Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-334

334. országos ülés márczuis 27. 18&4 125 sétől és a ministeri engedélytől függ a társulat megalakulása. Már pedig az általam jelzett alán elv szerint mindenütt, a hol ipari képzettséghez kötött iparosok laknak, tekintet nélkül bizonyos számra és hányadrész kívánatára — ipartestület alakítandó lenne. Az én következetes nézetem szerint a törvénynek ki kell mondania, hogy a hol 50 iparos van, ott a szabályszerű ipartestület megalakítandó, ahol pedig kevesebb számban lennének, azok fiók-ipartestületet alakítsanak, a legközelebbi ipartestülethez csatlakozzanak és azok szabályai és határozatainak csak ugy legyenek alárendelve, mint bármely egyesületi tag. Hogy az ötvenes szám maga a törvényjavaslat készítője előtt is fontos szám volt és hogy ezen indítványom alapja magában a törvényjavaslatban is gyökerezik: kitűnik onnét, hogy a 170. szakaszban az ipari megbízottak valósítása elmarad, ha az első fokú iparhatóság területén legalább ötven iparos nincsen. Én tehát t. ház, mint e nézetemből kitetszik, az igazi képzettséghez kötött iparosokra nézve az ipartestületeket mindenütt és kötelezőleg kívánom alakítani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ipartestületeknek legszebb feladatát képezi röviden az, hogy az iparosok és az ipartestület nemes érdekeit előmozdítsa és minden visszaélést meggátoljon; ezt pedig egyedül az általános és kötelező ipartestület alakulása által érhetni el, (Elénk helyeslés a szélső baloldalon) a mit azonban a törvényjavaslat mellőz. Az általam jelzett társulási alapelv megsértetik és a társulás minden előnyei koczkáztatnak az ipartársulatra vonatkozó 149. §. által is, a mely szerint valamely községben a nem szakképzettséghez kötött minden egyéb és számos iparosnak egészen tetszésére van bízva: közös érdekeik előmozdítása végett ipartársulatokat alakítani. Márpedig ha a társulásnak előnyeit biztosítani kívánjuk — melyeket a kisebb műveltségű iparosok belátni nem képesek — egyszersmind az ipartársulat alakítását is, mint feltétlen jót', kötelezőnek nyilvánítanám, annál is inkább, mivel ez az illető iparosok anyagi és szellemi érdekei megvalósítására szolgál; a törvényjavaslat szerint abba a segédek és agyári munkások felvehetők s mivel továbbá a testületek és ipartársulatoknak mindenütt kötelező alakítása szükséges és mintegy természetes folytatása lenne a már kerületenként létező ipar- és kereskedelmi kamaráknak és a szükséges ipari rendnek. Miután a fegyenczipar, vándorraktárak, végeladás és házalás kellő rendezése iránt részint a törvényjavaslatban, részint annak indokolásában elegendő biztosítékot örömmel tapasztaltam, annálfogva itt ezekhez nem szólok. Ellenben az építőmester iparához, az iparos-gyermekek egészségének és testi fejlődésének szükséges kíméletéhez és a munkának egyszerre tömeges megszüntetéséhez (strikehozj röviden a t. ház kegyes engedelmével szerény észrevételeimet előadom. (Halljuk!) Az építőmester ipara az egyén és társadalom legfontosabb érdekeit érinti és ezeknek megfelelő szabályozását méltán megérdemli. Az építőmester ipara: az építész, az építésnél alkalmazott munkások, az építtető és a nagyközönség viszonyára kiterjed és az ember életét, testi épségét, egészségét, vagyonát veszélyeztetheti, minélfogva a külföldön mindenütt mint ipar a törvényhozásnak kiváló gondoskodását igényelte; azért az új ipartörvényben szükséges lenne kimondani vagy legalább a ministert utasítani, hogy az építőmester iparának rendezése iránt az egész országra nézve külön egységes törvény és ezélszerű szabályrendelet hozassák. A mi az iparnál alkalmazott gyermek egészségének és testi fejlődésének nagyobb kímélését illeti, ez a törvényjavaslat által nincs kellőleg megóva, már pedig nálunk a népnek erőteljes fejlődése, az elsatnyúlásnak meggátlása — mely elsatnyúlást az újabb ujonczállitás statisztikai adatai eléggé bizonyítják — követelik azt, hogy a törvényhozás és a kormány a nép testi erejének és egészséges fejlődésének kellő biztosításáról minden intézkedéseinél gondoskodjék; (Helyeslés balfélől) miért is nem lehet helyeselni, hogy midőn a törvényjavaslat a kézműiparnál megkívánja, hogy tanonczul a 12 éves kor betöltése előtt a gyermeket felfogadni nem lehet, addig a gyári iparnál már megengedi, — pedig itt a gyermek fejlődése és egészsége jobban veszélyeztetik — hogy a betöltött 10 éves korában a gyárban dolgozhatik; azért már következetesség kedveért is a gyermeknek gyárban való alkalmazhatásához a betöltött 12 évet kellene kívánni; a javaslat által a munkaidő lehető kímélése végett tett azon súlyos rendelkezés is tetézi ezen bajt, mely szerint a kézművesnél a tanonez, a gyári iparnál pedig a munkás-gyermek 14 évtől egész 16 évig (44. és 65. §§.) a nappali munkaóráknak felét — vagyis 6 órát — éjjeli munkában, mely este 9 órától reggeli 5 óráig tart, is töltheti; csekély nézetem szerint az éjjeli munkaidőt kivételesen is legfeljebb 3 órában kellene megállapítani. Végre e törvényjavaslat 144. szakaszában nagy horderejű elvi intézkedés foglaltatik; ugyanis ezen szakasz azt mondja, hogy a segélypénztár a strikeban résztvevő segédeknek segélyt nem adhat. Ezen intézkedés sem az igazság, sem a méltányosság, sem a czélszerüséggel össze nem egyeztethető, miért is az nézetem szerint egészen kihagyandó lenne, mert nem tesz különbséget a bűnös és a nem bűnös strike között; már pedig a nemzetgazdaságtan egyik általánosan elfogadott alapelve, hogy a munkást magáért a strikeért büntetni nem lehet; a büntetés és a hatóságok beavatkozása ott kezdődik, midőn a strikeoló munkás a kötött szerződését megszegi, vagy az élet- és vagyonbiz-