. A nézetek különböznek, az állam feladatai ez irányban nincsenek még meghatá-