Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-336

s36. országos ülís mártzins -9. 1£84. 155 volna össze. így combinálva, megfelelőbb alkotást vélnék létesíteni a testületek és iparhatóságok j elén combinatiójánál. T. ház! A mi az iparhatóságokat magokat illeti, kifogásolnom kell, hogy azoknál az iparos elemnek szánt jogkör, az ipari megbízottak jogköre nagyon is szűk és nincs kellőleg praecisirozva: sok a kötelességeknek mertéke, de kevés a jogoké és azon büntető sanctió, mely e megbízottak tevékenységét ellen akarja őrizni, szerény véleményem szerint egészen indokolatlan. Méltóztassék emlékezni arra, hogy ezen iparhatósági teendők ezelőtt valódi kinevezett és fizetett hatóságok által mikép teljesíttettek? Tudjuk, hogy mindenütt elhanyagolták azokat a nélkül, hogy felelőségre lettek vonva. Most azokat nagyrészt bízzuk tiszteletbeli, nem fizetett, más életpályán foglalkozó elemekre és ha ezek ezen teendőket nem egészen példásan intézik el, nehéz pénzbeli büntetésekkel sújtjuk. Nem hiszem, hogy nagy lesz a vágy a közönségben egy ily hivatalt elfogadni, melynek csekély jogköre van s melyben az a nagy veszély fenyegeti, hogy a ki legjobb akarata daczára nem bírja teljesíteni ezen kötelességeket, igen súlyos pénzbüntetésekkel sírj tátik. De kifogásolnom kell ezen alkotáson még valamit, t. i. ezen iparos megbízottaktól követeltetik ugyan bizonyos pénzbeli census, a közvetlen adónak bizonyos magassága, de egyáltalában nem követeltetik értelmi qualificatio, a mit én sokkal szükségesebbnek tartottam volna. Méltóztassanak képzelni, hogy ezen törvényjavaslat terve szerint önálló iparossá válik valaki, ki sem népiskolát, sem tanoncziskolát nem látott,, ki 3 éven át, mondjuk egy gyárban működött, önálló iparossá vált és iparmegbizottá választatik. Egy ember, a ki semmi értelmi qualificatióval nem bír, de bizonyos vagyonnal igen, megválasztható iparosmegbizottnak. Azt hiszem, hogy a ki valóban az iparosok értelmi niveauját emelni kívánja, az kénytelen lesz itt is értelmi censust behozni. A másodikfokú iparhatóságban sincs bizalmam, mert az bár a külső látszat szerint önkormányzati elemekből áll, még is bureaucratieus hivatalos teremtmény. A javaslat két, az iparkamara által választott s két a törvényhatósági közigazgatási bizottság által kiküldött tagot az alispán elnöklete alatt bíz meg a másodfokú iparhatóság teendőivel.Ezmár magában véve anorganieus valami, hogy egy iparhatóságban válaszszon tagot a törvényhatósági közigazgatási bizottság, mely egészen más teendőkre van szánva, mely nagyon tarka elemekből áll. Én nem tudom, hogy az adófelügyelő, a kir. ügyész, vagy az árvaszéki elnök s a postaigazgatónak mi köze az iparigazgatáshoz. Ez az egyik organicus ellenvetés. A másik gyakorlati természetű. Tudjuk, hogy a közigazgatási bizottságok a mint contemplálva vannak 6 a mint gyakorlatilag működnek, rendesen a kormány közegei. Tudjuk, hogy ki onmin választatik iparhatósági megbízottul, mindenesetre a kormány akaratától fog függni, agy hogy a másodfokú hatóság két független és két a kormánytól függő ülnökből fog állni az alispán alatt, minélfogva az a kormánynak teljesen engedelmeskedő és attól függő közeg leend. Méltó hasonmása ez azon candidáló bizottságnak, mely a megyei candiclatiókat elvégzi és a melyben két választott taggal szemben áll két hivatalos tag a dirimaló főispán elnöklete alatt. Ez tehát az Önkormányzat és az önhatározás színe alatt ismét a kormány uralmának és önkényének egy újabb közege. Szerény véleményem szerint csak csekély mértékben sikerültek ezen törvényjavaslat alkotásai és ha ezeket már kifogásoltam, arra is kell utalnom, hogy ezen törvényjavaslat számos, fontos intézkedésről megfeledkezett. Hogy példát hozzak fel, a szállások •— Herbergek — ügye el lett hanyagolva, noha jól tudjuk, hogy ezeknek kellő kezelésétől függ az iparosok és segédek közötti viszony, a segédek értelme és erkölcsi magaviselete. De eltekintve ezektől a részletektől, leginkább kell kifogásolnom azt, hogy a törvényjavaslat a női iparosokról teljesen megfeledkezett. Kimondja ugyan az 1. §-ban, hogy nemre való tekintet nélkül, bizonyos feltételek alatt, önálló iparos lehet valaki, de megfeledkezik később e hangzatos és hunumus mondatról, mert azon feltételeknél, a melyektől mtívesipar önálló üzhetősége tétetik függővé, semmi tekintettel sincs a javaslat arra, hogy esetleg a nők is elérhessék ezen iparágakban az önállóságot. Az osztrák ipartörvény és más országok ipartörvényei erre kellő tekintettel voltak. Az osztrák törvény azt mondja, hogy azon muvesiparágakra nézve, a melyek szokás szerint a nők által is gyakoroltatnak, a kormány fel almazva, hogy a qualificatio követelményeiből engedjen és kedvezményeket, kivételeket tegyen a női munkásokra nézve. Ezt a mi törvényjavaslatunk nem tartotta szükségesnek. Én azt hiszem, hogy senki sincs a házban, a ki a saját kézimunkájából élő nőket tovább is azon munkaágakra kívánná szorítani, a melyekkel jelenleg keservesen keresik kenyerüket. Nem hiszem, hogy a minister ur elhihetné azt, hogy a nők kötéssel, horgolással, mosással, főzéssel beérhetik tovább is. Meg vagyok győződve, hogy nincs köztünk senki, a ki meg akarná tagadni a nőktől a tisztességes megélhetést az ipari tevékenység terén. A törvényjavaslat szerint műves iparhoz csak az bocsátható, a ki tanonczbizonyítványnyal bír s a ki műhelyben vagy gyárban 2 — 3 éven át dolgozott. A jelenlegi tan- és iparviszonyok közt ezen feltételnek a nők nem felelhetnek meg. Én azt hiszem t. ház, ha a törvényhozás és az állam az önálló nőt sújtja mindazon állampolgári kötelességgel, melyekkel a többi ál20*