Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.
Ülésnapok - 1881-336
152 335. er r zá£eg üíés márczius 28 1884. együtt ki fog nyomatni, szét fog osztatni és előzetes tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz utasittatik. Abonyi Emil, az állandó igazoló bizottság előadója: T. ház! Az állandó igazoló bizottság nevében van szerencsém bejelelentení, hogy a bizottság vizsgálat alá vévén Hontmegye ipolysági választókerületében megválasztott báró Nyáry Béla országos képviselő megbízólevelét, azt rendben találta és mintán a választás ellen kifogás nem tétetett, nevezett képviselőt a szokásos 30 nap fentartásával igazolt képviselőnek jelentette ki. Egyúttal van szerencsém a bizottság üléséről szóló jegyzőkönyvet tisztelettel benyújtani. Elnök: A bizottság jelentése alapján báró Nyáry Béla Hontmegye Ipolysági kerületében megválasztott országos képviselő a 30 nap fentartásával igazolt képviselőnek jelentetik ki. Következik az indítvány- és az interpellatiós könyv felolvasása. Rakovszky István jegyző .* Van szerencsém jelenteni a t. háznak, hogy az indítványkönyvben tijabb bejegyzés nincs. Az interpellatiós könyvben Németh Albert képviselő urnak interpellatiója van bejegyezve a b elügyminíster úrhoz,a duna-vecsei választókerületben a pártelnök által kitűzött, de a szolgabíró által betiltott pártértekezlet ügyében. Elnök: A képviselő ur az ülés végén a szokott időben meg fogja tehetni interpellatióját, Következik az ipartörvény revisiójáról szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Zay Adolf: T. ház! Egy nemzetnek, mely fenn akar állani, fejlődni és a szomszédokkal a létérti harczban kiállani a versenyt, komoly kötelessége, hogy fejlessze összes erőit s ne hanyagolja el azokat, a melyek iránt talán nem érez rokonszenvet. A magyar nemzet sok századon át jeles tulajdonságai közt leginkább azokat fejlesztette, a melyek a közéletre irányulnak, fejlesztette harczképességét, politikai tulajdonságait, de a productiv tulajdonságai és erői közül csakis azokat birta kellőleg becsülni és istápolni, melyek a mezőgazdaságra irányulnak. Az ipart hosszú időn át idegennek nézték és annak nem igen kedveztek; felhasználták, a mennyiben rászorultak, de nemzeti foglalkozásnak nem tekintették. Ez a régebbi stádium volt. De mikor e század elején a felvilágosodás sugaraival ezen országot is elérte és fényével ezen országot is elborította, belátták, hogy tarthatatlan egy ország állapota, melynek gazdasági ereje, melynek fizetőképessége egy kedvező, vagy kedvezőtlen aratástól függ. Belátták, hogy nem a n3^ers terményekkel egyedül, hanem a nyers termények feldolgozásával és forgalomba hozatalával is foglalkoztatni kell a nemzetet és ebben is kell keresni a nemzet fennállhatását. Ezen irány mindinkább tért nyert, mindinkább fejlődött és törvényhozási elismerését találta a 70-es évek elején, oly időben, midőn az új szabadság mámora még eltölté a sziveket és elméket, oly időben, midőn magasztos eszmék közt sok phrasis is terjesztetett az országban és az országházban is. Ezen még nem egészen tisztult és kijózanult eszme közben támadt az 1872-ki ipartörvény, mely fájdalom, még a manchesteri theoria nyomása alatt áll és nem birta szervezni, hanem fájdalom, birta destruálni azt az ipart is, mely addig nem volt. Megfeledkeztek az 1872-ki ipartörvény alkotói azon hagyományokról, melyek között a hazai ipar, a hol volt, fejlődött, megfeledkeztek, hogy a rend, a fegyelem, a kellő szakképzettség éltető eleme az iparnak is. Az 1872-ki törvény az iparban inkább kenyérkeresetet, inkább pénzforrást látott és szétbontotta azt a belső, sőt mondhatnám érzelmi köteléket, mely eddig az iparos és munkája közt fennállott, mely szerint az iparos a maga munkájában nem látott csak pénzforrást, de életének hivatását s érezte, hogy ezen hivatás teljesítésében a nemzet közgazdasági életében fontos szerepet visz, hogy azzal életpályát nyert, Az ipar, a mint azt az 1872-ki törvény contemplálta és részint szervezte is, inkább mások erejének, sőt mások könnyelműségének kiaknázására lett alapítva, mint a becsületes, szakképzett munkára. A mit az 1872-ki törvény nem birt fejleszteni, az az iparoskar, az iparosok kiképzése, az egyes erőknek, különösen közgazdasági érdekeiknek önkormányzatos igazgatására való szervezése. T. ház! Kiábrándultak azon irányból, mely az 1872: VIII. t.-czikket jellemzi, kiábrándultak és belátták, hogy ez irányban folytatni az ipar fejlesztését csakis az ipar hanyatlására és destruálására vezet. A jelenlegi törvényjavaslat, ámbár nem épen azon alakban, melyben a kormány beterjesztette és nem azon elvek szerint, melyek mellett kardoskodott a kormány indokolása, de azon alakban, melyben a közgazdasági bizottság előterjesztette, szemérmetesen ugyan, de mégis szakított ezen iránynyaí és belátta, hogy ha fejleszteni akarjuk az ipart, magasabb niveaura kell emelnünk az egyes iparos erőt, össze kell foglalnunk az egyes erőket egy életképes önkormányzati szervezetben és életképesebbé és különösen hathatósabbá kell tennünk az iparhatóságokat az eddigieknél. Mielőtt az iránt nyilatkoznám, hogy szerény véleményem szerint sikerült-e és mennyiben sikerült ezen iránynak megfelelni az előttünk fekvő javaslatnak, legyen szabad arra utalnom, hogy egy ipartörvénytől a hazai ipar fejlesztésére mit lehet és mit nem szabad várni. Ki lett már ez irányban emelve, hogy a nagy
