Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-335

335- országos ülés máicssins 2S. 1884. 149 oly illusiókban ringattatik, hogy ott lehetne neki az orvoslást megtalálnia, a hol valóban hiába keresi, sőt a hova eljutva — pedig a gyáriparhoz elfogunk jutni, állami életünknek szüksége is van reá — de eljutva oda, fájdalom, az iparos, a munkásosztály sorsát illetőleg a mai viszonyokhoz képest csakis romlást fog előidézni. És épen mert nagyon tévesnek és hibásnak tartanám illusiókat ébreszteni iparososztályunkban, csak azért szólok arról, mi hogy szóba jött, azt talán egy képviselő ur sem fogja tagadni és ez a külön vámterület kérdése. (Halljuk ! Halljuk!) Nem szólok most tüzetesen, nem is szólok azért, mintha a közös vámterület sorsát félteném, mert meggyőződésem szerint a közös vámterület a monarchia két állama között csak abban az egy esetben fogna lehetetlenné válni, ha a monarchia másik állama akkor, midőn az egyezkedés ideje eljön, megtagadná, hogy méltányos figyelemmel legyen a mi érdekeinkre. (Helyeslés. Ugy van! Igás!) De szólok azért, hogy illusiókat ne támaszszunk, hogy ne hitessük el iparosainkkal, hogy reájuk abból valami előny vagy haszon támad. Én, t. képviselőház, mindig annak az államgazdászati iskolának voltam hive, mely az ipart, a kereskedelmet, a mezőgazdászatot nem mint egymással szemben levő érdeket tekinti, (Élénk helyeslés. A szélső baloldalon: Mi sem!) hanem úgy, mint a melynek egymást kölcsönösen támogatni kell. {Általános élénk helyeslés. Ugy van! a szélső balon.) Már most t. képviselőház, vegyük figyelembe, ha ezt helyeselni méltóztatnak, mi lehet az eredmény? Én azt hiszem, hogy arra, hogy az ipar fejlődjék, hogy az iparososztály jó helyzetben legyen, van szüksége kellő, jó anyagi viszonyok közt levő eonsumensre és van szüksége a fejlődés feltételeivel biró kereskedelemre. (Helyeslés.) E kettő nélkül, bármit méltóztatnak is kívánni, bár legyen a vámsorompó által az iparczikkek ára 50°/»-kal felemelve, boldog, nyugodt, virágzó iparososztályt teremteni, nem fogunk. (Általános élénk helyeslés.) Hoitsy Pál: Ez is helyes! Tisza Kálmán ministerelnök: De menjünk tovább. Azt hiszik a képviselő urak, hogy még ma is ott élünk, a hol teljes nyugalommal lehet mondani: mi elzárkózhatunk, ha akarunk, de ők nem zárhatják el magukat nyers terményeink előtt, nem drágíthatják meg piaczukat, mert hiszen azon terményeket nagy súlyuknál fogva máshonnan nem szállíthatják oly könnyen. De nem szomorúan tapasztaljuk-e azt, hogy Európának már sok részéről nyers terményeinket az amerikai, az orosz verseny kizárta? (Igás! Ugy van! jobbfelől.) Hát már most azt akarjuk koczkáztatni, hogy azon piaczunkat is elveszítsük, a mely épen a közös vámterület folytán biztosan meg volt óva nyers terményeinkre nézve ? (Élénk helyeslés. Igás ! Ugy van! jobbfelől.) Már bocsánatot kérek, a nélkül, hogy ágy, mint épen a túloldalról igen sokan mondták, hogy azt hinném, hogy Ausztria határozottan, minden áron ellenségünk, ellenünk törekszik, de hogy olyan nevetséges nagylelkűséget gyakoroljon velünk szemben, hogy ha mi az ő iparát sorompóval sújtjuk, akkor ő majd vám nélküli bevitelben részelteti nyers termékeinket? Ezt már csakugyan senki sem hiszi el. (Helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon: He ssüksége van rá!) Ismételve figyelmeztetem a képviselő urakat, kiket én ugyan türelemmel szoktam kihallgatni, hogy a mai időben, a mai szállítási viszonyok közt oly könnyű olcsón szállítani, hogy még nem is magas vámtétel is lehetetlenné teheti a magyar gabonának a bécsi piaczon való megjelenését. Csanády Sándor: Ez ámítás. {Zaj.) Tisza Kálmán ministertelnök: Már t. ház, az, a ki szemet huny az előtt, a miért annyi panaszt hallottunk, pedig épen ellenzéki oldalról, hogy mezőgazdaságunkat az amerikai, az orosz verseny elnyomja, mégis azt mondani azután, hogy nyers termékeinket nem veszélyezteti az, ha egyetlen biztos piaczunkat elveszítjük, (Egy hang a szélső baloldalon: De nem veszítjük el!) ezt én nem értem. Azt mondják, nem veszítjük el. — Jól van, nem veszítjük el; de azt már csak nem tagadhatja senki, hogy lenyomhatják a nyers termékeink árát ugy, hogy előbb a mezőgazda szenved alatta, azután, mert nincs ki megvegye az iparczikket, az ipar és a kereskedelem fog szenvedni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) De t. ház, én csak ismétlem és constatálni kivánom, tényekre alapított azon meggyőződésemet, hogy kár a külön vámterülettől várható Eldoradoval biztatni iparosainkat, kik, reménylem, nem hiszik el, de ha elhinnék, önmaguknak tennék a legnagyobb kárt, ott keresvén az orvoslást, hol az meg nem található, ellenben elmulasztanák fölkeresni ott, a hol az valóban lelhető és ha az bekövetkeznék, egy pár év múlva ők maguk átkoznák azon képviselő urakat, a kik őket nem a helyes irányra utalták. (Élénk helyeslés a jobbfelől; mozgás, ellentmondás a szélső baloldalon.) Még csak egy pár szót t. ház! (Egy hang a szélső balon: 2 óra!) Én is látom, hogy már 2 óra van. (Egy hang a szélső baloldalon: Elhallgatjuk akár meddig!) Hogy mennyire hallgatnak a képviselő urak, azt tapasztaltam. (Derültség.) Ismétlem, még csak egyet kívánok megjegyezni és ez az, hogy nálunk a kisipar szenved, mig más országokban, mint felhozatott, gondolom, Francziaország, Svájcz és Anglia példája, nem szenved. Ez igaz, de ennek igen nagy oka van és ez az, hogy ott az átmeneti korszak, melyben mi most vagyunk, évtizedekkel