Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.
Ülésnapok - 1881-337
337. esságos ílét mirezius 31. 1884 175 szólván közvetítő szerepet játszott, ugy a ke- [ reskedelmi, az ipar, mint a szellemi előhaladás te-, kintetében, alkotmányos állapotunk ugy a hogy j való visszaszerzése után minden szabadelvű intézkedéseit a nyugati államoknak egyszerre akartuk átültetni. Ennek eredménye az lett, hogy mindénütt visszaesést látunk. íme egyszerre megszüntettük az uzsoratörvényt, láttuk annak hatását és vissza kellett állítani; behoztuk az iparszabadságot j a legnagyobb mértékben és ime most az iparszabadságot korlátozni akarjuk. i Az iparszabadság elfogadása folytán, a mint itt e házban csaknem valamennyi szónok által hangsúlyoztatott, a kontárok felül emelkedtek, a tőkepénzesek és vállalkozók az iparosok fölé emelkedtek, azokat uralták, azokat úgyszólván rabigájuk alá hajtották, a szegényebb iparosoktól az árúkat I alaesony áron megvásárolták, vagy pedig ha azok | még igy sem tudtak existálni, munkásaiknak fogadták fel. j Az iparszabadság ezen visszahatása ellen j akarnak ma az iparosok védelmet, akarják a képesítést, akarják azt, hogy ezen vállalkozók, ezen I tőkepénzesek, a kik összeveszik a rósz anyagot, \ rósz és képtelen munkások által földolgoztatják, jj természetesen olcsón, minél nagyobb területen jj elterjesztik és az igazán szolid iparostól a vevőt \ eltávolítják, habár ideiglenesen is, mondom, ez jj ellen akarnak védekezni. De t. ház, azon véde- I lem, a mely a törvényjavaslat 5. §-ában foglal- \ tátik, nem felel meg az iparosok kívánságának, } mert azt mondani, a mi e szakaszban van, hogy \ a ministerium rendeletileg fogja megállapítani \ azon mesterséget, melyre képesítés szükséges, \ úgyszintén azon ipari tanfolyamokat, melyekben I a képesítés szereztetik, ez nem felel meg az ipa- s rosok kívánalmainak. Ismerjük a ministerium- I nak rendeletileg való intézkedését és ha bár- ii mily téren figyelemmel kísérjük, azzal megelé- « gedve valóban nem lehetünk. Az iparosok e tekintetben határozottan kívánják, hogy ugy a képesítésre, mint azon taniskolákra vonatkozólag, melyekben a képesítés megszerezhető, határozott intézkedés foglaltassák a törvényben, mert az iparosok a jelen közgazdasági ministerium vezér- ] egyéneségeitől, kik határozottan a szabad ipar és ] kereskedelmi iskolának hívei, magukra nézve \ oly intézkedéseket nem várhatnak, melyek az ő kívánságaiknak megfelelnek. Ezen vezéregyéni- j ségek folytonosan a nagy gyárak és vállalkozók j érdekeit mozdították elő; és ha az iparososztály i e tekintetben szigorú intézkedést kivan, azon nem lehet csodálkozni t. ház, mert ez életkér- j dés, ez egy osztály kérdése, melynek existentiáját biztosítni kell és meg kell akadályozni ] azt, hogy az történjék Magyarországon is, a mi I a külföld idegen államaiban megtörtént, hogy az | elzüllött, tönkrement iparosok ma már a nihilismus és socialismus legbuzgóbb hívei. Az iparosok második kívánsága a kényszertársulás. Ők határozottan kívánják, hogy a kényszertársulás törvényileg mondassék ki, mert különben fegyelmet az iparosok felett ugy kiképeztetésük, mint a jó árúk készítése tekintetében jövőben nem várhatunk. S mit látunk t. ház? Az előttünk fekvő törvényjavaslat 122. és 123. g§-ai oly nagy ürt hagynak e tekintetben, hogy a t. ministeriumnak irányadó férfiai, kik — amint előbb is hangoztattam — a szabad kereskedelmi és ipariskolának hívei, erre ^íézve szabadon intézkedhetnek, mert az ipartestületek szervezésére az iparosok két-harroadának rendelkezése, továbbá az ipari és kereskedelmi kamarák jó véleménye és végre a törvényhatóság hozzájárulása kívántatik. S e törvényjavaslat még odáig megy, a mi szintén nagy sérelme az iparosoknak, hogy a képesítés tekintetében megengedi az egyik foglalkozásról a másikba való áttérést, a nélkül, hogy erre a képesítést megszerezte volna, holott a már többször hivatkozott osztrák ipartörvény szerint, mely után ezen javaslat készíttetett, az iparosok csak a rokontermészetű iparosfoglalkozásra mehetnek át. Midőn ezekben röviden jeleztem azon kívánságokat, melyeket azon iparosok is határozottan hangoztatnak, a kiket e házban képviselni szerencsém van s midőn e törvényjavaslatnak az általam előadottakra vonatkozó intézkedéseivel megelégedve nem vagyok és ennek daczára is a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom, ennek oka az, mert mint már ezt többen is hangoztatták, én is azt hiszem, hogy a részletes tárgyalás alkalmával lehetséges lesz a törvényjavaslatban oly módosításokat keresztülvinni, a melyek legalább is megközelítik az iparosoknak általam hangoztatott kívánságait. De el kell fogadnunk e törvényjavaslatot azért is, hogy azon rövid idő alatt is, mig az Ausztriával kötött vám- és kereskedelmi szerződésünk lejárna, győződjenek meg az iparosok, hogy egyedül ily intézkedések által bajaikon segíteni nem lehet, valameddig Magyarországon az önálló vámterület ki nem mondatik, valameddig Ausztriával szemben a vámsorompó fel nem állíttatik. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ausztria a közgazdasági kérdésekben határozottan reánk nehezedik és ha a ministerelnök ur állítása áll, hogy nyers terményeinknek piacza csak Ausztriában van; ugy viszont azt lehet mondani, hogy Ausztriának is a legnagyobb piacza hazánk, mert ha megnézzük az árúforgalmi statistikai adatokat, látjuk, hogy összes behozatalunknak 747°-át képezi az Ausztriábóli behozatal és csak 26% a z, a mely más országokból behozatott, vagyis 302.000,000nyi árúból 224 milliónyi Ausztriából hozatott be.
