Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.
Ülésnapok - 1881-334
] {4 334 országos ülés m rczins 27. ,1884a szomjúhozónak ajakát egy csepp vízzel nedve- ] sítjük meg. , És mert ezen törvényjavaslatban mégis találok némi segítséget, találok valamit, a mi iparosainknak bajain némileg, időlegesen javítani fog, kifejezem egyszersmind azon reményemet, hogy az illető szakaszoknál teendő módosítványainkat a t. ház el fogja fogadni, mert arra az ellenkező esetre fentartom a jogot, nemcsak a magam, hanem azon párt tagjai számára is, a melyhez tartozni szerencsém van, hogy esetleges szavazatunkat utólag ugy érvényesíthessük, a mint azt legjobbnak fogjuk találni, ezen feltétellel és kikötéssel, a törványjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Bende Imre : T. ház! Nagyfontosságú javaslat az, mely B Ipartörvény * czímén elbírálásul, esetleg beezikkelyezésül fekszik a t. ház asztalán. Közvetlen jellegénél fogva hivatva leend nemcsak rendet alapítani az iparosok, úgyszintén a gyármunkások közt, tekintve munkakörüket, valamint szabályozni azoknak egymáshoz való fokozatos viszonyaikat, hanem egyszersmind rendeltetése lesz emelni a munka anyagi erejét és erkölcsi méltóságát: visszaállítván ama helyzetet, mely az emberi munkásságot az ő nemes és hasznos alkotásaiban az emberi társadalomban megilleti, eltávolítva amaz okokat, melyek a munkát anyagilag meddővé tették, erkölcsileg oly mélyre sülyesztették. — Sőt magasabb szempontból — jelen törvényjavaslat szűkebb terén túl — előkészítését látom én abban oly elemi kérdések megoldásának, melyek időnk nehéz problémái és a melyek mikénti megfejtésétől függ ennek üdve avagy végkép való nyomorúsága, mert hiszen oly korban élünk, melyben az összes társadalmi kérdések szoros összefüggésben vannak, kezdve a földet szántó ekétől, a legutolsó műhelytől — fel az emberi munkásság legmagasabb köreiig a szellem és anyag terén egyaránt. Fontos indokok folytán hozatott tehát e javaslat. Általános várakozás nézett elébe. Megoldását a házon kivül az összes hazai iparosok élénk érdekeltséggel, az életkérdés érdekeltségével kisérték és kisérik petitióikban jelenleg is egész idáig, a ház asztaláig. E felszólamlások az ő sajátságos összhangzásukban magának a törvényjavaslatnak részünkről történendő elbírálását csak nehezítik, mert nézetem szerint az ő kívánalmaik és a törvényjavaslat között átvágó ellentétek vannak. — Sőt nehezíti a kérdést amaz ellentétes felfogás is, melylyei azzal szemben a sajtónál és szakavatott férfiak enuntiatióiban találkozunk. Előttem minden kétségen felül áll, hogy a javaslat létrehozásában a legjobb szándék, a kérdés lehető sikeres megoldásának komolyan vett I intentiója vezérelt. Megengedem, hogy czikkelyeinek megalkotásában létező állapotokat kellett számításba venni, melyek midőn egyrészt bénítólag hathattak az érdekelt körök által remélt megoldásra, másrészt elodázhatlanok voltak; sőt nincs az az államhatalom, mely azokat egyszerre eltávolíthatná. Velem együtt minden elfogulatlannak el kell ismernie azt is, hogy a javaslat sok üdvös intézkedéseket tartalmaz. Világos és bevágó körülményességgel intézkedik a mester és tanonczai, úgymint a munkába szegődött legényei közti viszonyról. Szigorú kötelmeket ró a mesterre a tanon ez gyakorlati kiképeztetésében, valamint ennek munkakörére nézve. Hatályosan megállapítja, sőt bölcsen az atyai hatalom köréig emeli a tanoncz részéről a köteles fegyelem megtartását és engedelmességet. Államférfiúi bölcsességgel gondoztatva, megóvni akarja atanonezok és legények valláserkölcsi életét. Világosan megállapítja a mester és a műhelyébe szegődött legényei között a rendszeres munkaviszonyt. Üdvös rendelkezésekkel czélozza a szükséges rendet maguk az iparosok között. Az iparkönyvek behozatala és azok pontos vezetését, lelkiismeretes ellenőrzését czélzó törvények remélhetőleg nagyon sok visszaélésnek fogják elejét venni. Az ipariskolák a tanon ezok szellemi képességét magának a gyakorlati képeztetésnek nagy előnyére emelni lesznek hivatvák. Nagyon hasznosak bizonyos iparágak űzése körüli rendőri megszorítások is. De mindeme, a dolog körül hozott és legalább közrendőri tekintetben nagyon szükségesekül bebizonyítható intézkedések daczára félek, hogy a törvényjavaslat a dolog lényegében megfelelő eredményt nem ér el. Tartok attól, hogy a javaslatnak, ugy a mint előttünk áll, nem leend elegendő ereje arra, hogy az ipart megállítsa a rohamos hanyatlás lejtőjén, melybe az időnkben került, ne mondjam, hogy elég ereje lesz azt fejleszteni és tisztes, hasznos hivatásának magaslatára emelni. Lehetnek, megengedem — az ipar hanyatlásának oly okai, bizonyos modern állapotokban oly tényezői, melyeket eldecretálni nincs erőnkben, hatalmunkban; de lehetnek és szerény nézetem szerint vannak is tényezők, melyeknek sok erejök lehet arra is, hogy az ipar lendületet nyerjen, a melyeket a törvényjavaslat kellő méltatásban eléggé nem részesített. T. ház! A törvényjavaslaton végig húzódó vezéreszmék egyik legfontosabbika az, mely az iparűzésről általán és annak jogosultságát qualificáló részletes módozatokról rendelkezik. E kérdés keretében két egymásnak ellentmondó elv áll egymással szemben és várja eldöntését, vagy legalább méltányos kiegyenlítését a t. ház bölcsességétől. Egyike ezeknek az ipar terére átvitt, azon maxima, melyet a törvényjavaslat
