Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-337

186 337. országos Ws máreztas 31. 1884. beletalálás azon feltételek és viszonyok közé, a melyekben a testületeknek működniök kell. Ha az ellenkező elv utján óhajtanok az állandó és becses eredményekkel kecsegtető önkormányzatot létesíteni, akkor a legjobb önkormányzatot szükségkép a határőrvidéken kellene tapasztalni, a hol száz évi katonai vasfegyelem alatt oktattattak a polgárok kötelességük teljesítésére, a hol egyszersmind gondoskodtak az anyagi megélhetés feltételeiről is. És mi volt az eredmény? Az, hogy a határőrvidék polgárosítása után, midőn pár rossz év következett be, államilag kellett gondoskodni a megélhetés módjairól és különféle keresetforrások megnyitásáról, mert az illetők a hosszú katonai fegyelem alatt teljesen elszoktak attól, hogy önállóan gondolkozzanak és hogy minden kényszer nélkül, önállóan, önkéntesen, szabad megfontolással határozzák meg keresetük nemét észlelj ék,keressék az'on eszközöket, a melyekre megélhetésük végett szükségük volt. Ha ezt tekintetbe veszszük, ha tekintetbe veszszük azt, hogy önkormányzat csak ott fejlődhetik ki, a hol a szabad egyesülésnek megvan a lehetősége és a szabad szervezkedésre az egyéni érdek útja megvan eképen nyitva : akkor csakhamar be fogjuk látni, hogy a kényszertársulatokhoz nem lehet nagy reményt fűzni, annál kevésbé lehet, mert azon czélok és vádak, a melyeket az illetők táplálnak, állami szempontokból sem valósíthatók. Azon tevékenységi kört pedig, a melyet ennek keretében nyernek, tényleg maguk sem tekintik eléggé fontosnak arra, hogy ezen szempontból társulatokba álljanak és egyesüljenek. A kényszeregyesülés az egyesületi szellem szabad fejlődésének előmozdítója sohasem lehet. Hátra van még a törvényjavaslat intézkedéseinek egy harmadik csoportja, a mely a legfontosabb és a melynek a legnagyobb jelentőséget tulajdonítanak a kormánypárt részéről és ez a tanonczkiképzésről szóló intézkedés, a mely valóben fontos és szükséges, de a miért tulaj donképen nem volt szükség, hogy egy egész ipartörvény alkottassák meg. Ez az egy szakasz az egyedüli, a melytől gyakorlati jelentékeny hatást várok és nagyon csodálkozom, hogy a t. házban az általános tárgyalás alkalmával a felszólalt képviselő urak közül arra legalább senki eddig nem reflectált, a mi a tanonczkiképzés érdekében egy még pedig elég tetemes összegű adóemelést tartalmaz. T. i., hogy azon községekben, a hol tanoncz-iskola állítandó fel, 2°/°-nyi pótadót enged kivettetni minden direct adó után, tehát első sorban a földadó után is a tanoncziskola fentartására. A tanonczkiképzés kérdése általában mint minden iskola- és nevelésügyi kérdés, budgetkérdégi. Ha az államkormányzat és törvényhozás meg van arról győződve, a mint, hogy én is meg vagyok róla győződve, hogy ez szükséges és fontos, akkor mulhatlanul gondoskodni kell azon eszközökről is, a melyek annak fentartását biztosítják. Én attól félek, hogy ez a 2% pótadó magában véve igen sok helyütt nem lesz elegendő és ha a ezélt el akarjuk érni, tovább kell mennünk, t. i. államilag kell segélyezni a tanoncz-iskolákat. Másrészről azonban attól tartok, hogy ennek a 2*/o pótadónak elosztása igen számos gyakorlati esetben igazságtalansággal fog járni és igen sok községben azon befolyás folytán, a melyet a nagyobb adót fizetők csoportja természetszerűleg gyakorol, ez oda fog vezetni, hogy tanoncziskolák nem fognak kellőleg felállíttatni, bár a törvény azt rendeli. Mindazonáltal én a törvényjavaslatnak ezt az intézkedését szívesen elfogadom, mert azt én is szükségesnek tartom és belátom, hogy a tanonczképzés tekintetében eddigelé nagyon kevés történt. Hogy azonban a törvényjavaslatnak erre vonatkozó intézkedése már egymagában véve elég volna, ugy hogy minden egyéb szerves intézkedés e tekintetben felesleges, ezt nem hiszem. Miután én a törvényjavaslatot csakis ezen általam kifejtett szempontokból fogadhatom el; és miután sem qualificatió, sem a kényszertársulatokban nem látom biztosítva azon eredményeket, a melyeket tőle várnak, azt pedig, hogy ha valamely törvény alkotásánál ígéret tétetett, de azon törvény követelményeiben az Ígéretet meg nem tartja, általában igen veszélyesnek tartom, mert ex oda vezet, hogy a kik izgattak, vagy a kik az izgatás folytán követeltek, látván, hogy a törvény várakozásaiknak nem felel meg, ennek következtében azután többet és olyat követelnek, a mi egyáltalában meg nem adható ; miután mint ezt már mások is kifejezték, az e törvényjavaslat által táplált illusió sokkal meszebbre terjedne, mint a mi tulaj donképen a törvénytől jogosan várható: én részemről nem vagyok hajlandó szavazatommal a törvényjavaslathoz hozzá járulni. {Elénk helyeslés a haloldalon.) Mezei Ernő: T. ház! Előttem szólott t. képviselőtársam azt mondotta, hogy az önálló vámterület kérdése magában oly fontos, hogy ezt más kéréssel kapcsolatba nem kellene hoznunk. Én épen azt találom, hogy ezen törvényjavaslat fontosságát a logicai összefüggés határozza meg, melyben az önálló vámterület kérdésével áll. Azt hiszem t. ház, hogy ha volna önálló vámterületünk, nemzeti közgazdaságunk, akkor kevesebb súlylyal birna az, vájjon iparszabadság létezik-e nálunk, vagy pedig külön organisálva van az ipar. De igy épen, mert gazdasági fejlődésünknek elsőrendű tényezői hiányzanak, azért vagyunk kénytelenek különös fontosságot tulajdonítani azon intézkedéseknek, melyek az ipar maradványait megvédeni és annak ellenállási képességét emelni alkalmasak. Olyan az,