Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.
Ülésnapok - 1881-335
134 S35. országos ülés márczins 28. 1884. hozzá járulok azon felfogáshoz, hogy nekünk is a magunk körében be kell vezetnünk államgépezetünkbe ama socialisticus olajcseppet és mikor •AZ egyéni szabadság által a gyengébbet kitettük az erősebb ostromának: szükséges, hogy az állam keze benyúljon a társadalom szerkezetébe s a gyengébbet védelmezze az erősebb ellen. Ezt a felfogást én magamévá teszem, sőt tovább megyek: magamévá teszem azon felfogást is, hogy épen az igazi keresztény szeretet melegével kell az államhatalomnak belenyúlni és megóvni a tönkremeneteltől az állampolgárok gyengébb részét. Én rokonszenvezem azon felfogással, melyet Bende Imre képviselőtársam tegnap fejtegetett, a vasárnapi munkaszünet tekintetében és azon nemcsak keresztény, hanem egyúttal humánus és politikus áramlattá], mely abban foglaltatik; rokonszenvezem azzal,hogy agyári munkásokkal szemben, a mint azt nálunk eleink az 1840: XVII. törvénycikkben igen helyesen letették, a humanistieus keresztényi szeretet melege bevezettessék és mindíiz megtétessék, a mi a humanitás igényeinek e téren megadható. De a jelen törvényjavaslatban lefektetett elv nem ez. A je.en törvényjavaslatban az osztályérdek a vezérelv, nem a gyengébbnek védelme az erősebb ellen, hanem egy osztálynak körülzárolása és megvédése a társadalom többi osztályaival szemben. (Ellenmondások.) A eorporatio elve egész meztelenségében az, a mi e törvényjavaslatban legelőször dugja ki durványait szemben az assoeiatio elvével. Hogy mi történt e terén a legutóbbi évek alatt, azt mindnyájan képesek vagyunk szomorú tapasztalatul szemügyre venni. Ezelőtt csak pár évvel történt, az igen t. kereskedelmi minister ur bizonynyal fogra emlékezni, hogy a székesfehérvári gazda-eongressusnak egyik kérvényét, melyben pótlékoknak kötelező kivetését kérte igen csekély mértékben a gazdasági egyesületek javára a gazdálkodással tényleg foglalkozó földbirtokosokra — szerintem helyesen — a bizottság elvetette. Pedig miről volt akkor a szó ? Tisztán közismereteket terjesztő és nem hatósági ténykedéssel felruházott testületekről. Ezzel szemben az akkori áramlat még nem tartotta megengedhetőnek a kötelező hozzájárulás kimondását sem. S mi történt — épen ma említtetett fel — az iparos kérdésben ? Az 1881-i enquéte még a régi törvény alapján állott, annak alapján behozatott ide a törvényjavaslat, melyben már az ipartestületek felállíttattak, a kormány indokolása szerint felállíttattak azért, mert az iparosok közóhaja figyelmen kivül nem hagyható. A bizottság, mint a bizottsági jelentésből látjuk, ehhez hozzájárult. A bizottságban megint mi történt? Egy lépéssel ismét tovább mentek, a bizottság a közókajnak j engedve, behozta a képesítést. Ekkor meg a kormány engedett. Most itt a képviselőházban mi történik? Gr. Apponyi és Hoitsy képviselő urak már tegnap jelezték, hogy az ipartestületek, melyek nem kötelezőleg állíttatnak fel a jelen javaslat szerint, szerintük rosszul vannak contem piálva, minden áron kötelező ipartestületeket akarnak. Ez megint egy lépéssel tovább megy s megvallom ugy tetszik ezen áramlatban a franezia példabeszéd szerint: csak az első lépés az, mely valamibe kóstál és lehetséges, hogy a tisztelt ház utoljára ezt is el fogja fogadni. (Ellenmondás.) Reménylem, hogy nem, de ezen irány | szerint ez sincs kizárva. Es valóban nagy megnyugvással fogadnám, ha e törvényjavaslat ugy a mint van keresztül megy, mert attól tartok, hogy rosszabbodni fog és a licitatio mindig lejebb és lejebb fog menni és végre ki?fognak rukkolni az 1813-i Ferencz-féle G-enerales articuli Cehales-re. (Mozgás,) Méltányosnak tartom t. ház, hogy az iparosok óhajtásai figyelembe vétessenek, de azt tartom, hogy az egy nagy figyelembe vétel, midőn feltétlenül teljesítjük egy osztály minden kívánságait és pedig szemben a többi nagy osztályokkal, mert e tekintetben az iparosok ellenében az összes nemzet: a fogyasztók állanak. Pedig ne méltóztassanak a fogyasztók érdekeit kisebbíteni. Fogyasztók érdeke volt az, a mely sok esetben nagy rázkódások után, keresztülvitte a czéhek eltörlését. Ezen fogyasztók nem voltak meghallgatva sehol, a ház tanácskozásaiban nincsenek képviselve, sehol, mert az eddig a vitában részt vett t. képviselő urak csak az iparosok ezen nyilvánított óhajtásaival takaróznak, de a fogyasztók érdekeit, mint az egésznek érdekeit, tekintetbe nem veszik. Tehát egy osztálynak, szerintem félreértett, önmagára nézve utólag hátrányokkal járó és a jelen esetben is csupán illusiókra vivő kívánsága folytán beiktattatik törvényeink közé oly javaslat, mely principiális szempontból visszamenést jelent, a mi elvégre nem volna magában nagybaj, ha helyes, jótékony és igazságos volna és az ország érdekeit az iparosok érdekeivel együtt előbbre vinné. Mindez nem történik, hanem törvénybe iktatunk oly javaslatot, a mely által el fog éretni az, hogy egyrészről illusiókba ringattatik az iparos osztály, másrészről pedig oly növénynek vetjük el magvát, mely azt hiszem, hogy igen messze és rossz irányba fog nőni és gyarapodni. Mert ezen törvényjavaslat, a mennyiben egyezik az 1872-ki törvénynyel, felesleges, a mennyiben pedig azzal ellenkezik, minden nyilatkozványaiban, mint kifejeztem magamat, valóságos durványa a czéhrendszernek. (Mozgás.) Grtinwald képviselő ur rázza fejét, megmagyarázom tehát, hogy mit jelent í e szó. Az első kezdetét jelenti, első csápjai ezek a