Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-334

384, «rszágos ülés nsirczitts 27. 1884. 107 éreztette végiére kedvezőtlen befolyását az akkoriban már életbeléptetett általános védköielezettségi rendszer. Annyit azonban be kell vallani, hogy törvényhozásunk követre e részben némileg a gyors gazdasági fejlődést, nem vette kellő figyelembe ezen törvény hozatala alkalmával a létező akadályokat, nevezetesen az ipari szerrezet hiányait, mi ha megtörténik, ezen törvénynek egyébként jó intézkedései fogékony talajra találva, átmentek volna az életbe. Azon újítások között, melyeket hozott, nem volt egészen időszerű a szabad társulási rendszer. Az 1859-iki pátens a régi ezéhek helyébe, mint tudnivaló, ipartestületeket állított. Ezek el lettek egyszerűen törülve az idézett törvény által a nélkül, hogy gondoskodás történt volna oly szervezetről, mely a szabad társulási rendszerhez nem szokott iparosainkat közös érdekeik megóvására összehozhatta, erkölcsi és társadalmi állapotaik emelésére egyesíthette volna. A régi testületek helyébe léptetett szabad ipartársuíatok ezen hiányt nem pótolták; mert először is nem alakultak országszerte a kellő számban; másodszor, mert ottan is, a hol megalakultak, többnyire nem feleltek meg a kitűzött czélnak. Hasonló körülmények okozták a segédszemélyzet viszonyainak hanyatlását: rendes ellenőrzés hiányában fegyelmetlenség állott be ezen téren is. A hazai iparos-osztály, mint ismeretes, az utóbbi években számos összejövetelen és a t. képviselőházhoz intézett kérvényekben mindinkább hangosan követelte az 1872-iki ipartörvény revisióját, minek következtében a kormány szakférfiakból összehívott értekezleten tárgyalta az ügy minden oldalát és ez alapon, valamint a különben még rendelkezésére álló adatok és tapasztalatok alapján dolgozta át az 1872-iki törvényt és nyújtotta be javaslatát. A ministeri javaslat a bizottság meggyőződése szerint igen helyesen az eddigi törvénynek a tanonezokról, a segédekről és a társulásról szóló intézkedéseit tovább kiépíti, illetőleg azokat az iparos-osztály által követelt értelemben megváltoztatja. A bizottság tehát, midőn legelőször tudomást szerzett magának a törvényjavaslat tartalmáról és midőn tárgyalásait megkezdte, kész lett volna a javaslatot bizonyos módosításokkal, melyeket azon amúgy is eszközölt, a t. háznak elfogadásra ajánlani. Csakhogy időközben az iparosok részéről egy egész sereg új kérvény érkezett a t. képviselőházhoz, melyek elintézés végett szintén a közgazdasági bizottsághoz lettek utasítva. Ezen kérvényekben az iparosok már tovább mennek és ámbár nagyban elismerik a ministeri javaslat előnyeit az eddigi törvényhez képest, az iparszabadságnak lényegében való megszorítását kérelmezik, a mennyiben a kézműves-iparágak megkezdésének feltételéül egyhangúlag a képesítés kimutatását követelik. Azon kétségtelen súly, melylyel az iparosok óhajtása bir, arra késztette a bizottságot, hogy e kérdéssel behatóan és tüzetesen foglalkozzék. Be kell ismerni azonban, hogy a bizottságot a kérvényekben foglalt érvek sem birták meggyőzni a qualificatió behozatalának elkerülhetlen szükséges(

ségéről, vagyis arról, hogy az képes lenne a létező bajokon sokat segíteni. Különben is statisztikai sdatok azt mutatják, hogy p. o. Austriában már a képesítés behozatala előtt mintegy 957°-a a létező iparosoknak minden kényszer alkalmazása nélkül megfelelt a képesítés kellékeinek, vagyis kellő időt töltött tanoncz és segédi minőségben. Mire való tehát a kényszer kimondása ott, a hol az iparosok magának az iparnak természetes követelményei alapján teljesítik kötelességüket? Másrészt tény az is, hogy igen jó és a középszerűség vonalán túl emelkedett iparosok váltak olyanokból is, kik a qualifieatiót nem tudnák igazolni. Belátja ugyan a bizottság, hogy a képesítés hivatva lehet, a kisiparosság egyéni tulajdonságait némileg javítani éshelyenkint versenyképességét is emelni, de számításba vette azon hátrányokat is, melyeket a képesítés a szabad forgalom és munkakereset megbénítása által nyújt. Miután azonban a bizottság nem érezhette magát csalhatatlannak, (Ugy van! a szélső halon) utóvégre is abban állapodott meg, hogy ezen intézményt a t. háznak elfogadásra ajánlja, azon felfogásból indulva ki, hogy oly kérdést, melyre nézve a nézetek annyira eltérők, csakis az élet lesz képes tökéletesen megfejteni és e részben ki akarja terelni az agitatiót azon meddő mederbői, melyben jelenleg van, az életbe. De nem is akarta azon felelősséget magára vállalni, hogy egy a gyakorlati életben talán mégis hasznosnak bizonyuló intézményt elfogadásra ne ajánljon. Esetleg abban sem lát bajt, hogy az iparosokat kívánalmaik czélszertítlenségéről maga a gyakorlati élet meggyőzze. Kötelességének tartotta tehát a bizottság a qualifieatiót a javaslatba beilleszteni, de aztolykép körvonalozta, hogy az a forgalom, a fogyasztás és | magának az iparnak érdekeivel ellentétbe ne jö| késsen. Ezek után áttérek t.ház, magára a javaslatra. A javaslat főleg azon alakban, melyben az I most a t. ház előtt fekszik, oly számos újítást és | módosítást tartalmaz, hogy ezen általános vita al! kaimával csakis a főbb momentumok rövid ismer! tetésére fogok szorítkozni. A képesítésre nézve a mondottak után még | csak annyit említek meg, hogy irányadó szempont; nak a képesítés kimutatásánál a bizottság az illető i egyén szellemi és erkölcsi képzettségét vette ala1 pul. Ez azon alapelv, mely iparfejlődési szempont-