Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-335

144 335. orsiságos ülés márcsius 28 18S4. hozni képtelen és egy hosszú élet munkásságával megszerezni. Megtörténik az is, hogy itt-ott egy vagyonosabb szülő gyermeke is iparossá lesz, de ez rendszerint kényszer útján történik, az illető gyermek hajlama és akarata ellenére. Hogy a kényszerített iparosból jó iparos ritkán lesz, hogy ritkán kedveli meg iparát, bizonyítani szükségtelen. E bajokat kell tehát mindenekelőtt orvosolni és pedig első sorban az érdekelt iparosok közremííködésével,másrészt azonban az által,hogy a szükséges műveltség terjesztéséről ipari tanodák felállítása által gondoskodunk. Megvallom, hogy az államnak e téren kifejtendő munkásságától sokkal nagyobb eredményeket várok, mint akár a kényszertársulástól, akár a qualificatiótói, akár más hasonló rendszabályoktól. E meggyőződésemet ismét az ipar történetéből merítettem. Az ipar története, de különösen az ipar újabb története fényesen igazolja, hogy rendszeres oktatás által aránylag rövid idő alatt mily fényes eredmények érhetők el. Francziaország, mely legkorábban ismerte fel a szakoktatás fontosságát és legkorábban kezdte azt rendszeresen művelni, épen exért uralta is iparával a többi nemzetek iparát. Mikor Anglia az 1851. évi világtárlaton ezt észrevette, sietett a mulasztottakat pótolni. A kormány lázas tevékenységet fejtett ki s óriási áldozatok árán rövid idő alatt az ipartanodák egész hálózatát teremtette. Anglia példáját követte Németország és mai nap a német ipar, melyet az előtt a franczia ipar teljesen uralt, nemcsak méltó versenytársa a franczia iparnak, hanem sok iparágban túlszárnyalja azt. Ha tehát iparunknak lendületet akarunk adni, akkor csak azon az úton tehetjük ezt, melyen tették a felsorolt nemzetek. Áttérve ezután magára a törvényjavaslatra, kinyilatkoztatom mindenekelőtt, hogy azt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Elfogadom pedig azért, mert e törvényjavaslat a jelenleg fennálló törvénynyel szemben lényeges és nézetem szerint helyes változtatásokat tartalmaz és igy mélián remélhető, hogy hatásában üdvös lesz. Nem lehet feladatom a törvényjavaslat egyes intézkedéseit felsorolni s azért szorítkozom pusztán annak constatálására, hogy e törvényjavaslatnak a kényszertestületek behozatalára, bár ezeket az iparosok kezdeményezéséhez köti, továbbá a képesítés, * segélypénztárak felállítása, a segédszemélyzet viszonyainak rendezése, a békéltető bíróság életbeléptetésére vonatkozó határozataival, ha nem is teljesen, de nagy részben teljesíti az iparosok óhajait. Elismerem, hogy a törvényjavaslat, noha a közgazdasági bizottság a kormány hozzájárulása mellett elismerésre méltó előzékenységgel és buzgósággal igyekezett az iparosok által nyilvánított kívánalmaknak eleget tenni, hogy mondom mindennek daczára még mai alakjában sem lesz képes iparunk bajait gyökeresen orvosolni. De ezt én sem ettől, sem semmi más törvénytől nem várom. E bajokat nem annyira a törvényhozás orvosolhatja, mint inkább első sorban maguk az iparosok, öntevékenység által. Ha iparosaink versenyképesek akarnak lenni, akkor lehetőleg el kell sajátítaniok mindazon előnyöket, melyeket a nagyban való termelésnek a tőke nyújt. Tndom azt, hogy ás egyes iparosokra nézve teljes lehetetlenség ; de a mi lehetetlenség az egyesre nézve, sz lehetséges az iparosok többségére és összeségére nézve, lehetséges ez pedig az associatió utján, szövetkezetek alakítása által. Anglában, de még inkább Németországban, a hol, ha nem csalódom, 1850-ben Eilenburgban alakíttatott a legelső előlegezési és hitelegylet a Sehultze-Delitzsch által kidolgozott alapszabályok értelmében, mai nap. tehát 34 év múlva az ily hitelegyleteknek egész halmazával találkozunk, a melyek részint mint hitelegyletek, részint mint közös termelő és raktári szövetkezetek, részint mint nyersanyag beszerzési egyletek, szóval különböző czímek alatt fejtenek ki áldásos tevékenységet. Ezen egyletek életképességét mi sem bizonyítja annyira, mint az, hogy daczára annak, hogy az illető tagok felvételi és havi hozzájárulási díjai, szóval a törzsbetétük, aránylag csekély, mégis már ma tetemes saját tőkével és még tetemesebb hitellel rendelkeznek, úgy hogy az általuk évenként eszközölt tőkeforgalom majdnem óriásinak mondható. Meggyőződésem szerint ezen út és ezen eszköz az, a melylyel a legsikeresebben és leghathatósabban orvosolhatók mind ama bajok, melyek mai nap a kézműipar terén észlelhetők. Ismételve kijelentéin, hogy a szőnyegen forgó törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Helyeslés jobbfelöl.) Turgonyi Lajos: Tisztelt képviselőház! Rég ideje nem volt nevezetesebb s a nemzet közgazdasági viszonyaira, életbevágóbb törvényjavaslat a ház asztalán a most szőnyegen levő ipartörvényjavaslatnál. Bizonyítja ezt azon rend kívüli nagy érdeklődés, mely ez iránt az iparoskörökben és az ország nemzetgazdasági ügyeit szivükön viselő különböző osztályú polgárok körében is, a kunyhótól a palotáig kisérte ezt. Bizo nyitja az e törvény meghozását a kormánynál éí képviselőháznál egyiránt sürgető tizenkét év? kérvényezése az ország iparosköreinek és egye sületeinek. De elvitázhatlanul bizonyítja ezt az a parliamenti életünkben majdnem páratlan esemény, hogy a képviselőházban e törvényjavaslat ellen általánosságban eddig csak egyetlen egy hang emelkedett, a többi képviselők pártkülönbség nélkül nemes versenyre kelnek ennek minél jobban, s a czélnak megfelelőbben való megalkotására. És valóban t. ház, ideje is volt, hogy annyi sürgető kérés és keserves panasz után, mely mindenfelől felhangzott az országból, a tisztelt