Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-335

148 335. orsaágos ttlés mirezins 28. 1884 erre ideje nem lehet, mert egyáltalában ugy megváltoztak a viszonyok, hogy azt hiszem, annak hatását akkor és a jelenlegi testületek hatását most összehasonlítani nem lehet. A felnőtt ember bölcsője látásán elérzékenyülhet, de nem hiszem, hogy kedve legyen beléfeküdni. Ugy veszem észre t. ház, hogy nagyon hoszszúra nynlt beszédein (Halljuk! Halljuk!) és azért a mondandókban igen rövid leszek. A két főelvet, mint kifejtettem, nem osztom, azonban van ezen törvénynek még sok más intézkedése, melyeknek igazi practieus hatásáról meg vagyok győződve, ilyen különösen a mnnkássegédekről és mindenekelőtt a tanoncziskolákról szóló rész. Ezt azonban a bizottság t. előadója és sok más képviselő ur sokkal szebben, szakavatottabban fejtették ki, mint azt én tehetném, tehát csakis azt fejezem ki, hogye tekintetben az előadó urnak nézetéhez csatlakozom. Érvelésem végén t. ház, elismerem, oda kellene concludálnom, hogy a törvényjavaslatot el nem fogadom, a mint ezt György Endre t. barátom tette; én azonban elismerem, hogy, mint ő mondja, illusiói vannak az iparos osztálynak, de mivel azt hiszem, hogy ezen illusióktól csak ugy szabadulhatnak meg, ha azok tarthatatlanságáról meggyőződnek, azért a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! {Halljuk! Halljuk!) Igen rövid időre kívánom a t ház figyelmét igénybe venni, azért, hogy általánosságban álláspontomat illetőleg nyilatkozzam. Hosszasabb felszólalást már csak azért sem tartok szükségesnek, mert hiszen azok, a mikre hosszasabban kellene reflectálnom, a részleteknél okvetlenül elő fognak jönni és ott azt hiszem, lesz módomban indokolni, hogy egyik-másik szakaszt vagy módosítást miért fogadok el és másikat miért nem. Én, t. képviselőház, egy múlt alkalommal kifejezést adtam azon nézetnek, hogy 1872-ben, bár megengedem, jó irányban, de az adott viszonyokhoz képest tovább mentünk, mint kellett volna; kijelentettem akkor, hogy kész vagyok minden módosítást figyelembe venni az 1872-ki törvénynyel szemben, de akkor is azt hiszem, kitűztem magam elé azon határt, melyet a bizottságban kitűztem és most is kitűzök. Az egyik, röviden kifejezve az, hogy bizonyos biztosítékokat ad azon irányban, melyben maguk óhajtják, helyesen, lehet, az iparosoknak; de nem szabad addig menni, hogy felelevenittessék az, a mit ma csak azért dicsérnek, mert már elfelejtették, hogy milyen volt a czéhrendszer. (Helyeslés jobbfelöl.) Másfelől kifejezést adtam a bizottságban, kifejezést adtam tegnap — és ezt Helfy t. képviselő ur figyelmébe ajánlom, — azon meggyőződésemnek, hogy igenis komoly figyelemre méltatandó minden ily kérés, mely az iparosok részéről jő, de hogy én a magam részéről aziránt, hogy elfogadjam-e vagy sem, a szerint határozom el magamat elősxör, hogy olyan-e azon kérés, mely az én meggyőződésem szerint maguknak az iparosoknak is érdekeit nem veszélyezteti, vagy egy rész érdekének nem rendeli-e alá a másik nagy rész érdekét; és másodszor, hogy olyan-e, mely elfogadható a nélkül — mert az ismét az iparososztály kárára lenne, ha ezen túlmennénk — a nélkül, mondom, hogy a nemzet más osztályainak megsértett érdekeit állítja szemben az iparosok érdekeivel. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezek azon határok, a melyek közt mozgó módosításokat elfogadtam és ha még lehető, ezen határon belül elfogadok, de ezen túl menni részemről egyénileg nem fogok. Azt gondolom, hogy ebben semmi ellentét azzal szemben, a mis barátom a kereskedelmi minister mondott, nincsen ; mert a bizottságban — és itt Helfy t. képviselő úrra hivatkozom — mindig egyetértőleg, ugyanezen határokat tartottuk szemeink előtt. Én csak arra kérem t. képviselőtársamat, hogy az ép általa ma is hangsúlyozott szokott loyalitásánál fogva, újságból vett hírekből oly esetben, midőn a dolog természeténél fogva lehetetlen, hogy a válaszok teljes correctséggel legyenek előadva, ne méltóztassék ellentétet a kormány tagjai közt felfedezni akarni. (Helyeslés jobbfelöl.) Mondom, t. ház, azt, a mi a részletekre tartozik, én egyénileg a részletekre hagyom, de mégis kell még egy pár általános észrevételt tennem. (Halljuk!) Egyik észrevételem arra vonatkozik, hogy igen sokan szembe állítják az iparos helyzetét nálunk más országokbeli iparosok helyzetével, hivatkozva természetesen a gyárakra és a gyáraknak a kisiparosokra való hatására. Méltóztassék nekem első sorban megengedni azt, hogy hivatkozhassam arra, a nélkül hogy tagadnám, hogy az iparososztály nálunk a legutóbbi években sok szenvedéseknek volt kitéve, hogy ép azon államokban, a hol azon nagy erős gyáripar van, melynek árnyékában, mint mondják, akisipar is jobban boldogulhat, az iparos, a munkásosztály időszakonként szabályosan megújuló szenvedései százszorta nagyobbak, mint a minők a magyar munkásokéi. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Hoitsy Pál: Az ellenkezőt nem is mondta senki! Tisza Kálmán ministerelnök: Nem tudom, Hoitsy képviselő ur mondta-e, azt sem tudom, mindig ide benn volt-e és hallott-e minden szónokot, de én hallottam. Ezt azért kívántam megjegyezni, mert semmit sem tartok veszedelmesebbnek épen az illető osztályra nézve, melynek érdekérői szó van, mintha