Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-334

334. országos ülés márezius 27. 1884. 123 Ez t. ház, az a felfogás, mely talán az ezen intézkedésekhez fűzött magasabb röptű reményekhez képest igen rideg, de ez az a felfogás, melyből kiindulva pártoltam én azon intézkedéseket, melyek a javaslatban foglaltatnak s ez azon alapgondolat, melyből kiindulva én ezen javaslathoz általánosságban hozzájárulok. (Helyeslés.) De t. képviselőház, említettem bevezetőleg a gyári törvényhozást. Az a fejezet, mely a gyári munkásokra vonatkozik ezen törvény keretében, a dolog természetéhez képest csak igen vázlatos és csak provizoriumképen használható intézkedéseket tartalmaz. Az intézkedések iránya egészben véve helyes és e tekintetben az 1872-ki ipartörvény alkotói iránt elismeréssel kell lenni, hogy egy oly időben, midőn a külföldi gyári törvényhozás sem volt annyira előhaladva, mint ma és midőn egyáltalában a socialpolitikai irányzatok még nem voltak annyira megérve, mint ma, egészben véve a helyes keretet megtalálta, melyen a gyári törvényhozás haladhat. De ezen keret oly hiányosan van kitöltve, hogy a törvénynek különösen most érintett fejezete a végrehajtás teljes hiánya miatt a legtöbb helyeken csupán irott malaszt maradt. Tudomásom van pl. arról, hogy egy városban, mely Magyarország legiparosabb és legcivilizáltabb városai közé tartozik, az ott létező gyári vállalatok */s részében még azon igen egyszerű szabálynak sem volt megfelelve, mely azt kívánja, hogy a munkarend a gyárban kifüggesztve legyen ; hogy a munkarend azon másolata, melyet a törvény az iparhatóságnak megküldetni kivan, egyetlenegy gyári vállalat által sem küldetett be. Ugyanezen a helyen történt, a fiatal munkások munka-maximumára vonatkozó intézkedések, mintha nem is letttek volna, egyszerűen ignoráltattak, 16 éven alóli iíjak egész 14 órai munkaidőre szoríttattak. Az élet és egészség biztosítására vonatkozó intézkedések pedig teljesen ismeretlenek voltak. Én nem hiszem t. képviselőház, a mint azt előzetesen mondottam is, miután ezen javaslat a kézműipar rendezését tűzte ki organice czélúl, hogy ezen javaslat keretében czélszerü lett volna a gyári törvényhozásra is kiterjeszkedni; de ez alkalommal ki akartam fejezni azon meggyőződésemet, a mit annál inkább akarok kifejezni, mert némely illetékes helyen ezzel ellentétes véleményt tapasztalok, hogy nem időelőtti dolog Magyarországon a nagyipar mai stádiumában sem a gyári törvényhozás feladataival is foglalkozni. Én, t. képviselőház, nem látnék abban előrelátó államférfiúi bölcsességet, ha mi remélhető ipar fejlődésünket mindazon sociális bajokkal és kinövésekkel együtt engednők fejlődni, melyek más előrehaladt országokban a sociális békét ma már fenyegetik; hanem államférfiúi eljárást csak abban látnék, ha a gyári törvényhozásnak legalább | humanistieus feladatait már most felkarolva, anynyiban kerékvágást szabnánk meg a gyáripar fejlődésének, hogy avval együtt ne fejlődjenek azok a sociális bajok, melyeknek leküzdése később óriási nehézségekbe ütközik. [Helyeslés bálfelől.) En ezt csak meggyőződésként fejezem ki; nem adok be erre vonatkozó indítványt, sem határozati javaslatot, mely amúgy se foglalhatna magában egyebet, mint felhívást a kormányhoz, hogy a gyári törvényhozás feladataira nézve javaslatot, vagy javaslatokat terjesszen a ház elé. Egy ily határozat ma egy kimúló félben lévő képviselőház részéről gyakorlati horderővel ugy sem birna; azért megelégszem meggyőződésem egyszerű kifejezésével. Annyit azonban bátor vagyok előre jelezni, hogy a gyári munkásokra vonatkozó fejezetben, még azon szempontból is, hogy az csak legideiglenesebb hézagpótlónak tekinthető és daczára annak, hogy a közgazdasági bizottságban némely fontos elvet keresztül vinnünk sikerült, például a gyárfelügyelő intézménynek bár csak csirájában lefektetését, a segélypénztárügy általános rendezésének habár csak elvileg is kilátásba helyezését, az ifjú munkások oltalmáról tett behatóbb intézkedést, mondom mindezek daczára még egy oly sürgős és mellőzheti en intézkedés van, melyre nézve fentartom magamnak, hogy a részletes Adtánál okvetlenül indítványt tehessek és ez a női munka oltalmazására vonatkozik, melyre nézve sem az eddigi törvény, sem, e javaslat egyáltalán semmit sem tartalmaz. Ezek után t. ház, nem marad egyéb hátra, mint az általam, a javaslat concrét tárgyaira vonatkozólag röviden elmondottakra ismételten hivatkozva kijelentenem, hogy különösen a testületi szervezet ki nem elégítő megállapításával szemben fentartom ugyan magamnak indítvány megtételét vagy pártolását a részleteknél, de a javaslathoz általánosságban hozzájárulok. (Hosszas élénk helyeslés.) GÖndÖCS Benedek: Tisztelt ház ! (Bálijuk! Halljtik!) Az ipartörvényjavaslathoz legyen szabad nekem is, mint az 1879. évi második ipar-eongressus volt korelnökének hozzászólani, annyival is inkább, mert egyedüli óhajtásom a 650 ezer iparos nehéz sorsának javítása. Midőn hazánk összes iparosai a qualificatiót, vagyis képesítést hangoztatják és a törvény által azt biztosítani kívánják: azzal nem akarják az iparszabadságot korlátozni, mert hiszen mindenki lehet Önálló iparos, a ki a törvényben előirt ipari képzettséget — qualificatiót — felmutatni képes. Jogos követelésök csak az, hogy a ki ipari képzettséggel nem bir — a ki szédelgő, a szegény iparosok munkáját kizsákmányolja, vagy kontár — az a képzett iparosok keresetét és megélhetését ne rontsa meg. A qualificatió követelésével eléretik az is, hogy hazánkban a fejletlen ipar annyira fejlesztetik, 16*