Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-328

S28. emáfos ülés Háreslns 14, 1884. 7 szomorú anyagi helyzetben és általában területi fekvésénél fogva oly viszonyok közt van, hogy évi kiadásaiban ezen 60%-ig, sőt talán azon túl is el kellene mennie, ezekre nézve okvetetlenül kell, hogy a törvényhozás különleges intézkedést tegyen. {Helyeslés). Ennek érzete sugallta a javasolt 23. §. egy passusát, a mely igy szól: „A túlterheltetek ezen megállapítása nem zárja ki azt, hogy rendkívüli baleseteknél az illető társulat az állam részéről esetleg segélyben részesülj ön.* Csakhogy ez szerintem nem fejezi ki teljesen azt, a mit kellene kifejeznie arra, hogy ezen mostoha körülmények közt levő egy pár társulat megnyugtatva érezze kissé magát és türelemmel várhassa be, míg a törvényhozás intézkedése megtörténik. Ezen szöveghez bátor leszek majd a részletes tárgyalásnál módosítványomat beadni. (Helyeslés.) A mi a törvényjavaslat második fejezetét illeti, az a körülményekből magokból következik, fejleménye azoknak: igen helyes és üdvös, hogy a központi tiszai társulat a törvényben is mint ilyen kifejezést nyerjen. A törvényjavaslatnak harmadik fejezete egy pár igen egészséges és gyakorlati intézkedést foglal magában. A kiknek a helyszínén a védekezést volt alkalmuk látni, tudják talán csak megítélni, hogy ezen magokban véve igen egyszerű intézkedések mily helyesek és mily hasznosak lehetnek adandó alkalommal. Itt csakis majdan a 36. §-ra lesz némi megjegyzésem, amennyiben árvizveszedelem alkalmával az intézkedést határozottan egy kézbe kell adni; (Helyeslés) akár a törvényben magában fog ez kimondatni, akár esetleg a kormánynak, illetőleg a közlekedési mmisteriunmak adatik ez irányban felhatalmazás, egyre megy, de mindenesetre szükséges, hogy árvizveszedelem alkalmával az összes intézkedés egy kézben legyen letéve. (Helyeslés.) Nekem ezen törvényjavaslathoz ez idő szerint több szavam nincs s azt az általános tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés.) Törs Kálmán: T. ház ! A Tiszaszabályozás kérdésével kezdettől fogva annyi éles elme foglalkozott, annyian keresték annak igazságos, méltányos és legsikeresebb megoldási módját, hogy szinte szerénytelenségnek tűnik fel, ha most valaki elő áll és e kérdésre vonatkozó észrevételeinek a ház figyelmét kéri. Most azonbant. ház, egy javaslattal állunk szemben, mely arra van hivatva, hogy már legközelebb törvénynyé váljék, kötelezővé tegyen oly szabályokat, a melyeket akkor már, hogy ha törvénynyé váltak, sokkal nehezebb és kevesebb sikerrel lehet megváltoztatni. Meggondolni való tehát, hogy midőn ez intézkedéseket törvényerőre emeljük, a sok helyes és senki által igazságosan nem kifogásolható intézkedések mellett törvény erejével ne ruházzunk [ fel olyanokat is, melyekről már most is evidens, hogy valószínűleg azok megváltoztatása nem sokára sürgettetni fog. Ilyenkor van helye, hogy a ház legszerényebb tagja is, ha aggodalmai vannak, ezeket itt kifejezze, azok meghallgatására a t. ház figyelmét kérje, elfogadásukat ajánlja s ha sikert nem érne, legalább a maga lelkiismeretét megnyugtassa, hogy megtette, a mit megtehetett. Bocsássanak meg nekem a törvényjavaslat t. készítői s azon terveknek, melyek alapján az készült, alkotói, de nekem ugy az indokolásból mint különösen a javaslatból, de t, barátom, Darányi előadó beszédjéből is ugy tűnt fel, hogy egy igen fontos, sarkalatos elvi kérdést némileg talán szem elől tévesztettek, nevezetesen azt, mely a kérdés megoldásának tulaj donképi tengelye, hogy meggondolták volna a Tiszaszabályozás kezdetének indokait és czélját. Mi volt a Tiszaszabályozá^ megkezdésének eredeti czélja? Nem szükséges azt itt bizonyítanom, ez tény, mely a kormány padjairól is elismerést nyer, hogy az eredeti czél voltaképen nem volt egyéb, mint egy utilitarius érdek: földterületet nyerni meg gazdasági ezélokra, a melyek e czélra használhatók nem voltak az előtt, azért, mert azokat a Tisza kiöntött vize hasznavehetlenekké tette. Jogos és helyes indoka volt tehát a Tiszaszabályozás megkezdésének, mert hiszen a Tisza vize által járt területek jóformán res nullius-nak voltak tekinthetők, res nullius-ból pedig magánvagyont alkotni, nem kifogásolható. Egyesek számára értékek váltak a Tiszaszabályozás keresztülvitele által; oly értéknek jutottak birtokába, mely azelőtt nem létezett. De nemcsak ők jutottak ezeknek birtokába, de birtokába jutott bizonyos értékeknek az állam is, mely azelőtt nem létezett adóalapokat, nyert. E művelet hasznát tehát kétségbe vonni nem lehet. Jogi alapja volt kifogásolva. Ez a jogosság azonban korlátozást nyer azon jogi elvben, hogy másnak kárával senki nem gazdagodhatik. Ismeretes azonban t. ház, hogy a Tiszaszabályozás nagy művelete, a mint idővel haladt, ezen jogi elvet respectálni, gyakran megfeledkezett. A Tisza szűkebbre szoríttatván, iszapját sokkal rohamosabban, rövidebb idő alatt rakta le szűkebb medrében, mint midőn széles térségeken elterülni módjában volt, vagyis a vizszin nőtt s ez által oly területek is, melyek azelőtt árvíznek soha kitéve nem voltak, a víz által fenyegetve lőnek és már most azok a területek, zett fensíkok nyertek-e az által valamit, hogy őket az az árviz fenyegeti, mely az előtt nem volt? Lehet-e mondani, hogy ezek a fensíkok, melyeken falvak, népes városok lehetnek, a szabályozás által értékükben emelkedtek ? Lehet-e mondani,)hogy ezekre nézve is a Tiszaszabályozás hasznos művelet vala? Ugy látszik t. ház, hogy lehet, mert Da-