Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-337

178 337. országos ülés márcziuá 3!. ÍS84. baloldalon.) Mert azzal, a ki azt a faetort kezében tartja s a fölött rendelkezik, egészen máskép beszél a külföld s vele szemben sokkal hajlandóbb minden méltányos és jogos engedményre, mintha 62 a factor valakinek a kezében van, a ki alárendeltje egy szomszéd állam tetszésének. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Én, t. ház, nyíltan és határozottan kimondom, ettől a törvényjavaslattól semmi nagyot sem várok, várok esak annyit, a mennyi épen eulturalis szempontból benne le van fektetve, t. i. iparoktatás, tanonczoktatás ügyében; a többi, a mi voltaképen a derekát képezi, t. i. a magyar ipar emelése, az ij>arosok sorsának javítása, anyagi erejének előmozdítása ezen az utón absolute lehetetlenség. Ezt másként elérni nem fogjuk, csupán a külön vámterület felállításával s hozzá teszem, a külön vámterülethez még mindazon cardinalis és fontos factorok hozzáadásával, melyek nélkül a külön vámterület sem ér semmit. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De hát mik legyenek azok a külön factorok ? Én tapasztalom t. szomszédaink, a mérsékelt ellenzék részéről, hogy vannak a kebelében egy páran, a kik a külön vámterület eszméjétől egyáltalában nem idegenkednek, de az ide tartozó többi szerves kérdést érintetlenül hagynák. De én minden komolyan gondolkodó emberhez azon kérdést vagyok bátor intézni, van-e értelme a külön vámterület felállításának, ha nincs hatalmunkban egyszersmind a pénzügy s ez által a hitelszabályozás ? Ez teljes lehetetlenség és azoknak, a kik fölvetik azt, hogy a magyar ipar bajainak orvoslását ugy is meg lehetne találni, legalább bizonyos fokig, hogy ha a hadsereg bizonyos részének szükséglete magyarországi iparosok által állíttatnék elő, azt felelem, hogy a hadügyminister az egaíitás szempontjából ebbe bele nem egyezhetik, mert azt mondja, hogy a hadseregnek egységesen kell felszerelve lenni; tehát azoknak, a kik ezt követelik, a külön vámterület mellé még az önálló magyar hadseregbe is bele kell nyugodniok, szóval mindazon dolgokba, melyeknek ott a mérsékelt ellenzéken egy napról a másikra való halogatása ugy szólván csak a kormány fentartását vonja maga után, természetesen addig, a meddig ez a kormány a ministeri székeken ülöf'érfiak élnek. És a többi? A jövőnek előkészítése, az legyen ködbe vont problematicus dolog? Ezekkel törődjenek azok, a kik a mostaniak után következnek?! (Ugy van! a szélső balon.) Mielőtt egy másik sorozatra mennék át, mert jeleztem, hogy e kérdést csak ugy pertractálni nem lehet — érintem a kormánynak kilátását és törekvését és azt, hogy a kormány, a mely hol a liberalismust, hol az illiber alismust mindig czéizatos színben szokta kijátszani az ellenzékkel szemben egyáltalában meddig fogj a még vinni Magyarr ország ügyeit. (Halljuk !) Ali ez különösen a jelenlegi ministerelnök úrra, a ki ugy hiszem azon hitben él, hogy nála sem testi, sem szellemi decrescentio nem várható és a ki azt hiszi, hogy a dolgok szépen, békésen a végletekig igy fognak menni, sőt tekintve azt, hogy itt Magyarországon az a felfogás uralkodik, hogy nagynevű, országos és világhírű apáknak ily fiaik is lesznek, hogy itt az orökösédési rend fog beállani az elvek és képességek terén is. (Derültség.) Meggyőződésem, hogy az udvarok és a dynaszták a működő államférfiakat nem a feltétlen nagyrabecsülésnek és tiszteletnek szemével szokták nézni csupán, hanem te kintik ugy is, hogy pl. „ez egy használható államférfi, érdekeinkre nézve ugyan meddig lehet ez? még használni?" Azt hiszem, hogy a jelenlegi ministerelnök úrra vár az a feladat, hogy ő kösse meg a harmadik kiegyezést is, mert jelenleg, legalább az én tudomásom szerint, csak egyetlen egy magyar ember van, a ki kész a harmadik kiegyezést az ipar, kereskedelem, az önálló vámterület, az ország pénzügyei, szóval a nemzet érdekti ellenében, végrehajtani és ez: Tisza Kálmán (Ugy van! a szélső balon) t. ministerelnök ur. És a vele kapcsolatban álló sajtó felvetette, hogy hiszen o szívesen átengedné már másnak a hatalmat, hanem fájdalom, hiába néz az ellenzékre, nem látj'a azokat a férfiakat, a kik utánna következhetnének, a kik az ország kormányzatát biztos alapokon tovább vinnék. Hát t. ház, a háznak topographiai berendezése valóságos szerencsétlenség ily körülmények közt épen a ministerelnök ur pártjára nézve. (Halljuk !) 0 már megszokta, hogy erre az oldalra néz és itt lát oly embereket, a kik neki nem rokonszenvesek és azt mondja, hogy rajta kivül senki sincs, a kire rábízhatná az ország sorsának vezetését. Hát ez a legnagyobb testhnonium paupertatis, a melyet saját pártja számára kiállít. (Halljuk ! Halljuk!) Vagy talán odáig jutott már a kormánypárt, a mely dicsekszik, hogy az ország dolgait eddig és ily helyesen vezette, hogy kebelében ne akadnának más férfiak, a kik az ország ügyeit vezetni képesek ezen általa biztosnak hirdetett alapon? (Elénk tetszés a szélső baloldalon.) Méltóztassék a ministerelnök ur meggondolni azt, hogy a mint a személye azon székből kiköltözködik, az én fegyvertáram jóformán be van zárva, itt a vitáknak okvetlenül egészen más szint, más irányt kell venni, itt objectiv lesz a vita az ilyen tisztán gazdasági kérdéseknél, mert az a személy távozott, a mely az érvekben leggazdagabb beszédből is csupán azt keresi ki, a mi vágásra alkalmas és soha az ő euuntiatiói és beszédeivel nem gyakorolja azt a szellemi fölényt, melyet az államférfiúnak gyakorolni kell, a ki vezetni akar s a kinek vezetni kell is. Most átmegyek egy egészen más sorozatra.