Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-334

108 334 országos fiiéi márczins 27. 1SS4. ból a képesítést még leginkább elfogadhatóvá | teszi. j Az eredeti javaslat megbízhatósági tekintetből némely iparágakat engedélyezéshez köt. E szerint az iparűzésre nézve három kathegoria állíttatnék fel: a szabad ipar, az engedélyhez kötött ipar és a qualifieationalis ipar. Az első maradna, mint a milyen eddig volt; a másodiknak megállapítása nem bizatnék többé a törvényhatóságok belátására, de kötelezővé tétetnék; a harmadikat már jeleztem. Megeshetnék különben az is, hogy egy és ugyanazon ipar a két utóbbi kathegoria mindegyikéhez tartozzék. így p. o. a kéményseprés a törvényjavaslatban közbiztonsági és személy megbízhatósági szempontból engedélyhez van kötve ; de megtörténhetik, hogy az a képesítéshez kötött iparágak közé is fel fog vétetni. Az ipar gyakorlására nézve a ministeri javaslat két irányban tartalmaz eltérést az eddigi törvényhez képest. Rendezi a vásározási ügyet, vagyis az országos és hetivásárokon] eladási jogot és azt a helyben lakó iparosok érdekében megszorítja, a mennyiben tudniillik ezt ezen számos privilégiumokkal kapcsolatos ügy megengedi. A vándorraktárak neve alatt ismeretes üzleti visszaéléseket pedig meg akarja a mennyire csak lehet hiúsítani az által, hogy azokat törvényben meghatározott időhöz és engedélyhez köti és meglehetős nagy díjak fizetésének aláveti. A rendes végeladásokra nézve már csak csekély mérvben alkalmazza ezen szigorú rendszabályokat, miután ezeknek túlságos korlátozása ellen méltányossági szempontok szólnak. Mindezen intézkedéseket a bizottság csekély módosításokkal magáévá teszi, mert azokban ugy az iparosok, mint a fogyasztó közönség érdekeinek megvédését látja. Ez utóbbi érdek szempontjából hozzájárul még ahhoz is, hogy a húsmérés szabad gyakorlása esetleg számhoz köthető legyen és hogy a mészárosok, sütők és kéményseprők kötelezhetők legyenek üzletüket felhagyási szándék esetében [egy bizonyos ideig még folytatni. A segédszemélyzetre vonatkozó intézkedésekkedéseknél a bizottság mindenekelőtt a fegyenczipar kérdésével foglalkozott, miután a kérvények szinte kivétel nélkül mind erre vonatkozó intézkedések hozatalát sürgetik. A kormány a bizottság rendelkezésére bocsátotta a fegyenczmunka szabályozásának czéljából a múlt év elején tartott enquéte jegyzőkönyvét. Ezen jegyzőkönyvből kitűnik, hogy a fegyenczmunka szabályozásának kérdése az iparosok követelményei értelmében lett eldöntve. Csakhogy a kormánynak a bizottságban tett nyilatkozataiból kitűnik, hogy az enquéteben elfogadott intézkedések foganatosítására egy bizonyos idő szükséges. Ezen felvilágosítások a bizottságot tökéletesen megnyugtatták, A segédszemélyzetre vonatkozó fejezetnél leg- j fontosabb a tanonczügy rendezése. A tanonczok ezentúl nem fognak magánszerződés folytán munkába lépni, hanem az iparhatóság előtt kötendő szerződés alapján; továbbá a tanonczelboesátási bizonyítványt szintén az iparhatóság fogja kiállítani, nem pedig a munkaadó. A mit a közgazdasági bizottság a tanonczok megvédése tekintetében a kormány javaslatához csatolt, az a munkaidő-maximum bizonyos megszorítása a tanonezokra nézve. Erre vonatkozólag a bizottság azt ajánlja, hogy az oly iparágakra nézve, a melyeknek üzése különösen egészségtelen és a testi fejlődésre kártékony, az iparhatóság a törvényben meghatározott maximalis munkaidőnél kevesebb időt is állapíthat meg. A segédekre nézve a leglényegesebb újítás a munkakönyvek behozatala. A munkakönyvek behozatalát ugy a kormány, mint a bizottság csakis azon szempontból ajánlja elfogadásra, hogy ez által az iparosoknak és segédeknek könnyítés nyújtassák, másrészt pedig a rend az ipar terén könynyebben meghonosuljon. De a bizottság e tekintetben tovább ment, mintajavaslat. Ugyanis kitörölte a javaslatnak azon intézkedését, a mely előírja, hogy az iparos köteles a munkakönyvben elbocsátás alkalmával a segédnek magaviseletéről és a munkában teljesített szorgalmáról bizonyítványt kiállítani; felvett azonban e helyett oly intézkedést, a mely szerint, ha a segéd külön bizonyítványt kivan, a munkaadó köteles legyen neki a valóságnak megfelelő bizonyítványt kiállítani. A gyári munkásokat illetőleg a bizottság körülbelől ugyanazt ajánlja elfogadás végett, a mit a munkaidő tekintetében a tanonezokra nézve állapított meg. A 16 éven aluli gyári munkások ugyanis ezentúl az egészségre különösen ártalmas bizonyos gyárakban a maximális munkaidőnél kevesebb ideig fognak munkában maradni. Erre nézve az iparhatóság fog intézkedni és hogy az iparhatóságnak ebbeli eljárása mennél sikeresebb legyen, felvette a bizottság a javaslatba a gyári felügyelők intézményét is; a pénzügyi szempontra való tekintettel azonban *ez intézményt egyelőre csakis a fővárosban és más nagyobb ipartelepekkel biró helyeken hozza javaslatba. Áttérek most t. ház, a javaslat egyik legfontosabb intézkedésére, az ipartestületekre. Az ipartestületekre nézve a bizottság azt a változtatást ajánlja, mely szerint nemcsak a törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácscsal biró városokban állítandók fel ipartestületek, hanem minden oly helyen, a hol legalább is száz önálló iparosnál több van; miután a bizottság azt hiszi, hogy az ily testületek az iparosok által óhajtva, meg fognak felelni a hozzájok kötött reményeknek nemcsak a nagyobb helyeken, hanem általában mindenütt, hol bizonyos számú iparos van. Azonban nem értett egyet a bizottság a kor-