Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-337

337. országos ülés márezio* 31. 1SS4 185 mindig veszélyes. Kezdünk törvényt alkotni, melyben egyes osztály érdekét előtérbe helyezzük, rögtön nemcsak a társadalom többi osztályaira vonatkozólag is veszedelmes consequentiák állnak elő, hanem ezen osztályban magában is új, meg új alosztályok keletkeznek és igy egy osztály védelme magával hozza azon törekvéseket, melyek ezen osztály alsórendű tagjainak az egész részei elleni védelmét igénylik, oly követelmények, melyeket ismét azok sínlenek meg, a kik ezen követelményeket felállították. Szóval azt tapasztaljuk, hogy e téren is igaz, a mit minden téren bebizonyított a gazdasági tudomány, az, hogy egy védelem szükségkép más védelemre való igényt' teremt és hogy lehetetlen a társadalom osztályait egymástól elsánczolni a nélkül, hogy az illető osztályok elsánczolása által a saját szabadságukban, saját tevékenységükben ne korlátoltassanak és gátoltassanak meg, hogy minden védelem hatásában a védelem perpetuatióját és másokra való sokszorosítását igényli. Tapasztaljuk ezt, mint mondám, az iparoskézművesek és a segédek közti viszonyban, tapasztaljuk azon viszonyban, mely egyáltalában az iparosok és a közönség közt van. Mert ne feledjük, hogy minden védelmet, melyet az iparosoknak adhatunk, azt csakis a közönség, a fogyasztók ellenében adhatjuk és ne feledjük, hogy minden iparos maga is és gyakran nagyobb mértékben fogyasztó mint a nemiparos. Ha pedig ezzel szemben az igen t. képviselő ur a czéhrendszerre hivatkozik, mint a mely nem elfajulása idejében, hanem a maga virágzása idejében nagy eredményt és felvirágzást biztosított, ugy azt felelem neki, hogy először jelölje meg azon időpontot, midőn a czéhrendszert nem elfajulásában, hanem virágzásában szemlélhetjük, mert azt hiszem, hogy ezen időpontot nem képes megjelölni, nem képes pedig azért, mivel a czéhrendszer fennállásában oly régi, mint az emberi művelőd emberi művelődés fejlődésével a czéhrendszer annyiban alakult át, hogy mindinkább engedett, mindinkább vesztett a maga jelentőségéből. A kezdetleges korban fejlődtek ki a ezéhek, miért? Mert az állam nem birta az egyeseknek a kellő oltalmat megadni, az állam még policialis feladatának sem volt képes megfelelni és ennek következtében az egyesek szövetkeztek azon biztonság elérésére, melyet az állam nekik meg nem adhatott. Ebből kifejlődött azon állapot, midőn az állam a policialis teendőket már magára vállalta és azoknak megfelelni képes volt, hanem egyáltalában a jólét előmozdítására, a nagy közművekre nem volt képes és ezeket kénytelen volt a társadalomra bizni. Ekkor a ezéhek megmaradtak átalakulva, KÉPVH. NA.PLÓ 1881 — 84. XVI. KÖTET. ugy hogy már nem a policialis biztosság végett álltak fenn, hanem nagy közmunkák létesítése végett és ezen közmunkák és közérdekű tevékenység szempontjából eltürettek azután a társadalom többi tagjai részéről azon megszorításokkal, melyeknek a czéhbeliek alávettettek, illetőleg a melyeknek esetleg a társadalom többi tagjai is alá vettettek, bár ezeket már azon korban mint majdnem tűrhetetlen megszorításokat érezte a társadalom. Es csak hivatkozhatom azokra, melyek Olaszországban és Angolországban írattak és mondattak már a XVII. században, csak hivatkozhatom azon nagy művészekre, azon nagy technicusokra, mechanicusokra és feltalálókra, kik ezen századokban virágoztak s a kiket a czéhrendszer majdnem egészen elnyomott és a kik a czéhrendszer elleni küzdelemben a czéhrendszer daczára voltak képesek önállóan kifejlődni és tehetségüket érvényesíteni. Csak arra akarom figyelmeztetni a t. házat, hogy ezen korban és körülmények közt tapasztaljuk, hogy a czéhrendszer az azon alul álló osztályokkal szemben, mindig a legnagyobb megtámadás tárgyát képezte és hogy csakis a ezéhek és aristokratia együtt véve tartották fenn a nem kiváltságos osztálylyal szemben. Akkor igaz, a vidéki iparosok nem támadhattak fel a városi iparosok ellen és nem panaszkodhattak, mert tulaj donkép csak városokban lehettek iparosok és csak városi embernek volt iparosmesterség üzése oly előnyökkel biztosítva, melyek minden vidéki és városon kivüi lakó emberre lehetetlenné tették a concurrentiát és ezen czéhrendszer következménye ép oly sztíletésbeli iparoskaszt képzése volt, mint amilyen születésbeli nemesosztály létezett akkor, a mely ellen azt hiszem, a t. képviselő ur volna az első, ki ha ma létesítni akarnók, tiltakoznék. Ez pedig nem a czéhrendszer elfajulásával, hanem lényegével és előnyeivel karöltve járó elv és ép azért, ha nem is akarja senki ma a czéheket elfogadni és elfogadtatni, de ha oly felszólalásokat hallunk, melyeknek tagadhatatlanul van hatásuk az e házon kivül álló választókra, bár a ház tagjaira nincs és nem lehet, nem tehettem, hogy azokra legalább mellékesen ne reflectáljak. De hogy a tárgynál maradjak, kérdezem, hogy mi előnyük és hasznuk lesz jövőben a ke'nyszertestületeknek? Azt mondják, hogy az önkormányzatra nevelik az embereket. Ha van valami í. ház, a mire kényszerrel nem lehet nevelni, a mire csak ugy lehet nevelni, hogy az embernek az egyesülési szabadságot megadjuk, de azután az egyesülés érvényesítését tényleg az e szabadsági körben lévő önkéntes működésre bizzuk: az az önkormányzat. Erre nevelni igenis lehet, de kényszerítni hiába akarna valaki, az sikerülni sohasem fog. Az önkormányzatnak első feltétele az önkénytes szervezési képesség s e mellett való 24