Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-336

338. országos ülés márczins 29. 1S84. 153 ipar versenyét, a tömeges előállítást lehetetlen egy ipartörvény, lehetetlen egyáltalában törvények által elhárítani a kisipartól. Reményiéin, hogy nemcsak a házban, de a házon kívül is kevesen vannak, a kik azon illusióban ringatják magukat, hogy törvényhozási vagy kormányintézkedésekkel ez irányban mindent lehetne tenni. De azon irányban is, melyben törvényhozási és kormányintézkedésekkel hatni lehet, az ipar­törvény hivatva van ugyan igen tekintélyes szere­pet vinni, de nem teheti mindazon rendelkezéseket, melyek e téren szükségesek. Á kelendőség viszo­nyainak kedvezőbbé tétele a versenyképesség fejlesztése szempontjából, ipartörvény egymaga nem elégséges, fejleszteni és kedvezőbbekké kell tenni az államnak mindazon feltételeket, melyektől függ az, hogy m ip a r azon a téren, melyre szánva van, melyen a fiagyiparral és a tömeges előállí­tással kiállhatja a versenyt, képes legyen hivatá­sát betölteni, de erre, a mint mondtam, ipartörvény egymaga nem elégséges. Utalnom kell arra, hogy ha valóban fejleszteni, életképessé tenni, gyarapí­tani akarjuk iparunkat, a közélet, az állami tevé­kenység többi terén is tegyük meg kötelességünket. Ha a közigazgatás rendesebbé válik, ha több a jogbiztonság, kevesebb az önkény, ha igazság­szolgáltatásunk olcsóbb, gyorsabb, megbixhatóbb lesz, ha az adócsavar nem ofy könyöriiletleniil esavartatik, mint eddig, ha az iparos fcnnállhatá­sának érdekei jobban tartatnak szem előtt a fiscalis tényezők által is és különösen h téren, melyen a külügyi hivatal van hivatva működni, ha a nemzetközi szerződések terén az ipar fejlő­dése is és egyáltalában gazdasági szempontból is szem előtt tartatnak és nem mindig csak a maga­sabb politikának fény- és árnyképei: akkor meg­vagyok győződve, hogy egy czéljának megfelelő ipartörvény képes lesz iparunkat azon polczra emelni, hogy a külföldi iparral, de a nagy gyári iparral is képes legyen kiállni a versenyt. Nézzük most, hogy ezen törvényjavaslat meg­felel-e hivatásának. Mindenekelőtt nézzük meg, hogy az egyes iparos munkaerejének, képzettségének emelésére tesz-e intézkedést a jelenlegi javaslat. Elismerem, hogy a javaslat a tanonczokra nézve behozza az iskola-kötelezettséget, arra kötelezi az iparos-ta­nonezot, hogy a tanonczkodási időn is tanonczisko­íába járjon, de ezzel azután beéri. Én keveslem azon feltételeket, a melyeket itt elégségeseknek tart a törvényjavaslat. Mindenekelőtt nem tartom helyesnek, hogy a javaslat értelmében lehetséges már a tizedik évben beállni a tanoneznak, amidőn az illető még a népiskolai tankötelességének sem felelt meg. Kifogásolom különösen azt, hogy a ta­noneznak való beállásra egyetlen értelmi feltétel sincs kötve; nem követeli e javaslat, hogy az, a ki tanoneznak be akar állni, az általános képzett­KÉPVH. NAPLÓ 1881—84. XVI. KÖTET. ségnek még legcsekélyebb fokát elérte legyen, még azt sem, hogy irni -olvasni tudjon, tehát tel­jesen iskolázatlan és tudatlan fiatal 10 éves gyer­meket felfogad tanoneznak. Ezt nagy hátránynak és hibának tartom e javaslatban. Én okvetlen szük­ségesnek tartom, ha emelni akarjuk az iparosok értelmi niveauját, hogy csak érettebb időkorban és csak kellő iskolai előképzettséggel vegyük fel a íanonezok közé a fiatal gyermeket és ha felvettük, akkor lehetetlen beérni azon rövid iskolai idővel, melyet a törvényjavaslat contemplál. Hetenkint 4 órai elméleti oktatással lehetetlen, hogy elérje a tanoncz azt a czélt, melyet el kell érnie, ha való­ban értelmet akarunk követelni a tanoncztól. Ha csekélynek tartom t. ház azt, a mit a ja­vaslat a tanoncztól követel, még sokkal csekélyebb­nek kell tartanom azt, a mit qualificatió alakjában attól az iparostól követel, a ki az önállóságot ke­resi ; mert megengedi, hogy a nagyon apró és si­lány tanoncznmvcltség, mely a javaslatban con­templáltatik, kijátszassék azok által, a kik tanon­ezoknak egyáltalán nem állván be, hanem 3 éven át gyárban vagy műhelyben működtek, ezektől még azt a rövid iskoláztatást sem követeli. A javaslat követeli ugyan a qnalificatiót azoktól, a kik önálló ipart akarnak műveim, de aztán megengedi, hogy az, a ki ezen magában véve csekély és minden úton és módon kijátszható qualificatiót egy iparágban kimutatta, ezen iparág mellett művelhessen más művesiparágat is, melyre semmi qualificatiója nincs, sőt még- arra sem kötelezi az illetőt, hogy azon iparágra nézve, melyre qualificatiója nincs, legalább egy qualificált üzletvezetőt vegyen. így tehát ki­játszható és attól tartok, hogy a gyakorlatban ren­desen kijátszott lesz azon csekély qualificatió, me­lyet a javaslat követel. György Endre t. képviselőtársam különösen a qualificatió szempontjából azt mondotta, hogy e javaslat egyes társadalmi osztálynak érdekeit tűzi ki czéljául, csak ezeket műveli, szűkkeblűén jár el azokkal szemben, kik ez osztályhoz nem tartoz­nak vagy felfelé akarnak fejlődni a társadalomban. Igaz ugyan t. ház, hogy e törvényjavaslat czélul tűzi ki az iparos-osztály niveaujának emelé­sét, erősbítését, de vájjon önzés-e az ma? Vájjon nincsenek-e törvénykönyvünkben törvények, me­lyek egyes foglalkozási módok, egyes osztályok és életpályák érdekeit összefoglalják és azok meg­óvására törekszenek ? Azt hiszem, hogy ilyenek száraosan vannak s nem tudom, hogylehetrosz né­ven venni a törvényhozástól, hogy végre-valahára az iparos-osztály érdekeit is szemügyre veszi és a többi állampolgárok érdekeinek csorbítása nélkül biztosítja, a mik lehetségesek. Én a qualificatió és az iparos-osztály érdekei­nek megóvását illetőleg észrevettem, hogy a tör­vényhozási körökben létezik, sőt uralkodik egy misericordianus felfogás, a mely az apró, silányabb SO

Next

/
Thumbnails
Contents