Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-337

337. országos ülés márcaios 31. 1884. f 77 Másik sorozata e fegyvereknek egészen más nemű. E sorozat az, hogy a választások küszöbén állunk és 400 egynehány szurony fenyegeti az igen t. képviselők testét, e szuronyok természetesen az illető kerületek ipar-testületeiből meredeznek kifelé. (Derültség a szélső baloldalon.) Engem e fegyvereknek sem egyik, sem másik sorozata nem téveszt meg abban az irányban, melyet a törvényjavaslat ötletéből követni kötelességemnek tartok. Á liberalismus kérdése ma ebben a parlamentben szemben ezzel a többséggel, mely most nagy hiányával tüntet, egyáltalában nem tárgyalható ; mert hiszen Magyarország ministerelnöke annak idejében igen erősen kötötte magát ahhoz, hogy a jövőbeli ipartörvényjavaslatnál semmiféle kényszer-társulásról vagy quaíificatióró! szó sem lehet, mert ez mind a kettő beleütközik a liberalismusba. Ámde a közgazdasági bizottság tárgyalásai és az ipartársulatok részéről meredező 400 egynehány szurony egyszerre odavitték Magyarország ministerelnökét, hogy lemondott aliberalismusnak ő általa felállított elvéről. Tehát itt vele szemközt ez ötletből a törvényjavaslatot liberális vagy nem liberális szempontból birálni egyáltalában, nem lehet. A nyilatkozatoknak egy másik sora igen kényelmes álláspontra helyezkedik. Ez álláspontnak bizonyos sport-szerűsége van. Nem azért mondom ezt, hogy leginkább az aristokratiához tartozó képviselők hangoztatják, hanem valami sport-szerű van benne. A leghatározottabb kifejezést adtak ennek a többi közt a t. előadó ur és gr. Andrássy Tivadar t. képviselő ur, a kik azon meggyőződésnek adtak kifejezést, hogy a tervbe vett kényszertársulás, a qualificatió, az iparon segíteni nem fog, ez egyáltalán beleütközik a szabadságba, a líberalismusba. De minthogy Magyarország iparosai ezeket határozottan követelik, tehát jó, adjuk meg nekik és — tessék kivonni a eonsequentiákat: — menjen Magyarország iparossága fejével a falnak. Ezt az experimentális politikát egy parlamentben hirdetni egyes képviselő részéről lehet, de annak oly szint kölcsönözni, a minőt kölcsönzött a t. előadó ur, a ki a közgazdasági bizottság nevében beszél és úgyszólván a kormány intentióit is képviseli, azt hiszem, egészen helyén nem volt. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Én, t. ház, ezekkel szemben csak azt mondom, hogy azaz ódium, a mely ezen törvényjavaslaton ragad, csak a választott terminológiának a követketménye. Ha itt kimondatik, hogy társulásra van szükség, akkor a túlsó oldalról felhangzik az ominosus terminus: a czéh. És ehhez a terminushoz van kötve a reactió ódiuma. De t. ház, azok, a kik ezt akár meggyőződésből, akár czélzatosságból — én inkább elhiszem az utóbbit — azokkal szemben felvetik, a kik a társulásnak pártolói, azoknak a szeme előtt lebeg az elkorcsosult és elfajult KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. XVI. KÖTET. czéh. a maga czopfjával, corporativ szellemével és külsőségeivel. Ennek restaurálása valósággal liberálisan gondolkozó emberek törekvése egyáltalán nem lehet. Hanem t, ház, a mai korban, a mikor általában a culturnemzetek keretében észlelhetjük azt, hogy az egyesületi, társulási szellem mindinkább terjed és annak iránya az, hogy akár anyagi, akár culturális, akár társadalmi érdekek szolgálatába tömörítse az értelmi tőkét: akkora társulást nem szabad nekünk egyáltalán liberális vagy illiberalis szempontból birálni,hanem megkellbirálni a szerint, a mint van,hogy ez a most fennálló államrendszernek egy követelménye, tehát szüksége. És ezzel szemben, kiváltképen György Endre t. képviselőtársam fejtegetésével szemben kimondom, hogy a mint ő előterjesztette, az nem egyéb, mint egy általánosan constatált hanyatlásban levő fontos állami factort az oldott kéve rendszer alapján kitenni egy desperatus versenynek. Ott, a hol a czéhek nem voltak elfajulva és akkor, a mikor nem voltak elfajulva, ezek hagytak nyomokat. Méltóztassanak átfáradni a múzeumba és megnézni az ötvösműkiállitást, megnézni ezeket a művészet számba menő dolgokat, ezek mind a czéhrendszernek maradványai. Miért? Mert a valóságos, jó alapon álló akkori czéh egy erkölcsi testület volt, még pedig oly értelemben, hogy a bele tartozó erőket nemes versenyre hivta fel és ez a nemes verseny teremtette meg azt, a mit még most is mint utolérhetetlent bámulnak. Tehát, t. ház, azt mondani valakiről, hogy a midőn a czéhrendszert védi a képviselőház előtt, a ezopfot védi, az insinuatió, melyet egyáltalán ezen oldal ellen tenni nem lehet. T.ház! Ha lehetőség volna abban,hogy Magyarországon az iparkérdést egyáltalában mint iparés mint közgazdasági kérdést lehetne tárgyalni, akkor volna helye bizonyos irányjelölésnek itt ebben a házban és volna kilátás rá, hogy csakugyan oly eredményre jussunk, mely az ipar fejlesztésére üdvös. Hanem én a leghatározottabban állítom azt, hogy nálunk nem létezik sem ipar-, sem pénzügyi, — sem vámkérdés, hanem egyszerűen Ausztria részéről föl van vetve e téren is a hatalmi kérdés. (Igaz ! ügy van! a szélső baloldalon.) Felvettetett a külön vámterület is, mint a melyhez jogunk van. Azt mondotta a minísterelnök ur az ő múltkori felszólalásában, hogy ha mi a külön vámterületet felállítanák és a külföld iparczikkeit vámmal sujtanók, elfognók veszite,ninyers terményeink számára a külföld piaczát. Ámde én még sohasem hallottam erről az oldalról, hogy mi követeltük volna a külön vámterület felállítását azért, hogy a külföld összes iparczikkeit nagy vámokkal sújtsuk, hanem követeltük azért, hogy azon factor, mely a behozatalt és kivitelt egyáltalában szabályozza, ne Ausztria kezében legyen, hanem legyen Magyarországében. (Blénk helyeslés a szélső 23