Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-334

334. országos ülés aiáreziiss 27. 1884. 109 mány javaslatának azon intézkedésével, mely az ily ipartestületek felállításának kezdeményezési jogát a törvényhatóságokra bizza. A közgazdasági bizottság azt hiszi, hogy önkormányzati intézkedésről lévén szó, azt, hogy szükséges-e valahol ily testület felállítása, megítélni első sorban az érdekelt iparosok vannak hivatva. Es hogy az ipartestületek az iparosok többségének óhajtása ellenére fel ne állíttassanak, arról oly képen gondoskodott a bizottság, hogy a felállítás elhatározásához okvetlenül megkívánja az iparosok */Vrészének hozzájárulását. A testületekbe csakis a mesterséggel foglalkozó iparosok vétetnek fel, az alapszabályokat a közgyűlés fogja megállapítani. Az eddig működött és képesítéshez kötött mesterséggel foglalkozó iparosokból álló ipartársulatok beolvadása e testületekbe oly módon történik, hogy az iparhatóságfelszólítja a fennálló társulatokat a beolvadásra, mi ha sikerül, vagyonuk, a mennyiben a társulatnak e vagyon felett szabad rendelkezési joga van, beolvad az új ipartestület vagyonába. Van két intézkedés, melyre nézve a bizottság az ipartestületekről szóló fejezetben módosítást ajánl; ezek mindenike a segédek részesedését illeti oly esetekben, melyekben a munkaadóval egyaránt vannak érdekelve. Ilyen a békéltető bizottságok és a segély-pénztárak intézménye. Az elsőre nézve a bizottság azt hiszi, sokkal helyesebb ily intézkedésről már eleve gondoskodni, mintsem bevárni azt, midőn ezek felállítását a munkaszünetelés követelné, mert ily alkalommal a kedélyek nagyon fel vannak izgatva. Ezen békéltető bizottságokban egyenlő súlyt akar biztosítani a bizottság a segédeknek és a munkaadóknak !és megállapította a javaslatban, hogy mily módozatok mellett válaszszanak e bizottságba küldötteket a segédek és a munkaad ók. A segély-pénztárakra nézve azt tartja a bizottság, hogy nálunk még nem érkezett el azon idő, melyben ily segély-pénztárak általánosan kötelező behozatala a pauperismus és a proletarismus meggátlása czéljából szükséges volna és azt hiszi, hogy erre nézve legczélszerííbb az érdekeltekre bizni a felállítás elhatározását; megkívánja tehát, hogy a segédek maguk nyilatkozzanak a segélypénztár felállítása iránt. Ha ők beleegyeznek, akkor a békéltető bizottságok dolga lesz megállapítani az alapszabályokat és a segélypénztárak teendőinek módozatait. A segélypénztárak elnöke mindkét oldalról független egyén dsell hogy legyen; ily egyén az iparhatósági biztos. Más lényeges módosítás a javaslatban nincs. De miután a közgazdasági bizottság a javaslatban oly sok lényeges módosítást és újítást vett fel, melynek folytán szükséges volt a javaslatot egészen újból szövegezni, kérem a t. házat, méltóztassék a közgazdasági bizottság által összeállított szövegezést a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, ügy hiszem, a közgazdasági bizottság hasz • nos munkát teljesített, midőn compromissumot létesített egyrészt a közgazdasági elvek, más részt az iparosok követelményei közt. Van szerencsém e javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául való elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés jóbbfelöl.) Gr. Széchényi Pál földmívelés- iparés kereskedesmi minister:T. ház! Az előadó urnak részletes fejtegetései után nekem nem marad egyéb hátra, mint a t. ház előtt jelezni álláspontomat és elmondani az indokokat, a melyek engem arra birtak, hogy a közgazdasági bizottság módosításait készséggel elfogadjam. (Halljuk!) Ismeretes a t. ház előtt, hogy midőn a közkivánalomnak engedve, az ipartörvény revisiójához fogtam, akkor a helyzet az volt, hogy két merőben ellentétes táborra volt oszolva az e törvény által érdekelt közönség. Az egyik fél az 1872-ki törvény szellemében az iparűzés teljes szabadságát kívánta fentartani, a másik fél az iparűzési jogot qmalificatiókoz kötve, korlátozni és a szabad társulást a kötelező kényszer társulással helyettesíteni kívánta. E helyzetben nekem csak két választásom maradt. Az egyik az lett volna, hogy vagy egyik vagy másik félhez csatlakozva, akár a létező törvényt csekély változtatásokkal, akár pedig egy egészen ellentétes új ipartörvényt terjeszszek a ház elé. Ez esetben az egyik fél kívánságai teljesedvén, az megelégedett volna, a másik fél azonban megelégedni nem tudott volna soha, mindaddig, míg ismét egy új iparrevisióval nem álltunk volna elé. Másik választásom az volt, módját ejteni annak, hogy az ipar fejlesztésére és nemesbítésére irányuló intézkedések, valamint a társulási szabályozások tekintetében, a mennyire nem történnének úgy a fogyasztó, mint az egyes érdekeltek kárára, compromissum hozassék létre. Ez a compromissum benn is foglaltatott már némileg az általam eredetileg beterjesztett javaslatban s a midőn a közgazdasági bizottság tárgyalásai megkezdése előtt az érdekelt iparosok véleménye tömeges kifejezést nyert s ebben némi közeledés volt észlelhető, s a közgazdasági bizottság maga is méltányolva az iparosok kívánalmait viszont közeledésre volt hajlandó : én a tett módosításokban csak kiegészítését láttam annak, a mit szerencsém volt törvényjavaslatként beterjeszteni s ennek következtében teljességgel hozzájárultam. A mi pedig a jelen alakban a ház előtt levő törvényjavaslatban a testületi szabályozásokra nézve alternative van felállítva, szerintem az életben, a gyakorlatban fogja magát kinőni, mert nincs elzárva az útja annak, hogy akár az iparosok kívánságára a kötelező kényszertársulat megalakuljon, akár pedig, ha az iparosok többsége azt nem óhajtaná, a társulási rendszer, ugy.a hogy eddig van, fennálljon. Módjában van tehát mind a két