Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-334

124 334. országos ülés márezins '27. 1884. hogy iparosaink a versenyt a szomszéd országokkal kiállják, hogy igy ne legyen kénytelen senki külföldön készíttetni azt, a mit hazánkban iparosaink ép oly jól és olcsón elkészítenek. A kormán}

7 által benyújtott ipartörvényjavaslaton ámbár sokat javított a bizottság, de van abban még most is sok hiány. A mi a qualificatiót illeti, már az 1882. évben márczius hó 4-én, midőn e házban az ipartörvény revisióját sürgettem, főelvül kimondani azon véleményemet, hogy senki ne nyerjen iparjogosítványt, a ki az illető iparűzésben kellő képzettséget nem képes igazolni; ugyanazért ma is e tekintetben kívánom megtenni először szerény észrevételeimet. E törvényjavaslat kimondja ugyan részben több iparosra nézve az ipari képzettség követelését, de valóságban nem kivan valami czélszerü módon az iparosi képzettségről meggyőződni, holott mindenütt, a hol qualificatió kívántatik, vizsgálatot kötelesek tenni az illetők; igy például: a jegyzők, hivatalnokok, ügyvédek, orvosok, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Papok!) mérnökök, építészek, papok, katonák stb. Körösi Sándor : A képviselők nem! GÖndÖCS Benedek : Sajnos, azok nem. {Elénk deiültség.) Általában mindenkinek a vizsgát le kell tenni és nem elég az, hogy kimutatják, hogy tanulták bizonyos ideig azt, a miből qualificálva kell lenniök, hanem kötelesek vizsgálatot tenni; ha azt jó sikerrel kiállották, csak akkor nyerik a képesítési okmányt; megvallom, midőn a törvény qualificatiót kivan arra nézve, hogy valaki önálló iparos legyen, óhajtanám, hogy mesterségében való képzettségét szintén tényleg kimutassa és azt bizonyítványokkal igazolja az ipartestület által kiküldött szakértők előtt. (Helyeslés balfelöl.) A benyújtott ipartörvényjavaslat a tanoncztól, ki segéd akar lenni, csak annyit kivan, hogy kimutassa azt, hogy ő három évig tanoncz volt és a tanoncziskolába járt, vagy ipartanfolyamot végzett; de hogy a tanoncz tanult-e mesterségéből annyit, hogy méltó-e a felszabadításra, segéddé nyilvánításra — arra nézve semmi határozott említés nem történik, (ügy van! a baloldalon) A segéd kiképeztetéséről szintén egészen hallgat az írj ipartörvényjavaslat; egyedül a 2 évi segédkezést kell kimutatni, hogy nagykorúság mellett mester lehessen s nem engedi meg a törvényjavaslat az iparos mesternek, hogy segédje könyvében annak képességéről és erkölcsi viseletéről még csak említést is tegyen. Gr. Zichy Jenő í Az nem szükséges! GÖndÖCS Benedek: Engedelmet kérek, senkinek sem válik szégyenére, La erkölcsiségéről jó bizonyítványa van. Az ipartestületeknek a segédek kiképeztetése iránti teendői között — legalább erkölcsi kényszerként — annyit talán ki lehetett volna a törvényben mondani: hogy a segédek között szellemi, erkölcsi önképző és betegsegélyző egyletek alakítását az ipartestületnek előmozdítania kell; ha az ipartörvény a segélypénztárak létesítését javaslatba hozta, miért hallgat az értelem erkölcsi fejlesztésére szolgáló önképző egyletek alakításáról ? Mert a hol ezen önképző egyletek keletkeztek, melyeket boldog emlékű Szabóky Adolf nagyra nevelt, ott az iparos ifjúságnak kiképeztetése valójában semmi kívánni valót sem hagyott maga után és mind szellemi, mind erkölcsi tekintetben a legnagyobb sikert eredményezték. Végre a ki képesítéshez kötött önálló iparos vagy mester akar lenni, ezen törvényjavaslat szerint elég, ha igazolja, hogy nagykorú, három évig tanoncz és legalább két évig segéd volt, a nélkül azonban, hogy kimutatná, hogy mint tanoncz, mint segéd iparában, mesterségében kellő jártassággal bir-e?— a törvényjavaslat szerint az önálló ipar gyakorlására jogot nyer. (ügy van! a baloldalon.) E szerint egyedül csak a tanoncz-iskola s ipartanfolyam az, mi az iparosnak qualificatiót ad, ellenben a gyakorlati iparűzési képzettség kimutatásáról, a valódi qualificatióról e törvényjavaslat hallgat, (ügy van ! a baloldalon.) Miután magában e törvényjavaslatban a kellő ipari képzettség elérésének feltételei világosan elő nem soroltatnak, én teljes biztosítékot óhajtok szerezni az iránt, hogy a törvényjavaslatban jelzett ipari képzettség kimutatása utólag a ministeri szabályrendeletben mikép leend megállapítva ? miért is kérem a tisztelt minister urat, szíveskedjék a képviselőházat jelenleg megnyugtatni, hogy annak idejében az, a mi a törvényből kimaradt, t. i. az ipari képzettség kimutatása, az illető szabályrendeletben mikép fog rendeztetni ? Hogy az új ipartörvény czélját elérje, t. i. az iparosok érdekeit kielégítse, az ipar fejlesztését elősegítse, továbbá az iparosok között a társulást előnyeivel együtt megvalósítsa, magának a társulásnak általánosnak és minden iparosra nézve kötelezőnek kell lennie. (Helyeslés a szélső bálon.) Remélem, hogy a t. ház ezen kiindulási alapelvben szintén osztozik. De ezen alapelvnek fájdalom, az ipartörvény sem az ipartestületek, sem az ipartársulatok alakulásánál nem felel meg. (Igás! ügy van! a szélső balon.) Ugyanis az ipartestületekre vonatkozó 122. szakaszban ezen alapelv már megsértetik, mivel oly községben, melyben ipari képzettséghez kötött 100 iparos van, csak ezen iparosok két harmadának kívánatára alakítandó ipartestület, más községekben pedig, hol 100 iparos nincs, csak a minister engedheti meg esetről esetre az ipartestület alakítását. Nézetem szerint e javaslatnak lényeges hibája, hogy még ott is, hol 100 iparos van, ezek két harmadának — 67 iparosnak — kivánatától függeszti fel az ipartestületek alakítását, egyéb községekben pedig az iparosok tetszé-