Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-334

334 országos ülés márczins 27. 1884. 113 évenként 2.200,000 frt. És hogy e tekintetben még | magoka hamisítások is mily nagy szerepetjátsza- < nak, csak egyetlen egy tényt említek fel t. ház, hogy még liptai túrót is szállítanak Ausztriából. (Élénk derültség a szélső baloldalon. íelkiáltások: És ! neszmélyi bort! Tokajit is !) T. képviselőház! Ha mindezeket tekintetbe vesszük, akkor igen csekélyre száll alá az a remény, melyet magunkban talán arra nézve képeztünk, hogy ezen új ipartörvény valami nagyon fogja a mi iparunkat fejleszteni, mert hisz ezen törvény megtesz annyit, hogy a mi iparosunkat az itthon levő kontárokkal szemben megvédelmezi, de mit ér az nekünk, mikor az ausztriai kontárokkal szemben védelmet nem nyújt. (Élénk helyeslés a j szélső balon.) A silány munka, a nyeglék árúja, a mely itt az országban készül, el lesz nyomva, de azon nyeglék munkája, kik a Lajtán túl vannak, bejöhet. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) És mi meg fogjuk védelmezni tudni a mi szíjgyártóinkat, hogy itt ahhoz nem értők nekik eoncurrentiát ne csináljanak, de mit ér az, a mikor minden évben Ausztriából 300,000 frt értékű szíj gyártómunka jő be ; meg fogjuk védelmezni a mi czipészeinket, szabóinkat, hogy nekik itthon eoncurrentiát ne csinálhasson az ahhoz nem értő, de mit ér az, a mikor az elsőknek 755,000 frtnyi concurrens árút hoznak be Ausztriából és az utóbbiaknak majdnem 2 milliónyi behozatallal kell megküzdeniök. Ezen tényekkel szemben t. ház, ha mi egyáltalán arra gondolhatunk valaha, hogy Magyarországon az ipar fejlődésnek indulhasson, akkor csak egyetlenegy jelszóval fejezhetjük azt ki: „Vámsorompókat a Lajtához!" (Hosszantartó zajos helyeslés.) Ezen feltétel mellett t. ház, ha el tudjuk magunkat zárni Ausztria iparának és gyárainak nyomasztó befolyása elől, igenis remélhetjük azt, hogy iparunk fel fog virágozni, de remélhetünk egy más dolgot is, melyet beszédem elején voltam bátor érinteni, hogy azon sociális veszedelmek, melyek most Európa minden népét foglalkoztatják , nálunk sokkal szelídebb formában fognak lezajlani, mint bárhol máshol. Ugy látszik t. ház, hogy ezen nagy egyenetlenségek, melyek a társadalmat ez idő szerint megosztják, máshol is, nálunk is el fognak enyészni. A cultura haladása nivelláló mindenütt. A hogy nivellált eddig a tudomány terén, a hogy nivellált eddig minden más téren, ugy nivellálni fog jövendőben a vagyonosodás terén is. Az emberek el voltak p. o. zárva a görög világban attól, hogy a tudomány forrásából meríthessen kiki kedve szerint s néhány nagy tudós volt a privilegizált fél, ellenben ma ahhoz mindenki hozzáférhet, sőt az általános tankötelezettség be van hozva: ugy hiszem és remélem, hogy hasonló átalakítás és reform fog történni a vagyonosod4s, a tőkeképzés terén is. | KÉPYH. KAPLÓ. 1881—84. XVI. KÖTET. Két mód van t. ház, melyek mellett ez átalakulás végbe mehet, az egyik fontosabb. a másik kevésbé fontos. Ezeket nekünk is tekintetbe kell vennünk, a mikor azt akarjuk elérni, hogy egyrészt ipa runk felvirágozzék, másrészt azon sociális veszedelmek, melyek a külföldön mutatkoznak, a mi iparunkat meg ne háborgassák. Az egyik mód az, a melyet a legutóbbi évek óta elfogadott a külföld, t. i. az iparos munkások társulása közös gépek beszerzésére s a mely módba a mi alföldi gazdánk igen hamar beletalálta magát, midőn látjuk, hogy a cséplőgépet több gazda együtt vásárolja meg és együtt csépélteti ki egész terményét. A gyáraknál is ez a mód lesz majd czélravezető. Megkezdték ezt már Angliában, a hol munkások nagy számban állanak össze, közös szerzeményből vesznek gépeket és közös productumaikat együtt viszik a piaezra. De van egy más mód, a melyre czélozni bátor voltam azzal, hogy ennek világa a tudományok laboratóriumából fog kisugározni. Az utóbbi 3 esztendő történetében oly sajátságos tényeknek voltunk szemtanúi, a melynek a jövő tekintetében a legnagyobb reményekre jogosítanak fel bennünket. Egy erő jött be, a mely alkalmazható a gyárakban kicsinyben, a szövőszéknél, az esztergapadon, a szegkészítő műhelyben s majdnem mindenütt. És ez az erő az electromosság. Ez az erő lesz hivatva — hogy ugy fejezzem ki magam — a nagy gyáraknak ezres banknótáit apró pénzre felváltani. Ez az erő lesz hivatva, hogy kicsinyben gyárilag azt lehessen űzni, a mit eddig csak a nagy tőkékkel létesített nagy gyárakban lehetett létrehozni. Ez az erő lesz hivatva arra, hogy az iparosok kicsiny erővel és kicsi munkával berendezhessenek maguknak kicsiny gyárakat s a nagy gyárakkal szemben a eoncurrentiát megállhassék. De ez csak akkor lesz megvalósítható Magyarországon, ha a Lajtán felül vámsorompóval zárjuk el magunkat. Most a meglevő nagy tőkékkel kell küzdeni; most a eoncurrentiát egy kis ipar veszi fel, egy nagy iparral szemben. Ellenben, ha elzárkózunk, ha a vámsorompót felállítjuk, ugy abban a helyzetben vagyunk, a mely most ugyan igen hátrányos, de a jövőben igen előnyös lehet, hogy nálunk az ipar egy új bázison virágozhatik fel és a nagy gyárakkal nem kell küzdenie. De ezzel az átalakulással, ezzel az eshetőséggel szemben is csak egy jelszavunk lehet és ez az: vámsorompót a Lajtához. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Ugy van!) Tudom, hogy ez még ma nem valósítható meg, még néhány esztendeig tartó szerződés áll fenn; s én segíteni kívánok a bajon addig is. A kicsinyt, a keveset többre becsülöm a semminél és iparosainktól a legkisebb védelmet, a legkisebb segítséget sem szeretném megvonni, még azt sem, mikor 15