Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-334

334. országos ülés märczins 27. 1884. 121 fennálló vámviszony megszüntetése képezi; ezt j azonban a jelenlegi kormány politikájától hasztalan várnám s igy ha maga az anyag s szövet ernyedt is, azon jó reményben, hogy az az ideiglenes foltozást tán megállja, a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés halfelöl.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! Megengedem, hogy a t. házra nézve némileg fárasztó hatással van egy olyan talán hosszúra nyúlható vita, a mely valósággal nem is vita, mert a törvényjavaslat ellen eddig senki a házban fel nem szólalt, ellene senki még csak feljegyezve sincs. De azért mégis méltóztassék megengedni, hogy mint a közgazdasági bizottság tagja, midőn nagy, elvi jelentőségű reformok honosíttatnak meg ezen törvényjavaslat által az ipar terén, szavazatomat igen röviden indokoljam s elmondjam, hogy mit várok ezen reformtól és mit nem várok tőle. Az ipartörvénynek czíme tulaj donkép többet igér, mint a mennyit magában foglal. Mert ez a törvény,valamint azon organicus törvények,melyek szintén ipartörvény czíme alatt Németországban és Ausztriában léteznek, voltaképen csak az ipar egyik ágának,a kézműiparnak törvényes rendezését képezik. Igaz, hogy foglaltatik ezen törvény keretében is egy fejezet, mely a gyári munkásokról szól,valamint foglaltatnak hasonló fejezetek és egyes intézkedések az általam idézett idegen törvényekben is. De ez a fejezet, hogy ugy mondjam csak incidentális természetű; én ezt csak hézagpótlónak és a legszükségesebb intézkedések ideiglenes létesítésére czélzó provisoriumnak tekinthetem addig, mig — a mire előadásom végén visszatérni fogok — rendszeres gyári törvényhozás fog létesülni. Én e törvényjavaslatot tehát olyannak tekintem, mely a kézműipar organisatióját veszi czélba és ez a megszorított feladat képezi a bírálatnak is alapját. Tudom t. ház, hogy ha arról van szó: kézműipar, gyáripar, kis-ipar, nagy-ipar, mi mindannyian többé-kevésbé alkotunk magunknak fogalmat arról, hogy ezen szavak alatt mit értünk; ámde, ha azután ezen fogalmat akár tudományosan, akár praecis törvényhozási nyelven meg kellene határozni, a kísérlet okvetetlenül meghiúsulna, a mint meghiúsult mindenütt ott, a hol megkísérelték, pl. némely svájczi kanton törvényhozásában. És ebből folyólag ezen javaslatnak keretében sok oly vegyes tartalmú intézkedés foglaltatik, mely látszólag átcsap a nagyipar körébe, mely a törvény szerkezetének symetriáját, az alapgondolatnak, hogy ugy mondjam, consequentiáját alterálja; de ezekbői ezen törvényjavaslatnak szemrehányást tenni nem lehet, mert ezek egyszerűen következményei az ipar azon mai állapotának, a mely kézmű- és gyáripar, a kis- és a nagyipar közti határokat, praecise megvonhatókká nem teszi, de mind a kettőt egy egymásba folyó, egyKÉPYH. ÄAPLÓ 1881—84. XVI. KÖTET. 1 mást sok ponton érintő, sőt keresztező kölcsönös i viszonyba hozzák. De hiszen felszólalásomban a tudományos definitiók keresését mellőzhetem és minthogy mégis az, hogy kézműipar alatt mit értünk, mindnyájunk előtt többé-kevésbé világos, a bírálatnál azon alapot és azon kiinduló pontot fogadom el, hogy ezen törvényjavaslat organicus intézkedéseinek összefüggésében a kézműiparnak mit hoz ? A javaslatban a részletes vitánál méltánylandó egyes intézkedéseiről nem szólva, három oly sarkalatos intézkedés van, melyekből annak rendszere, organizmusa áll. Ez mindenek előtt a tanonczügynek rendezése és szervezése; továbbá az ipar megkezdésére nézve a qualifiicatio elvének kimondása és végül az ipar szervezésére nézve a testületi kötelezettségnek megállapítása. Mindjárt ezen alkalommal megjegyzem, hogy a mit különösen az utolsó pontra, t. i. a testületi kötelezettségre nézve a törv.-javaslat megállapít, azt én ugy elvileg fél rendszabálynak, mint gyakorlatilag kivihetetlennek tartom (Élénk helyeslés balfelöl) és erre nézve a módosítás iránti javaslat megtételét magamnak a részletes vita alkalmára fentartom. (Helyeslés balfelöl.) De mégis nagyban és egészben véve ez a három pont, a melyekre a t. ház figyelmét már most voltam bátor felhívni, sarkpontja a javaslat organismusának. Ezt a három pontot conrprehensive veszem és azt kérdem magamtól, hogy mit nyerhet a kézműipar oly organisatio által, mely áll a tanonezügynek szervezéséből, a qualificátio kimondásából és a testületi kötelezettség behozatalából? Szeretnék ez alkalommal mindenkit óva inteni illusióktól, olyanoktól is, a melyek talán e részben az érdekeltek körében tápláltatnak. Mert gyakran találkoztam oly fölfogással, mintha ez az organismus a kézműiparra nézve a versenyviszonyokat lényegesen módosíthatná, a kézműiparosnak a versenyben való megállását tetemesen könnyítené. Ezt illusiónak tartom. (Helyeslés jobbfelöl.) Es ha csak ezen az alapon kívánták és szorgalmazták volna ezen intézmények meghonosítását, én az erre irányzott törekvéseket nem támogathattam volna. Igaz, némi tekintetben a versenyviszonyokra is lehet befolyással különösen a qualificátio behozatala. Oly helyeken, a hol a kézműiparos leginkább szintén csak a kézműiparosok concurrentiája által érintetik; oly helyeken, a melyeken még ma is a régi czéhrendszer uralmának idején létezett kelendőségi viszonyokhoz némileg hasonlók állanak fenn, hogy t. i. a helybeli fogyasztást, a helybeli termelés elégíti ki nagyjában: oly helyeken igenis a kontár és unsolid kézműiparosnak versenye elleni oltalom, melyet a qualificátio nyújt, bizonyos, még pedig jótékony hatással birhat a loca16