Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-336

154 *36. országos fiiéi márczins 29. 18S4. embereknek megélhetését, életfentartását tűzte ki czélul a nélkül, hogy az életrevaló, életképes elemek érdekeinek kellő megóvását szem előtt tartotta j volna % Én nem tartom nagyon szerencsés ötletnek, ! ha különösen soeialis szempontból a társadalom ídantasabb, silányabb részeit fel akarjuk terelni a középső osztályba, hogy ott nagyon problematicus életet folytassanak, mert meg vagyok róla győződve és nem hiszem, hogy tagadni akarná valaki e házban, hogy a ki az alantasabb osztályokban mint napszámos, iparos-segéd, nem önálló, de mégis a maga szerényebb igényeinek megfelelő életet folytat, sokkal boldogabb, sokkal megelégedettebb és ezért az államra nézve sokkal kevésbé veszélyes ember, mint az, a ki a nélkül, hogy a kellő értelmi, erkölcsi és gazdászati előfeltételekkel birna, felmegy ugyan a felsőbb társadalmi 'regiókba, iparossá, úrrá válik, de azután uri igényeket is támaszt a nélkül, hogy annak meg tudna fe- j lelni; problematicus alakká, elégedetlenné válik] és épen ezen emberek képezik azt az elemet, a i melyek veszélyessé válnak a társadalomra nézve, j A ki ez országot a már fejlődésben levő socialisti- j cus veszélytől meg akarja óvni, ne higyje, hogy ezt az által éri el, hogy a silányabb elemeket felvonja a felsőbb osztályokba; ellenben ez csak az j által érhető el, ha megerősödik a középosztály, ha j megadjuk létfeltételeit törvényben is, hogy maga- j sabb niveaura emelkedjék, hogy technikai képzett- I ségét, de különösen általános elméleti műveltségét is emelje. Egy erős, mívelt, vagyonos polgári osztály a a legjobb védpaizs minden társadalmi veszélylyel szemben, ha az előttünk fekvő törvényjavaslat az j egyesek erejének fejlesztéséről meglehetősen, de } nem kellőleg és nem a kellő consequentiával gondoskodik, nézetem szerint még kevésbé szerencsés a törvényjavaslat azon szervezet megalkotásában, a mely szerint az önkormányzati, részint a hatósági teendőket organisálni akarja. Én azt az egész apparátust, a melylyel a törvényjavaslat ezen teendőket végeztetni óhajtja, túlniegterheltnek tartom, terhesnek különösen azon iparosokra, a kik hivatva vannak ezen apparátus vezetésére, hordására. Méltóztassanak elképzelni, hogy mit kívánunk mi az iparosoktól ezen apparátusban. Kívánjuk, hogy az elsőfokú iparhatóságban részt vegyenek, hogy a második fokú iparhatóságban is működjenek, sőt hogy az ipar- és kereskedelmi kamarának is tagjai legyenek. És ha tekintetbe vesszük azt, hogy mindenütt ezen teendők elvégzésére a legtehetségesebbeket, a legderekabbakat fogják alkalmazni, arra az eredményre jutunk, hogy épen a legtehetségesebb, a munkára és fejlődésre legalkalmasabb iparosok lesznek túlterhelve e teendőkkel; és ha mi a törvényjavaslat értelmében annyira szaporítjuk a tevékenység alakzatait, meg lesz bénítva a tevékenység maga, lesz egy hivatalos és félhivatalos iparos ügybuzgóság, de maga az ipar meg lesz akasztva. Áttérve t. ház, az ipartestületek bírálatára, őszintén meg kell vallanom, hogy épen ezt nem tartom szerencsés alkotásnak már ezért sem, mert a fővárostól eltekintve, össze akarják foglalni az összes iparhatóságokat egy testületté, holott tudjuk, hogy azok közt különösen a gazdasági érdekek terén igen kevés a hasonlatosság, sőt érdekeik igen sok esetben ellentétesek. Hogyan képzelhető, hogy ezen testületeknek alkalmas önkormányzati szervezete legyen oly iparos érdekeknek, melyek egymással ellentétesek? Nagy bizalmatlansággal fognak találkozni ezen ipartestületek a nagy közönségnél már azért is, mert azon csekély önkormányzat és különösen hatósági működésikor, melyet nekik a törvényjavaslat enged, meg van bénítva az által, hogy a testületek üléseiben jelenlevő iparhatósági megbízott minden egyes ügyben kimondhatja a maga vétóját és nemcsak azon ügyekben, a melyek valóban hatósági természetűek, a hol azt természetesnek tartanám, de azokban is, a melyek tisztán gazdasági természettel birnak, melyek a testület gazdasági létfeltételét képezik. Itt a vétó teljesen felesleges és káros. Sőt azt is kimondja a javaslat, hogy hatalmában áll a ministernek azon testületeket, melyeknek működése és intentiója a ministernek nem tetszik, feloszlatni; de nincs felemlítve, hogy ezen testületeket magákat vagy csak az elöljáróságot oszlathatja-e fel és vájjon örök időkre-e, vagy csak bizonyos időre. Nincs kimondva, hogy mi történik a testület vagyonával s az általa létesített segélypénztárral. Mind e kérdések nagyon aggasztják az iparosköröket. Ezek nyomán természetes, hogy bizalmatlanság uralkodik a testületek ellen és különösen a testületek esetleges feloszlatásával szemben. Én tehát t. ház, mint már bátor voltam kifejteni, e testületeket nem tartom sikerült alkotásnak és sokkal czélszertíbbnek tartom vala, ha e testületek mellőzésével, a mi hatáskörükben valóban hatósági dolog, az átruháztatott volna azon iparhatóságokra, melyek a törvényben contemplálva vannak és melyek mint hatóságok sokkal jobban és biztosabban oldhatták volna meg a kérdést. De azután óhajtottam volna, hogy azon jogkör, mely az önkormányzati választott közegeknek az elsőfokú iparhatóságban meg lesz engedve, terjesztessék ki, gyarapítassék meg lévén győződve arról, hogy az iparmegbizottak az elsőfokú iparhatóságokkal együtt sokkal inkább hivatottak és képesek lettek volna az ipartestületeknek szánt hatósági jogkört végezni. És ezzel szemben és együtt lett volna az ipartársulat hivatva az iparosok gazdasági és önkormányzati érdekeit intézni az által, hogy nem az iparosok összessége, hanem egyes iparágak vagy rokon iparcsoportokba foglaltattak