Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-334

112 334. országos ülés m&rezins 27. 1SS4. elmegyünk egész odáig, mint ez a törvényjavaslat, vagy azt mondjuk, hogy mindenben szabad utat engedünk és akkor azon felhozott esetekben sem szabad, hogy az államnak beleszólása legyen. Vannak hátrányai is ezen törvényjavaslatnak, elismerem. Ilyen pl. azon része, mely a kényszertársulásról intézkedik és azt a magam részéről, ugy a mint a javaslatban szövegezve van, el nem fogadhatom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hiszem azonban, hogy a t. ház a részleteknél hajlandó lesz oly módosítást elfogadni, mely iparosaink érdekének jobban megfelel és ezen feltétel mellett a többi szakaszokra nézve is általánosságban a törvényjavaslathoz hozzájárulok. De kijelentem t. ház, most mindjárt, hogy korántsem remélem e törvényjavaslattól, hogy az valami nagyon nagy előnyöket fog iparosainknak nyújtani; általa iparunk nagy lendületet nem fog venni s a javaslatba hozott törvény befolyása alatt a mi iparunk, mely eddig nem létezett, valami örvendetes virulásnak nem fog indulni. Nem, t. ház ! Komoly meggyőződésem, hogy mig Magyarország oly viszonyban van e tekintetben Ausztriával, mint a most fennálló viszony, iparunk virágzásnak nem indulhat. (Zajos helyeslés a szélső balon.) Azt az óriási nyomást, melyet a mi iparunkra Ausztria ipara eddig is folyton gyakorolt, (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) éreztük eddig is valamennyien élénken. Most egy lépéssel előbbre vagyunk, mert ezt számokban is kitudjuk fejezni. Előttünk feküsznek az árúforgalmi statistika adatai, melyek a legközelebbi esztendők alatt gyűjtettek. Kern mindenben szeretem a statistika adatait felhozni, tartván azokat körülbelül olyanoknak, mint a hőmérőt, hogy a nélkül is tudjuk, mikor van meleg, mikor van hideg. De a hőmérő mégis fokokban méri le a hőmérsékletet s legyen szabad ezen adatokat, legalább egy futólagos kép festésére felhasználnom. (Bálijuk!) Ha szokásos volna a népeknek egymásközt való viszonyában, különösen pedig az ipari küzdelmekben a lelkiismeretre is hivatkozni; ha szokásos volna e fogalmat egyáltalán szemügyre venni, akkor semmi mással nem jellemezhetném azon elnyomást, melyet Ausztria részéről tapasztalunk, mint azzal, hogy Ausztria a leglelkiismeretlenebb módon él vissza Magyarország minden termékével. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha tekintetbe vesszük mindazon termékeket, melyek feldolgozásra alkalmasak és melyek előbb feldolgozandók gyárilag vagy iparilag, hogy az után a fogyasztó közönség elébe hozassanak, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy ezen termékeket mind Ausztria viszi ki tőlünk és mikor feldolgoztattak, mind Ausztria hozza be hozzánk. Nem értem itt a fogyasztás tárgyát képező czikkeket, a gabonát vagy lisztet, hanem pl. a gyapjút, a bőröket, a faggyút és az efféle termékeket. Csak egyetlen tételnél, pl. a gyapjúnál Ausztria kivisz tőlünk körülbelül 10 millió forintnyi nyersterméket minden évben, körülbelül 100,000 mázsát és a mi gyapjuárúkban bejön, az fölözi értékben a 20 milliót. A mellett ki lehet mutatni, hogy annak súlya ami hozzánk bejön, sokkal kisebb, .mint a mi tőlünk kimegy, ugy hogy agyapjufonál és gyapjúszövet, mely Ausztriából hozzánk bejő, kimutathatólag mind magyar nyersgyapjuból állítható elő. A nyersbőröket, melyek feldolgozandók, mind Ausztria viszi ki tőlünk, az viszi ki tőlünk még a cserzésre alkalmas anyagokat, a cserhéjat és gubacsot is — és még is Ausztriából minden évben 11 millió árú kikészített bőrt hozunk be. A fagygyut majdnem egészen Ausztria szállítja pri 400,000 forint értékben és stearinsav, a palmitinsav, a stearingyertyák, melyek belőle készülnek, 1.600,000 forint értékben jönnek be évenként Ausztriából. Rongyban kivisznek évenként 141,000 mázsát és behoznak helyette papirt, de csak 127,000 mázsát. Következőleg itt is kimutatható, hogy nem hoznak be többet, mint a mennyit kivittek; csak hogy azért, a mit kivisznek 1.200,000 frtot fizetnek, azért a mi bejő, fizetünk közel 4 millió forintot. Es ha tekintjük t. ház, azon főbehozatali czikkeket, melyek az országba jönnek, akkor látni fogjuk, hogy nemcsak azokra, melyek nyers anyaga Magyarországból vétetett, hanem egyebekre majdnem kizárólagosan Ausztria teszi rá a maga kezeit. Pamutból és pamutárúkból bejő pl. 63 millió frí érték, ebből csak egy milliót hozunk be a világ minden tartományaiból és 62.200,000 írt árút Ausztriából. Len- és kender-árút 15 millió frt értékben hozunk be összesen. Ausztria maga 13 millió frt értékben; vas-árúkban 19 millió frt érték jön be, Ausztria maga 17 millióval participál. És szinte hihetetlen t. ház, hogy még oly dolgokban is, melyek nagy mértékben készíttetnek idehaza, melyekre nézve nekünk iparosaink itthon léteznek, Ausztria behozatala mily óriási concorrentiát csinál a mi produetióinknak. Pl. csak zsákoktól, melyek minden gép nélkül oly nagy számban és oly könnyen készíttetnek idehaza, körülbelül 3 millió frt árú jön be évenkint Ausztriából; fehérnemű kész állapotban közel 700,000 frt árú jön be, kész női ruha szintén 700,000 írtban, kész férfi ruha 1,900,000 frt értékben;szíjgyártó-árú 320,000 frt,pedig tudjuk, hogy a szíjgyártóüzletben meglehetős jól állottunk még a múlt időben is. A mire legbüszkébbek szoktunk lenni iparunk tekintetében és a mit anynyira fel szoktunk hánytorgatni, hogy mennyi csiz madiánk van, még az ipar ezen ágában is 755,000 frt árú jön be Ausztriából évenként. Cserép-árú 800,000, üvegben 2 milliónál több, csupán vasszögekért és csavarokért (Halljuk! Halljuk!) kimegy