Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.
Ülésnapok - 1881-335
S35. országos ülés m&rrrins 23. 1SS4. jgg melyet a törvényjavaslat elfogadása folytán a kormány ki fog bocsátani. Köztudomású dolog, hogy ezen nem általam igy jellemzett kormányrendeletek daczára az ipartörvénynek minő hatása volt, hogy a jobb részeinek végre nem hajtására vonatkozó panaszok meg nem szűntek és megkezdődött néhány kevés esztendővel a törvényalkotása után azon harcz, azon küzdelem, mely a törvény>revizióját tűzte zászlajára. Azonban míg itt hazánkban a kormánynak iparpolitikája a semmittevés volt, addig a külföldön kezdtek kidomborodni a socializmnsnak problémái. Ezek indították a közleményt és később a külföldi törvényhozásokat is arra, hogy a socialis kérdésekkel, a munkáskérdéssel és iparkérdéssel bővebben foglalkozzanak és onnan keletkezett az ipartörvényhozásnak újabb iránya, a mely iparkodott azon ellentéteket, melyek a kisiparas és munkásokat egyrészt a, nagyiparos és munkás közt másrészt és a kisiparos és a nagyiparos közt harmadrészt mutatkoznak, törvényes intézkedések által legalább enyhíteni. Az 1873. nagy börzeválság után indult meg Németországban a „Vérein für Socialpolitik", azaz az első erőteljes reactio a manchesterismus uralma ellen és ennek folyománya volt azon áramlat, mely aztán először Németországban a törvényhozásban érvényesülni kezdett. 1879-ben márczius 5-én tétetett a német birodalom parlamentjében Seydewitz és társai által azon indítvány, a mely rokon a magyarországi iparosok törekvésével is és a mely oda czélzott, hogy a birodalmi kanczellár felkérendő, hogy kezdeményezze az ipartörvény A 7 !, ezímének revízióját. „A birodalmi kanczellár felkérendő, hogy kezdeményezze az ipartörvény VI. ezímének revízióját azon czélból, hogy az ipartársulatokat megillető jogosítványok tovább fejlesztéséének." Ezek alapján létrejött 1881-ben a német ipartörvénynek részbeni modificatiója. De a magyar iparosság t. ház, nem várta be ezen fejleményeket, hanem mozgott már sokkal előbb. Már 1876-ban megpendittetett az eszme a II. iparos congressus megtartására, de közbejött akadályok — a választások és kiállítási munkák folytán — csak 1879. jan. 15-én ment szét a felhívás az iparos-congressus megtartására; febr. 16-ánvolt az előértekezlet és [május 31-én tartatott meg az iparosülés, melynek fontosságát sok részről igen szeretik kisebbíteni; de a mely gyűlésen mégis csak képviselve volt 579 testület 812 képviselő által, melynek impozáns lefolyásáról tanuskodhatik talán 20 országos képviselő, kik abban résztvettek. Ezen országos congressuson mutatkozott az anyagi érdekeknek hatalma bizonyos nem ép a tárgyhoz tartozó tekintetben is, a mennyiben ott nemcsak magyarajkú, hanem szerb és német iparosok is résztvettek s a congressus emlékkönyve EÉPYH, NAPLÓ 1881—84. XVI. KÖTET. igazolja is a körülményt ezen szavakkal: „Örömmel említjük fel, hogy a szerb és németajkú hazai iparosok is nagy számban voltak képviselve. A szerb és német — szász, délmagyarországi, szepességi, sopron-éspozsonyvidéki — iparosok ezáltal j'elezni akarták, hogy ezen a téren szívesen csatlakoznak minden haladó mozgalomhoz, hogy a munka tere az, mely nem ismer nemzetiségi és felekezeti különbségeket. " Méltóztatik tudni a t. ház, hogy a congressuson és utána formulázott kérvények 5 év óta képezik az ipartörvény revíziójára vonatkozólag azon alapot, melyhez az összes iparosság ragaszkodik. A t. kereskedelmi minister úr tegnapi be szédében szólt ugyan két irányzatról, a mely ezen törvény revíziójára vonatkozólag léteznék, mondván : „Két, merőben ellentétes táborra volt oszolva az e törvény által érdekelt közönség. Az egyik fél az 1872. törvény szellemében az iparűzés teljes szabadságát kívánta fentartani; a másik fél az iparűzési jogot qualificatióhoz kötve, korlátozni és a szabad társulást a kötelező kényszertársulással helyettesíteni kívánta." E két ellentábor azonban t. ház, nem igen létezik. — Voltak és vannak egyesek és különösen az iparosok körén kivül, kik az 1872. ipartörvény alapján állottak és állanak, de az iparosság kebelében bizonyosan csak igen szórványosan és igen kevesen, ugy hogy bátran lehet mondani, hogy az összes iparosság igen csekély kivétellel a régi törvény ellen nyilatkozott. De a II. congressus határozotai nem voltak elégségesek az akkori tár ez aminis térnek b. Kemény Gábor ur lelkiismeretességének. 0 két enquétet is tartott 1880. és 1881-ben. De azóta is három év múlt el; hogy nem bővelkedett volna a t. kormány idővel iparpolitikai tanulmányozásra, azt nem mondhatja senki. De végre jött az osztrák ipartörvény. Én nem tartozom azokhoz, kik mindentől irtóznak, a mi a Lajta más oldalról jő, (Felkiáltások a szélső balon: Tudjuk!) hanem én magam is óhajtottam volna, hogy egy oly dologban, a mely tisztán és kizáró lagosan Magyarország belügye, hogy itt ne vártunk volna arra, mit tesznek az osztrákok, haladhattunk volna saját eszünk szerint és a saját lábunkon. Mindezek után t. ház, benyujtatott a kormány által az ipartörvényjavaslat; hogy minő szellemben volt az tartva és milyen kevéssé vág össze az a szellem a most előttünk fekvő javaslattal és milyen nehéz volt a kereskedelmi ministemek összeegyeztetni azt a hat hét előtt elfoglalt álláspontot a mostanival, ezt világosan mutatja az indokolás, a melyben újból utal arra az annyiszor elcsépelt czéhrendszerre, a melyet sokan akarnak, azokra az illuaiókra, a melyeket az iparosok táp17
