Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.
Ülésnapok - 1881-328
h 328. országos ülés márczins 14. 1884. rányi t. képviselő ur mondja, de nem csak ő, hanem a bizottság, a ministeri előterjesztés és annak indokolása is mondja. Most már árviz fenyeget falvakat és városokat, melyeket biztosságot nyújtó magaslaton építettek az elődök; s a törvényjavaslat és indokolása nemcsak eonstatálják az értékemelkedést, melyben a fensíkok azért részesülnek, mert most már az árviz fenyegeti, de pénzben is megbecsülik, kimondván, hogy az értékemelkedés a katastrális jövedelem húszszorosának 20 ü /t,-ka. Méltányos tehát, hogy a fensíkok tulajdonosai is legalább ezen' értékemelkedés arányáig járuljanak azon költségekhez, melyek az árviz mentési munkálatokra és a védekezési eszközök fentartására szükségesek. Az előadó ur tisztán megmondja, hogy most már tény, hogy ezeket is fenyegeti az árviz, tehát tény az is, hogy a védgátak ezeket is védik. Hát én, t. ház, bocsánatot kérek ; de azt hiszem, hogy ha valakit az árviz fenyeget, a kit előbb nem fenyegetett, lehet mondani, hogy ez tény, de nem lehet mondani, hogy ez haszon. Kára leit a fensíki birtokosoknak és pedig kétszeres. Először az ő földjük megszűnt árvízmentes terület lenni; másodszor szomszédságukban keletkezett az előbbi árvizterület helyett védett terület. Az a szomszédság természetesen az ezelőtti nagyobb értékű' földet értékben nem emelhette, csak csökkenthétté. Miben van tehát itt a haszon, melynek arányában ezeket megterhelni jogosnak és méltányosnak tartják'? Szeretném, ha az előadó ur, vagy bárki megmagyarázná, mert ugy tapasztaltain, hogy nemcsak magam vagyok olyan durae eapacitális homo, a ki a fensíkföldek ezen hasznát és értékemelkedését megtalálni nem tudja s nem látja eléggé indokolva azt, hogy ezen smost már őket is fenyegető árviz által értékben megcsökkent területek a védelem költségeivel 20, 10 vagy akár csak egy %-nyi magasságban is jog és méltányosság szerint megterhelhető. A javaslat megteszi azt, hogy hozzájárulásra kényszerít valakit létesítésére és fentartására annak, a mi neki kárt okozott és okoz. Ezzel én elvileg megbarátkozni nem tudok; de nem tudok gyakorlatilag sem azért, mivel meg vagyok győződve, hogy ezen költségeket, melyeket a törvényjavaslat kivet, az a terület meg nem bírja. Ha nem tévesztjük szem elől t. ház, a Tiszaszabályozás eredeti czélját és indokát, valamint annak eredményét, elvi alapon nem lehetetlen meghatározni, hogy a szabályozás költségeit ki viselje. Mondom elvileg. Nem szólok azon szabályozási költségekről, melyek a hajózás szempontjából, vagy más országos érdekből váltak szükségessé s melyeknek országos költségen való létesítését maga a törvényjavaslat is kimondja. Szólok csupán azon ármentesítések és védekezések költségeiről, melyek arra szükségesek, hogy földeket védelmezzenek. Ha tekintetbe veszszük, hogy miéit készült a tiszaszabályozási nagy művelet, akkor megtaláljuk az elvi alapot, mely útba igazít, hogy kifizesse azon műveletek költségeit: fizesse az, a kinek abból haszna van, azaz az előbb nem culturfoldek, hanem most már culturföldekkévált területek tulajdonosai. Ha most már azt vetik ellen, a mint ellenvethetik jogosan, hogy ezek a költségeket nem birják el önmaguk, akkor előáll azon kérdés, hogy tulajdonkép miért csináltuk a Tiszaszabályozását ? Hiszen ha a vizvédekezési költségek felülmúlják azon értékemelkedést, mely ezen vízszabályozás által előállott, akkor mi valóban egy nem tudom minek jellemezhető gazdálkodást követtünk, körülbelül úgy jártunk el, mint az a hamis pénzverő, ki csinált ugyan húszast, de neki az két húszasába került és azért még sem volt igazi húszasa. T. ház! Ha arról van szó, hogy a Tiszaszabályozást most kezdjük, akkor lehetne azon principiumhoz ragaszkodni, hogy az ármentesítési költségeket viselje azon új érték tulajdonosa, mely az ármentesítés által származott. Ki lehetne számítani a védgátak fentartásának, valamint a védekezésnek költségét, azt be lehetne táblázni a megnyert culturterületekre, hogy az, a ki megveszi, ne csak a föld minőségét, jóságát tekintse és oly szabályok szerint Ítélje meg azok értékét, a melyek alá más területek esnek, hanem lássa, hogy ezen előnyökkel hátrányok is járnak, ezen jövedelmek meg vannak terhelve, ezen költségeket le kell vonni, hogy a valódi tiszta érték előálljon. Most már megváltozott a helyzet. E területek legnagyobb része nincs már az eredeti kezekben, azokat drága pénzen megvásárolták; nagy megkárosítás volna azokra, kik ezen földnek most már tulajdonosai, ráruházni az ármentesítési összes költségeket. Ha látni lehet azt, hogy ezen költséget nem birják meg az újonnan előállt érték tulajdononosai, akkor más módozatokról kell gondoskodni. Nem vagyunk a szabályozás elején, elvi álláspontunkat egészen tisztán és egészen az ultima ratióig érvényesítenünk s az eljárást a szerint foganatosítanunk teljes lehetetlenség; kivetni a költségeket ugy, hogy azokat maguk fizessék, nem volna egyéb, mint ezen birtokok expropriatiója és a tulajdonosok depossedálása. Ennek természetesen jogállamban megtörténni nem szabad. Tehát az ármentesítési költségek viseléséről máskép kell gondoskodni. Felveszünk különféle vizszineket, legelőször az 1830-iki vízszint, a legmagasabb vízszint, mely azon időből ismeretes, a mikor még szabályozás nem volt. A mely földet az akkor még szabadon kanyargó Tisza áradása ellepett, de a mely most már mentesítve van, azt jogosan tekinthetjük olyannak, melynek a szabályozásból haszna van, melynek értéke emelkedett. Jogos tehát az most is, hogy az ármentesítési költségekben osztozzék, sőt azokból az oroszlánrész az övé legyen. De az 55-iki
