Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.
Ülésnapok - 1881-335
335. országos ülés reárezias 28. 1884. 135 czéhrendszernek. A kötelező ipartársulatban és a képesítésben: a törvényjavaslat vezérelveiben én részemről csak ezt találom fel. Azt mondja a t. bizottság, hogy fennakarjuk tartani a szabad ipart. De a szabad iparról szóló törvényjavaslatot megváltoztatja és a mennyiben megváltoztatja, a szabad ipartól eltérő irányban teszi. Ez épen olyan, mint a szent rege Jakabról és Ezsauról. A hang is más, a kéz is más. Már most t. ház, bennünket, a jelenlegi generatiót és a jelenlegi törvényhozást íogja illetni a felelősség, ha ezen törvényjavaslat, min nem kételkedem, törvényerőre emelkedik. Mit fognak önök mondani, majd ha eloszlanak az illusiók, majd ha azt mondják önöknek, hogy nem őszintén jártak el velők szemben? És mit fog mondani a törvényhozás akkor, ha az iparosok ezen törvényjavaslat életbeléptetése után azon öntudatra fognak ébredni, a mint kell, hogy ez bekövetkezzék, hogy e törvényjavaslat nem segített bajaikon? Mit fognak önök mondani, ha az iparosok azt fogják követelni, hogy önök tovább menjenek ugyanazon az utón? (Mozgás a szélső baloldalon.) Az iparosokkal szemben a megállás igen nehéz lesz. (Egy hang a szélső baloldalon: Az önálló vámterület!) Ok tovább akarnak majd menni ezen az utón és követelni fogják a ezéheket. (Mozgás a szélső baloldalon. Felkiáltások : Önálló vámterület!) Az igen szép lesz, hogy ha az önálló vámterületet követelik és még szebb lesz, ha önök az önálló vámterület gyakorlati keresztül vitelét biztosítani fogják. De azt hiszem, hogy arra fogják fektetni a fősúlyt, ezéheket fognak kívánni, mert hisz most ők is táplálják a hitet arra nézve, hogy a képesítés kötelező társulás azon panaeea, melyből az iparosokra minden jó háramolni fog. Egy veszedelmet látok még ezen kivül, a mit már előbb érinteni bátor voltam, nevezetesen a corporátiók tanát, mely ez alkalommal újra beiktattatni készül lassanként első kezdetben törvényeinkbe. Bátor vagyok emlékeztetni a t. házat, de különösen azokat, kik magukat negyvennyolczasoknak nevezik ésa48-ki törvényhozás emlékeire hivatkoznak, [Halljuk!) hogy felfogásom szerint Magyarország mindig akkor emelkedett valahányszor az osztályoknak praerogativait kevesbítette, a magyar törvényhozásnak kétségkívül legszebb napjai azok, midőn egyes osztályok a közös haza javára lemondtak jogaikról, mint 1848-ban a nemesek és papok. (Egy hang a szélső baloldalon: Tele voltak illusióval!) Nagyon örülök, hogy ezt hallom, hogy a képviselők akkor tele voltak illusióval, de kétségkívül az osztályok részéről a magyar állameszme emelésére irányult tényező volt. És mit látunk? Minden mozgalom, mely a • corporátió teremtésére irányul, a régi romokon, skar magának megint az osztályok részéről pártsorompókat teremteni. Látjuk ezt nem csak az iparosoknál, kiknél ezt helyeslik, hanem más osztályoknál is, a hol kevésbé fogják helyeselni. Kezd a társadalom egész idegzete visszakívánkozni megint a régi sorompók közé, melyeket a liberális haladás ésa48-ki események söpörtek el és visszakerülnek önök segélyével, kik négyvennyolczasoknak nevezik magokat. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Azt hiszem, hogy a mint a felsőbb sorompók lebontása által, minden egyes kő lehulltával erősbödött a magyar állameszme gondolata és maga a magyar állameszme, azonképen minden közbeneső sorompó emelése által csökenni fog annak ereje és bizonyára nem mi fogunk örülni az eredményen, a kik a magyar áílaineszmsnek vagyunk hivei, (Nagy zaj és mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon) hanem azok, kik azon kivül állanak és kik szemben állanak vele. A modern államban t. ház, akár liberális, akár autocraticus, akár sociális legyen, mindegyik felfogásunkkal szemben állnak ezen osztály eikerekítések, szemben áll azon idea, hogy hatósági és állami j ogokkal ruházzuk fel egyik vagy másik foglalkozási ágat és ne utasítsuk a magánérdekek védelmét az egyéni meggyőződésre és egyesülésre. Az egyesülés és corporátió között véghetetlen és áthidalhatatlan különbség van. És mert ezen meggyőződésben vagyok, félek, hogy azon kezdet, mely ezen törvény által szabályszerűen beiktattntik az ország törvényei közé, követőkre fog találni. A mozgalmat, mely körülöttük és köztünk történik, kinek nyílt szeme van lehetetlen, hogy ne Egyik osztály jő a másik után, egyik része a társadalomnál a másik után, kis szakaszokra bontva a nemzet nagytestét; aztán — istenné adja megérnünk — jöhet egyik felezet a másik után és ismét bekövetkezik szüksége egy 1825—1848-ki nagy korszaknak, hogy ezen osztály sorompókat a közhaza javára teljesen halomra döntse. Ha valahol az államélet egészséges kifejlődésére, az állameszme megerősítésére hátrányos ezen belső sorompók felállítása, azt hiszem, különösen hátrányos nálunk; nem szükséges magyaráznom, hogy miért. Én t. ház, tudom, fájdalommal tudom, hogy a t. házban ez alkalommal is egyedül állok nézetemmel, de egyedül állok azon reménységgel is, hogy ha ezen törvényjavaslat beiktattatik, el fog jönni, remélem., hamar el fog jönni az idő, midőn az ábrándból kijózandó iparosok maguk a nemzet egész tömegével fogják követelni ezen most teremtett gátak lerombolását. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Az önálló vámterületet!) És mert azt hiszem, hogy ezen törvényjavaslat, a mennyiben az 187-2: VIII. t.-cz.-kel nem ellenkezik, felesleges, a menynyiben pedig ellenkezik, csak illusiókat teremt az j iparosoknál minden practicus haszon nélkül, más oldalról tendentiája veszélyes az államélet és az egyes társadalmi osztályok békés fejlődésére nézve,
