Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-335

335. országos ülés márczins 28. 1SS4. 143 ez az osztály többé nem egészséges, hanem meg van támadva, ingatva létében. Ez a középosztály van hivatva arra, hogy azon érdek- és osztályharczban, a mely a nagyiparral napjainkban mindinkább fejlődik, a békéltető, kiegyenlítő elem szerepét játsza és mentől erősebb, mentől egészségesebb ez a középosztály, annál valószínűtlenebb a társadalmi felforgatás veszélye, mig viszont minél gyengébb, annál valószínűbb e veszély. A kérdés tehát most mindenekelőtt az, hogy mi a törvényhozás hivatása, mily intézkedéseket kell a törvényhozásnak létesítenie, hogy egy ily osztály fejlődése biztosittassék. Jól tudom én azt t. ház, hogy vannak különösen az érdekelt körökben igen sokan, a kik bajaik orvoslását a régi czéhrendszernek habár a mostani viszonyokhoz mért alakban való felélesztésétől remélik és ebben, de csakis ebben osztozom György Endre képviselő barátom nézetében. Én a czéhrendszer felállításától a bajok orvoslását egyáltalában nem várom, még akkor sem, ha az terjes merevségében állíttatnék fel. Mert ha a bajokat a czéhrendszerrel akarjuk orvosolni, akkor vissza kellene állítani a régi gazdasági életet, a régi viszonyokat is, a mi pedig miután a technika a gazdasági rendszert gyökeresen átalakította, egyszerű képtelenség. De t. ház, a mint nem osztozom ebben a nézetben, ugy nem osztozhatom azok nézetében sem, a kik iparszabadság alatt a testületi élet elleni harezot értik, a kik teljesen átengedik a tért a hatalmasnak, az erősnek és a szabad ipar elvét minden tekintet nélkül a speciális viszonyokra érvényesíteni. Az ipartestületek jelentősége, fontossága mellett semmi sem bizonyít fényesebben, mint az iparnak történeti múltja. Ez bizonyítja leginkább, hogy az ipar fejlődésénél minő kiváló szerepet játszott a testületi szellem. Ha visszatekintünk a múltba, ugy azt látjuk, hogy a hol erős testületi élet volt, ott volt egyszersmind virágzó ipar is és viszont, a hol nem volt virágzó ipar, ott nem volt egyszersmind testületi élet is. A testületek szükségét, hasznosságát tehát maga az ipar történelme bizonyítja. De szükségesek a testületek azért is, mert tény az, hogy az iparosoknak k közös érdekeik, közös feladataik. Ha tehát ez érdekeket előmozdítani, e közös feladatokat teljesíteni akarják, kell, hogy bírjanak az erre hivatott és képes közeggel is. Azért tehát nézetem szerint a törvényhozás első feladata egy ily testületi intézmény létesítése, a mely képesítve legyen ezen közös érdekek előmozdítására, képesítve legyen a szakképzettség biztosítására és a segédmunkás személyzetnél meglazult fegyelem helyreállítására. De ezenkívül van még egy más tér is, a melyen az államra nézve nézetem szerint sokkal fontosabb, sokkal jelentékenyebb teendők várnak és ez a tér az ipari oktatás tere. A mai viszonyok közt egy ipar sikeres tízeséhez többé nem elégséges az, hogy az illető az úgynevezett gyakorlati, technikai képességet eltulajdonítsa, a mai viszonyok közt egyszersmind üzleti ismeretek is szükségeltetnek. Csak akkor fog az iparos boldogulni, ha üzleti ismeretekkel is bír és ezen üzleti ismeretek útján az üzleti conjuncturákat felismerni s saját előnyére felhaszálni képes. Sokan a nagyiparos túlsúlyát az egyedül az azzal összekötött tőkében keresik. Én ezt tévesnek tartom, én a nagyiparos túlsúlyát nemcsak a nagy tőkében, hanem egyúttal a nagy tőkével járó nagyobb műveltségben is keresem. Hogy iparunk versenyképes legyen, el kell tehát sajátítania a szükséges műveltséget. Az állam feladata e téren annál nagyobb, minél kevésbé elégítő ki iparosaink általános műveltségi foka. Tény, hogy a kisiparos műveltsége nem felel meg a kor igényeinek és én kézműiparunk jelenlegi szomorú helyzetét nagy részben épen e műveltség hiányának tulajdonítom. A régi czéhrendszernek sok hibája, bűne volt, de előnyei is voltak. Ily előnye volt, hogy az üzlet rendszerint apáról fiúra, generatióról generatióra szállott. Miután az ily iparos rendszerint vagyonos is volt, fia nagyobb előkészültséggel lépett az ipar terére. És miután atyja szorgosabban képezte fiát, mint az idegen tanítványt, természetes, hogy nagyobb szakképzettséget is sajátított el. De volt még egy más előnye is, t. i. az, hogy az ily iparos fia nemcsak nagyobb szakképzettségénél fogva, de azért is, mert vagyonos szülői, szóval családja által anyagilag támogattatott, sokkal könnyebben foghatott hozzá az ipar önálló űzéséhez. De abban az időben, midőn az ipart még kellőleg becsülték, nemcsak iparos, hanem más vagyonos szülők gyermekei is iparosokká lettek. Most azonban teljesen megváltoztak a viszonyok. Mai nap csak a szegény földmivelő, vagy a még szegényebb iparos fia lesz iparossá. A vagyonos iparos, noha ő s családja jólétüket az iparnak köszönhetik, még sem becsüli rendszerint annyira iparát, hogy fiából szintén iparost nevelne, hanem ellenkezőleg igen gyakran arra kényszeríti fiát, hogy hajlama, akarata ellenére iskolába járjon, tudományos pályára lépjen és teszi ezt azért, mert azon balga hitben él, hogy csak is így teheti fiát boldoggá, vagy mint szokás mondani, úrrá. így keletkezett nálunk az a szellemi proletariátus, melyhez hasonló nincsen a világon. A szegény iparos fia ismét rendszerint előképzettség nélkül fog az iparhoz, természetes, hogy az ilyenből azután ritkán válik oly iparos, ki a mai viszonyok között helyét sikeresen betöltheti. De van ennek még egy más hátránya s ez az, hogy az ily ipao*os már szegénységénél fogva képi telén az ipar önálló üzésére, miután az ipar meg| kezuéséhez szükségelt tőkét munkája által össze