Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.
Ülésnapok - 1881-335
335. országos ülés i kormány elvalahára beterjesztette e törvényjavaslatot és ez által némileg segíteni igyekszik az iparosok eddigi kétségbeejtő helyzetén s szomorú állapotán, mely alatt nyögve, bizony eluiondhaták a nemzet koszorús költőjével, hogy: „Pusztulunk s veszünk s mint oldott kéve széthullunk". Es én, ki közelebbről ismerem a magyar iparosok, a nemzet ezen jobb sorsra méltó s érdemes gyermekeinek szomorú állapotát, ki sokszor fájdalmas részvéttel voltam tanúja, miként ment apránként tönkre sok szorgalmas munkás kisioaros a kontármesterek és a községet külföldi, gyári olcsó lábbeli vagy ruhanemű árúkkal elárasztó, szabadiparj egyet váltott s soha mesterséget nem tanult üzérkedők miatt; bár tudom, hogy ezen törvény, az ő minden bajukon nem segít is, mert ezentúlra is csak Ausztria gyámkodása és a közösügyes vám és sorompók békóiban lekötve tartandja az a magyar ipart; s bár tudom, hogy mindebből a nemzetgazdasági bajokból csak a 48-asfüggetlenségi párt által annyira óhajtott önálló vámterület szabadíthatja meg a magyar ipart; mégis elfogadom általánosságban a részletes tárgyalás alapjául e törvényjavaslatot mint olyat, mely a magyar iparosok bajainak orvoslását elősegíti s azok fájó sebeit némileg enyhíti. S miután az előttem szólott tisztelt képviselőtársaim nálam sokkal szakszerűbben foglalkoztak a törvényjavaslat benső bírálatával, én az ez ellen felhozható érvekkel, ezeknek ismétlésével nem akarván a tisztelt ház türelmét fárasztani, csak némely megjegyzéseket, miket kint maguktól az iparosoktól szereztem meg, bátorkodók a tisztelt ház becses figyelmébe ajánlani. Ilyen az, hogy a két évi tanonczidő nem elégséges az iparágak megtanulására, jól elsajátítására, hogy az legalább is 3 évre köteleztessék s ugyanennyire a segédi szolgálati idő is. Hogy ne csak szellemi, vagy tanulási képesítés kivántassék meg attól az iparostól avagy keresdőtől, a ki önálló akar lenni, hanem bizonyos, az iparághoz mért tőke, vagy pénz kimutatás is. És én ezt nem csak azért tartom fontosnak t. ház, mert ez által megmentetnék sok szegény iparos, ki, hogy iparát megkezdhesse, kölcsönzött pénzzel kezdi azt meg s ha üzlete nem megy, nem csak maga bukik meg, hanem magával rántja még kölcsönadóját is, de még fontosabbnak tartom erkölcsi tekintetből, mert ez az iparos- és kereskedősegédeket jóeleve takarékosságra szoktatná, nem kártyáznák s korhelykednék el az ünnep s úgynevezett blaumontagnapokon hetikeresményüket, tudva, hogy ha önálló iparosok akarnak lenni, bizonyos összeg kimutatása nélkül nem lehetnek azok. A törvényjavaslat szabályozza a vásárügyet, de nem segít egészben a bajon akkor, mikor megszabja, hogy hetivásárok alkalmával csak a helyKÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. XVI. KÖTET. krezins 28. 1884 145 béli, országos vásárokon pedig elől a helybeli, azután a vidéki iparosok árulhatnak. Én a baj főokának, nemzetgazdaságunk testén valóságos rákfenének s fekélynek, a majdnem minden községnek engedélyezett sok vásártartást tartom. Ez nemcsak az iparosokra és kereskedőkre káros nemzetgazdasági tekintetben is, sokszor kivált az alföldi saras utak miatt, nem árulván az iparos annyit, a mennyibe kerül neki a fuvarbér, e mellett munkaidejét is elvesztegette, hanem káros a sok vásártartás a földmivelőkre nézve is, mert a sok vásárra való járkálás által sok időt. mit hasznosan tölthetett volna el, elfecsérel, a mellett ha keveset is, mégis csak költ. Ezért szükségesnek tartom a vásártartási jog megadásának megszorítását is. Hogy ne csak 100 iparos alakíthasson iparosegyesületet, vagy társulatot, hanem kevesebb is, kisebb városban, vagy községben legalább hát fiókegyesületet, mert ezt én társadalmi tekintetben is fontosnak tartom. A fegyeneziparról is intézkedik a törvényjavaslat az iparosok enquite-jének megállapodása alapján. Azonban csekély nézetem szerint az által azon községekben vagy vidékeken lakó iparosok sorsán, hol ily fegyintézetek vannak, gyökeresen segítve nem leend. Ezen csak úgy lehet segíteni, ha a munkáltatók, nem az iparhoz semmit sem értő s e fegyenczmunkáltatást bérbe vett vállalkozók leendnek, hanem az ottani iparosoknak adatik az ki egyes szakmák szerint, a mikor a rabokkal vagy fegyenczekkel ők úgy dolgoztatnának mint segédeikkel a műhelyeikben, ők adván azután el az iparczikkeket is. Volna még t. ház, több lényeges észrevétel is, mit becses figyelmébe ajánlanék, minő az, hogy én leghelyesebbnek tartanám a nagykorúsághoz szabni az önállóságot, de ezeket a részleteknél tartom fel előadni s most ismételve is kijelentem, hogy a törvényjavaslatot, mint az égető bajok enyhítőjét a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Gr. Andrássy Tivadar: Tisztelt ház! (Sálijuk! Halljuk!) A szóban forgó törvényjavaslat mint minden megszorítása a teljes szabadságnak, csak ugy igazolható, ha a szabadság károssága be van bizonyítva, vagy legalább is minden kétségen felül áll, hogy a megszorítás szülte előnyök a vele mindig járó hátrányok mérlegét lenyomják. Az általános kivánság, mely magának petitiók alakjában utat nyitott, az iparszabadság korlátozását czélzó számos oly javaslat, melyek ez irányban ezen törvényjavaslatnál még jóval tovább mennek : a szabadság e károsságát bebizonyított ténynek veszik. E nézetben osztoztak tegnap és tegnapelőtt több tisztelt képviselőtársaim, kik egyrészt városi választókerületek küldöttei, másrészt sokat érintkeztek a közelről érdekelt körökkel. Nem vagyok oly szerénytelen, hogy salát 19
