Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-336

336. országos ülés Márcssins 29, !884. 167 nek kell mézes szavakba rejteni a mérget, mely öli e nemzetet. Ezt tartottam kötelességemnek az általános vitában legalább meggyőződésem szerint helyre­igazítani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Körösi Sándor képviselő ur kivan röviden szavainak helyreigazítása végett fel­szólalni. Körösi Sándor: T, ház! Madarász József képviselőtársam ifjúi tűzzel elmondott beszédje elején oly állítást hangoztatott, mely engem azon következtetésre juttatott, hogy ő az én beszédemet félreértette. Azt állította beszédemről, hogy az én magas elveken nyugvó beszédemet azért nem ezá­folja, mert én nwgam czáfoltam azt meg. T. kép­viselőtársam félreértett engem. Én azt mondtam, hogy az új társadalom alapját a szabad ipar ké­pezd ; hogy ma fennálló törvényünket elvben is he­lyeslem ; de azt is mondtam, hogy hazánkban az iparszabadsághoz szükséges előfeltételek nincse­nek meg. Ezzel tehát nem czáfoltam meg magamat, ha­nem azt mondtam, hogy a napirenden levő törvény­javaslatot mint oly eszközt, mely alkalmas arra, hogy idők multán elvezessen bennünket az ipar­szabadsághoz, elfogadom. Rónay János: T. képviselőház! Ha mereven ;izelmélet, a nemzetgazdasági elvekalapján akar­nók a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot meg­bírálni, akkor az elméletnek és az okoskodások­nak oly tömkelegébe jutnánk, melyből csak e törvényjavaslat elejtése által tudnánk kibonta­kozni. De miután az általános szabály különleges helyzetekre mindég nem kellően alkalmazható és iparosaink, különösen kisiparosaink jelenlegi hely­zete általános szabályok alá nem vonható, hanem különös intézkedéseket igényel, nem léphetünk az okoskodások azon terére, melyen igen t. képviselő­társunk György Endre áll, mert akkor a bajokon ma és ugy, a hogy iparosaink nagy többsége az országban kívánja, segíteni képesek nem vol­nánk, A gyakorlati szempont kötelez bennünket arra, hogy az ilyen állapottal szemben figyelembe vegyük azon kívánalmakat és panaszokat és se­gítsünk ugy, a hogy a fennálló körülmények közt a bajokon segíteni lehet. Elismerem t. ház, hogy az ipar szabaduzésének legcsekélyebb korlátozása is a vidéken a fogyasztó közönségnek bizonyos megkárosodását vonja maga után. Elismerem t. ház, hogy a verseny megszorítása vagy korlá­tozása az ipar fejlődését akadályozza. De ha te­kintettel vagyunk arra, hogy az 1872 : VIILt.-cz. oltalma alatt, mely törvény az iparszabadságnak magyarországon úgyszólván először adott egész terjedelmében életet, hogy ezen törvény oltalma alatt, iparosaink, különösen pedig kis kézmtíipa­rosaink hanyatlásnak indultak és nem voltak ké­pesek birtokába jutni azon tényezőknek, melyek egy egészséges iparűzéséhez elkerülhetlenül szük­ségesek, nevezetesen nem birták maguknak meg­szerezni a szükséges pénzt, nem szerezték vagy szerezhették meg a kellő szakértelmet és nem vol­tak képesek maguknak ügyes és alkalmas munká­sokat szerezni, mely tényezőknek összhangzatos összműködésével képzelhető csak az egészséges ipar fejlődése ; és így azon pontra jutottak, hogy ma a képviselőházat ezrekre menő aláírásokkal, számtalan kérvényekkel sürgetik, hogy a bajokat, melyek a szabadipar törvénye alatt támadtak, orvo­soljuk és miután látjuk, hogy iparosaink nem vol­tak képesek felfogni azon előnyöket, a melyeket nekik a szabadipar joga nyújtott, melyek segé­lyével megismervén a ezélt, a melyben mint máso­dik termelő tényezője az országnak kellő hivatá­suknak megfelelhessenek, nem tagadhatjuk meg tőlük azt, hogy törvényes intézkedés által a meg­levő bajokon ne segítsünk. Ezek után t. ház, minthogy a közgazdasági bizottság által a tárgya­lás alatt levő törvényjavaslaton oly módosítások vitettek keresztül, melyek remélni engedik, hogy iparosaink a kötelez! ipariskolák felállítása által szellemileg, az ipartestületeknek behozatala által a hitelben, és a segédmunkások iránt intézkedő törvényszakaszok által a szakképzett munkaerő­ben maholnap csakugyan a kívánt czélt, a tör­vény útmutatása és kötelezése mellett el fogják érni, a tárgyalás alatt levő törvényj avaslatot mint iparéletünk jobb jövőjéhez átmeneti intézkedést a tömegesen felszólalt érdekeltek kivánatai mel­lett általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, fentartván magamnak, hogy annak egyes szakaszaira, melyek különösen az ipar gya­korlására , az ipartestületekre, a segélypénz­tárakra és végül a büntetési részre vonatkoznak, annak idején módosítást adhassak be. (Helyeslés.) Fény vessy Ferencz jegyző: Ugron Ákos! Németh Albert! Mezei Ernő! (A fölszólítottak nin­csenek jelen.) B. Prónay Dezső: T. ház! Igen rövid leszek, mert látom, hogy a tárgy meglehetősen ki van merítve, ezért legyen szabad csak egy-két kérdést felemlítenem, különösen a t. ininisterelnök urnak tegnapi napon tett észrevételeire nézve némi meg­j egyzéseket tenni. (Halljuk!) T. ház! A mai nap még inkább, mint a múlt­ban a közgazdasági élet egy oly complicált orga­nismus, hogy ha a törvényhozás annak egyes ágaira speciális törvények által hatni kíván, ezt csak ugy érheti el, ha rendelkezik mindazon eszközök­kel, melyekkel egyáltalában az államnak rendel­keznie kell, hogy közgazdasági politikát űzhessen. Áz első legfőbb és leglényegesebb szerintem ezen eszközök közt arra nézve, hogy egy állam öntudatos közgazdasági politikát követhessen, az, hogy ne legyen megkötve keze a vámügyek ke­zelésében. A mig hazánk e tekintetben azon ala-

Next

/
Thumbnails
Contents