Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.
Ülésnapok - 1881-334
122 33 *- wszágos ülé* mirezius 27. 1884. lis verseny viszonyokra. Ámde t. képviselőház, ez az itt-ott és hazánkban, megengedem sok helyen létező állapot szerintem a legkisebb részét képezi azon versenynek, mely a kézműipar fennállását ma nem csak hazánkban, de világszerte igen nehézzé teszi. Az a verseny, mely a legnagyobb erővel nehezedik reá s mely azt a nyugtalansági érzést, melyet tapasztalunk, a kézműipar körében mindenütt előidézi, az a verseny a nagyipar, a nagy vállalkozók versenye; s ezen verseny ellen direct támaszt — hangsúlyozom a direct szót — a kézműiparnak semminemű organisatiója, semmi föltételekhez kötése nem nyújt. De t. ház, ha a versenyviszonyoknak lényeges és direct módosulását a kézműiparra nézve nem várom is ezen intézkedések összeségétől, van mégis valami, a mit azoktól várok és a miért én ezen intézkedésekhez nemcsak hozzájárulok, hanem azoknak behozatalát gyönge erőmhöz képest az iparosmozgalom minden stádiumában elő is mozdítottam s ez az a miért én a t. ház türelmét néhány perezre igénybe veszem. {Halljuk!) Szólottam azon versenyről, melyet a nagyipar és a nagy kereskedelmi vállalkozás a kisiparosnak teremt és említettem azt, hogy ezen verseny hatása alatt a kézműipar fennállhatásának határai mindinkább összeszorulnak. De nem osztozom azon felfogásban, melyet különben a tudományos téren is nem egy fényes czáfolat ért: mintha a kisipar, a kézműipar felett a vészharang már egyáltalában megkondult volna és mintha a kézműiparnak a modern forgalmi életben többé hivatása nem volna. E tekintetben is igen nehéz, sőt lehetetlen praeeise megvonni a határt azon tér közt, mely a nagyipar és azon tér közt, mely a kézműipar természetes kelendőségi piaczát képezi. A mennyiben ez mégis megkísérthető, azt lehet mondani, hogy az általános, ugy szólván mindenkinél, vagy a publicum legnagyobb részénél egyenlő qualitású termékek által kielégítendő szükségletek és az azoknak megfelelő tömegtermelés, pl. szövészeti, fonási ipar stb., ezek képezik a nagyiparnak azon természetszerű terét, a mely téren a kézmű ipar vele a versenyt mégsem kisértheti, melyen a kézműipart a nagy ipar versenyétől semmiféle intézkedés által megvédeni, megóvni nem lehet. Ellenben az individualizáló termelés tere, a melyben minden egyes terménynek a megrendelő individuum egyéni szükségletéhez, esetleg ízléséhez kell alkalmazkodnia: ez marad az a tér, melyen a kézműipar a kellő egyéni, értelmi és erkölcsi qualitások föltételezettsége mellett diadalmasan megállhatja s meg is fogja állani helyét a nagy vállalkozás versenyével szemben. Ámde, miként az előbb mondám; ezt a két nagy piaczát az ipari termelésnek ép oly kevéssé lehet egy praecis határvonal által egymástól elválasztani; a mint fogalmilag nem lehet a nagyipart a kisipar| tói megkülönböztetni, ezen két országnak, határai ingadoznak és hogy a határvonalak ingadozó pontjain, hol tapasztalás szerint hol a nagyipar, hol a kisipar előre nyomul, a kézműipar a maga számára mennyit képes megtartani, mennyit képes megmenteni, ez legelső sorban valamely ország kézmtíiparosainak egyéni, úgy általános szellemi mint szakképzettségi és erkölcsi tulajdonaitól függ. És ez az a pont t. ház, melyen én a jelen javaslat által behozatni szándékolt és általam három alapelvre visszavezetett intézkedéseket üdvözlöm. Mert nem a versenyviszonyoknak direct alterálását, a mi lehetetlenség, hanem igenis az ország kézműiparosai egyéni tulajdonságainak emelését és ez által azok képesítését arra, hogy a kétes térből a nagy vállalkozással szemben minél többet maguknak megóvhassanak: ez az a gyümölcs, ez az a lehetőség, melyet a jelen törvényjavaslat intézkedéseitől várok. (Helyeslés.) És valóban t. ház, állítsak szemünk elé a czélba vett organisatiónak remélhető működését. A legalsó fokozaton a fiatal iparos-generatiónak, a tanonezoknak kiképeztetésére nézve találunk biztosítékokat, a mennyiben a tanszerződés megkötése a hatósági ellenőrzés alá helyeztetik, a tanonezoknak ugy gyakorlati, mint theoreticus kiképeztetésére nézve a kötelezettségeknek egy bizonyos minimuma állapittatik meg. Tovább haladva, a szakismeret megszerzésétől és az arra vezető rendes curriculum bevégzésétől teszi függővé az önálló iparűzés jogát; rendszerint mondom, mert e tekintetben bizonyos kivételeknek helyt engedni keli; —• és ez által kizárja azokat, kik oly képességgel nem bírnak, mely a kézműipart a nagyiparral való versenyében fennállhatóvá teszi. Végre a testületi kötelezettség megállapításában az a nagy hézaga eddigi ipartörvé^diozásunknak annyira a mennyire lehet pótoltatik, a mely abban állott, hogy még az üdvös intézkedések is a végrehajtás lehetőségének hiányán szenvedtek hajótörést; hanem ellenkezőleg, különösen a tanonezok tartására és kiképeztetésére vonatkozó nagyfontosságú intézkedéseket és szabályokat szakképzett, az ügj iránt természetszerűleg érdeklődők, szóval magának az iparnak ellenőrzése alá helyezzük és a testületi szellem fejlesztése alatt az ipar önérzetét és becsületbeli öntudatát fokozzuk. Nem hiu tehát az a remény, hogy ezen hármas intézkedésnek combinált hatása által, ha az iparosság különben, a mi mindig nélkülözhetetlen, teljes jóakaratával és még az eddiginél is nagyobb buzgalommal hozzálát ezen intézmények használásához, mondom, talán nem illusió remélni, hogy ezen hármas intézkedés combinatiója által sikerülhet iparosainknak ugy szellemi, mint erkölcsi niveau-ját, valamint szakképzettségét és | ez által az indirecte versenyképességüket is fokozni.
