Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-337

3í7. erszágos ülés raáreiins 3L 1SS4 179 Kisértet itt kiváltképen gr. Apponyi Albert kép- j viselő ur beszédjének során — nem világosan kifejezve— az a bizonyos soeialis olaj csepp, amelynek azután György Endre képviselő ur határozott kifejezést adott, ügy gr. Apponyi Albert, mint b. Prónay Dezső ajánlják a gyári iparnak egy külön törvényben való tárgyalását még pedig tekintettel azokra a bajokra, a melyek a nyugat nagy társadalmait már fenyegetik, melyek ott már elmérgesedtek. Hogy ezen bajnak egy törvény által nálunk elejét lehetne venni, az t. ház, szerintem egy desiderium pium, sem több, sem kevesebb. Akkor, mikor New-Yorkban megjelenik egy lap, melynek ezíme „Dynamit", és a magyar állam rendőrsége már itt Budapesten fogdossa, nem a socialistákat, hanem az anarchistákat, sőt mikor megtörtént, hogy a bécsi anarchistákat ide szállítják hozzánk az ő születési helyokön internálják, tehát a gyűanyagot valóságos policialis hatalommal behozzák, akkor azt mondani, hogy nálunk e kérdés megakadályozható egy törvényjavaslattal, azt a leghatározottabb formában tagadom. A socialismus, anarehismus az nem egy eredeti önmagából támadt baj, hanem az egy más bajnak következménye és a ki azon akar segíteni, annak az eredeti okokra, elvekre kell visszamenni és ott kell keresni és megtalálni az ellene való gyógyszert is. A baj fekszik abban az államrendszerben, a melybe Magyarország maga is mind mélyebben és mélyebben sülyed: a fogyasztó elemeknek túlságos felszaporításában jelenleg ugyan alkotmányos mázban, de bureaucraticus meddő formában; Európának és a többi államoknak egy kaszárnyaszerű átalakítása, mely a nemzet legifjabb és leghatalmasabb munkáserejét leköti, a tőkének előtérbe való helyezése és egy sereg conventionális hazugságnak hatalomra vergődésében. Ez kelti fel a socialismust, anarchismust és mindezen bajokat. Mert ha Körösi t. képviselőtársam múltkori beszédében nagy páthosszal azt mondja, hogy a jogegyenlőség megvan, itt már soha többé rendekről és osztályokról szólni nem lehet, az igazságszolgáltatás mindenkinek egyenlő mértékkel mér stb., hát én figyelmeztetem t. képviselőtársamat, hogy ez valóban meg is van, de fájdalom nem gyakorlatban, hanem csupán csak a papíron. És ha az én t. képviselőtársam pl. csak azon szempontból bírálja meg, mint mi a mozgalmakat Magyarországon látjuk és tapasztaljuk azoknak rugóit, hát meg fogja engedni, hogy nagy a különbség a közt, ha valamely közgazdasági érdek előmozdítását egy gróf veszi kezébe, vagy polgár ember, hogy a felfogás egészen másnemű, hogy az igazságszolgáltatás mértéke, hogy ugy mondjam a szegény ember számára valamivel lassabban billen mint mások számára. S elmenve ezen kathegoriákon végig, következik az, hogy ezen vívmányokról, j kiváltkép a franczia forradalomra való hivatkozással lehet igen szép hangzatos, patheticus beszédet mondani, de ha az elvek keresztülvitelét a társadalomban és az életben keressük, ma is azt találjuk, a mit találtak akkor, midőn a franczia forradalmat előkészítették, hogy aki a tényleges hatalmat a markában tartja, az fordíthat egyet ezen nemes elveken, a hogy neki ezélszeríí és a hogy neki tetszik. Igaz, hogy azok, a kik az elveket elcsűrik és csavarják, akik méltóságteljes arczczal járnak, beleszoktak a mimicrisinus egy nemébe, azoknak a ravaszság, a hamisság és a lefőzési vágy nem tükröződik vissza arczaikban és szemeikben, mert megtanulták az áhítatos és méltóságteljes arczkifejezést czélszertíségből, hogy a tömeg higyje eb De mi, kik itt állunk csak Magyarország parlamentjében is és tapasztaljuk teszem csak azt a különbséget, mely a folyosóbeli élet és az e tereim béli élet és arczok közt van, (Helyeslés a szélső baloldalon) mi egészen másféle felfogással birunk a dolgok menetéről. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! (Halljuk!) Az iparkérdés tárgyalása alkalmával azokon kivül, a miket eddig mondottam a külön vámterületre, a pénzügyre és a hadügyre nézve, kiváló súly fektetendő magára a munkáskérdésre is. Az a mozgalom, az a türelmeílenkedés. melyet mi e téren tapasztalunk, tapasztalható nem csak a munkásoknál, hanem tapasztalható Magyarországon már egészen más sociális rétegekben is. Oly gazdálkodás, mely itt folytattätik, ahol minden csak financiális és hatalmi szempontból vétetik, a hol a hatalom birtoklása csak fictio, a hol a nemzet felett mások döntenek, kivált anyagi érdekei felett, számtalan az ember Magyarországon, a kinek igaz, hogy van betevő falatja, de ha a távolabb jövőbe néz, nem lát biztosítékot. A kényelmetlenségi érzeten kivül jelentkezik egy más valami, az éhség érzete, az, hogy meg kell tagadnia szájától a falatot; a mellett termel a társadalom problematicus existentiákaí minden téren és ez az, a mi e téren és a munkásoknál is hajlamot idéz elő arra, hogy minden ingerlő jelszónak, legyen az bármily bárok vagy oktalan, utánna megy. Ez nem a rósz indulat, mely az emberben él, hanem a vágy, látván az államrendszer rosszaságát, a vágy ebből kimenekülni és egyáltalában emberhez méltó állást és ellátást magának megszerezni. Hogy vájjon ezen törvényjavaslattal és a t. kormány eddig követett irányzataival elérhető-e az, mi, a kik ezen az oldalon ülünk, évek hosszá sora óta azt állítjuk, hogy nem és a t. kormány kénytelen lesz bevallani, hogy kivévén bizonyos külső mázt, a mely nem több tacticánál, alaposan, gyökeresen még csak irányt sem vett a közállapotok javítására, még csak irányt sem vett oda, hogy egyáltalában az anyagi helyzet valamikép javuljon. Mert azon szónokok és köztük vz 23*