Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-334

110 334. országos ülés márerius 27. 1884. iránynak kifejlődni és az idő fogja megmutatni, melyik irány lesz a jobb; mert hiszem és feltételezem iparosaink képességeiről és belátásáról, hogy a jobbat választják és hogy ezt minél több helyen léptetik majd életbe. Azonban el van zárva az útja és lehetősége annak, hogy egyesek véleményének hangosabb nyilvánulása utján, egy intézkedés erőszakoltassék a többségre, a melynek horderejét vagy jóságát ez sem belátni, sem felfogni nem képes. így tehát azt hiszem, hogy a mi az érdekelt köröknek kívánságaiból még teljesítve nincs, azt az idő fogja meghozni és hogy az idő fogja azon üregeket és hézagokat betölteni, a melyek talán kezdetben az új törvény életbe léptetésekor találhatók lesznek. Minthogy pedig ezen törvényjavaslat igyekszik minden igénynek megfelelni és ha nem is mindjárt, de idővel a kedélyeket is ki fogja békíteni: azért vagyok bátor a törvényjavaslatot a hogy a közgazdasági bizottság átdolgozta a t. háznak ngy részleteiben mint általánosságban elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Gr. Zichy Jenő : Tagadhatatlan és igy mint igazat elfogadom azt, a mit ő exeellentiája a kereskedelmi minister ur állított, hogy vajmi nehéz volt ezen törvényt létre hozni, mert egy compromissumot volt szükséges teremteni, a két táborba oszlott publikum részére. Két párt létezett mint fogalom. Az egyik a kibontakozást azon a szabadelvű, a kor színvonalának megfelelő különben igen czélszerű és szép intézményeknek halomra döntésében és egy talán nem egészen a kor színvonalán álló retrográd lépésb mely azonban viszonyainkhoz inkább illett, keresték. Ezért volt nehéz a compromissum, mert szakítanunk kellett bizonyos kedvencz dívó eszmékkel s mert be kellett ismernünk, hogy a mostani ipartörvény viszonyainknak nem felelt meg. Kötelességet teljesítek és pedig kettős irányban, midőn e törvényjavaslathoz hozzászólok. Nekem, mint országos képviselőnek azon kell lennem, hogy az ország közgazdasági fejlődése egészséges alapokon történjék. Az állami életben pedig az iparnak fejlődése az egészséges organicus létezésnek conditio sine quo non-ja. Az pedig határozottan csak úgy bir teljesen egészen fejlődni, ha annak alapja s kerete, melyben működhetik, megfelelő üdvös és egészséges. Hiányos volt az eddigi fönnálló ipartörvény, mert az az átalakulási intézkedések és szabályzatok nélkül a leghatározottabb czéhrendszerből egyszerre a legliberálisabb szabadiparra ment át és megteremtette igy a fegyelmetlenséget és szervezetlenséget. Ma .azon javaslat, melyet mi folyvást kértünk, a ház elé jött és nekem mint az országos iparegyesület szószóiójának is, ki itt a házban is mindenütt és minden alkalommal az ipartörvény revisióiát sürgettem ég követeltem, mert láttam lépten-nyomon azon i pusztulást, mely az iparosmühelyekben nyilvánult, | ezen fegyelmetlenség következtében, kötelességem I szólani. I És most, midőn ezen revideált ipartörvényjavaslattal szemben állok, a milyen aggodalommal voltam akkor, midőn azt először láttam, úgy ma nyugodtabb lélekkel járulok ahhoz, mert azt látom, az iparosok kérelmének és óhajainak igen is elég tétetik. (Élénk ellentmondás a szélső baloldalon. Felkiáltások: Nem áll!) Szíveskedj ének végig hallgatni és ha akkor úgy találják, hogy nem helyesen adtam elő, akkor tessék megezáfolni. Igen könnyű* ma reámondani, hogy nem áll, akkor, midőn sok esztendeig az iparosokkal nem törődtünk, azokkal nem gondolkoztunk. Én azt mondtam, hogy ma tehát nyugodtabb lélekkel és teljes meggyőződéssel mondhatom, hogy ezen keretben ezen elvi kimondás mellett igen is hozzájárulok, mert én is azt reményiem, a mit a minister ur remélt, mikor a kormány hozzájárult azon lényeges elvi megállapodáshoz, akkor annak kivitelében lesz a háznak annyi belátása és helyes tapintata, helyes érzéke, hogy a maga részéről való hozzájárulást nem fogja megtagadni és meg fogja adni ma és e napokban azt, a mi szükséges a kivitelre és a törvény czélszerű applieatiójához. Hogy az ipartörvény némi tekintetben talán homályos, azt is hallottam már hangoztatni, ezen nem lehet csodálkozni, ez azon átalakulási viszonyoknak tulajdonítható, melyek ma az ipar terén léteznek. Az emberi ész, a technológia, a vegyészeti tudomány haladása, a számtalan találmányok és annak applieatiója következtében ma valóban nehéz megállapítani, hol végződik a kisiparos és hol kezdődik a gyáros, hol van a házi iparnak és hol van a kézműiparnak határa. De igen is gondoskodott a törvény róla, mikor az 5. §-ban kimodotta, hogy a kormány ezt szabályzattal fogja rendezni! Én a törvényjavaslatot ekként, midőn az a qualificatiót elvben kimondja, elfogadom és ezennel jelzem, hogy a részletes tárgyalásnál a 7. és 8. §§-hoz módosítást fogok beadni, mely vonatkozik a 47. §-ra is. Midőn másrészt kijelentem, hogy ott, hol a kényszertársulási eszme elvan fogadva, mely a testületek formájában megoldást lel, a részlete-; tárgyalásnál ezen 122. §-ra vonatkozó és általam beadandó modificáló indítványommal azt czélozom, hogy a testületek alakítása a tőrvényhatóságra bizassék és mondassék ki határozottan a testületek megalakításának szüksége és kötelezettsége. Hozzájárulok ezen törvényjavaslathoz, mely gondoskodik mind a segédpénztárak alakítása, állandó békéltető bizottságok rendszeresítéséről, egyszersmind az eddig is fennállott ipartársulatok vagyonának külön szaktärsulati további kezeléséI ről. Az előttünk fekvő törvényjavaslat gondosko| dik továbbá az iparosok működéséről és tömeges