Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-334

106 334. országos ülés márezius 27. 1884. latot s hozzácsatolva az illető vasútnak engedélyokmánya másolatát. Kérem a t. házat, méltóztassék ezek kinyomatását és szétosztását elrendelni s előzetes tárgyalás, illetőleg jelentéstétel végett a közlekedési bizottsághoz utasítani. Elnöki A közlekedésügyi minister urnak jelentése a maros-vásárhely-szászrégeni helyiérdekű vasút engedélyezése tárgyában engedélyokmány ki fog nyomatni, a ház tagjai között szétosztatni és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a közlekedési bizottsághoz utasíttatni. Több jelentés nem lévén, következik a napi rend: a győr-sopron-ebenfurti vasútra vonatkozó 1872. évi XXVII. és 1874. évi XXX. t.~czikkek némely határozmányamak módosításáról szóló törvényjavaslat harmadszori felolvasása. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa). Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a most harmadszor felolvasott törvényjavaslatot végszövegezésében is megszavazni, igen, vagy nem ? {Igen!) E szerint kijelenthetem, hogy elragadtatik s alkotmányos tárgyalás és szíves hozzájárulás végett a főrendiházhoz átküldetni rendeltetik. Következik a mostar-metkoviesi vasút építéséről szóló törvényjavaslat harmadszori felolvasása. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa). Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a most harmadszor felolvasott törvényjavaslatot végszövegezésében is elfogadni, igen, vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. Felkiáltások balfelöl: Kisebbség.) Kérem azokat, a kik nem fogadják el, méltóztassanak felállani. [Megtörténik.) A ház többsége megszavazta a törvényjavaslatot és igy az alkotmányos tárgyalás és szives hozzájárulás végett szokott módon a főrendiházzal közöltetni határoztatik. T. ház! Minthogy ma a főrendiház ülést tart, bátor vagyok a t. házat kérni, méltóztassék a jegyzőkönyv ezen két pontját hitelesítés végett meghallgatni. Berzeviczy Albert jegyző (olvassa a jegyzőkönyvi kivonatot). Elnök: Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyv ezen két pontja hitelesíttetik. Következik a közgazdasági bizottság 534. számú jelentése az ipartörvény revisiója tárgyában benyújtott 489. számú törvényjavaslat tárgyában. Azt hiszem, a jelentést felolvasottnak méltóztatik venni {Félolvasottnak veszssük!) s igy az általános vitát megnyitom, melyben az első szó az előadó urat illeti. Gróf Bethlen Ödön előadó: (Halljuk!) T. ház! A magyar törvényhozást meggyőződésem szerint nem sokszor foglalkoztatta oly fontos és nagyhorderejű kérdés, mint a most előttünk fekvő; (Igaz!) egy oly kérdés, mely nemzeti fejlődésünkkel annyira szoros kapcsolatban lenne, minía jelenlegi. És hogy ha van valami, a rai a tárgyalás alatt levő javaslat iránt az érdeklődést még növelhetné, ugy az mindenesetre azon körülmény, hogy az iparrevisió ügye e házban és a házon kívül már évek óta foglalkoztatja az embereket és izgalomban tartja a közvetlenül érdekelt körökben a kedélyeket. Engedje meg tehát nekem a t. ház, hogy tekintettel a tárgy kiváló fontosságára — mielőtt a javaslat taglalásába bocsátkoznám, illetőleg a közgazdasági bizottságnak álláspontját ez ügyben körvonaloznám, bár röviden, az ügy előzményeit előadhassam, (Halljuk!) Iparosságunk mai napság főleg két bajjal küzd. Az egyik a fokozódott verseny, a másik az ipari szervezetnek belső hiányai. A mi az elsőt illeti, iparosságunk néhány évtized óta egy oly phasison megy keresztül, melyet más országokban is van alkalmunk észlelni. Csakhogy inig más közgazdászatilag fejlettebb országok ezen kritikus átalakuláson, vagy legalább is annak érzékenyebb részén jó részt már túl estek, addig az nálunk épen most érezteti leginkább hatását. Ez azon válság, mely a fogyasztási irány megváltoztatásából és a tömeges versenyből származik, melyeket azonban iparosságunk egy részének érdekében megakadályozni nem szabad, miután azok anyagi jólétünk összességével szoros érdekkapcsolatban vannak. Gazdasági újjászületésünk tudniillik ott kezdődik, hol felhagyva az elzárkózottság! rendszerrel, a világforgalom körébe léptünk. Mint minden gyors és gyökeres átalakulás, ugy ez is megköveteli áldozatait. Az áldozatok a mi esetünkben főleg azon kézműves-iparágak, melyeknek elgyengülését és tönkremenetelét a vállalkozó tőke s az ennek szolgálatában álló gyáripar, továbbá a nagyban való üzlet, az úgynevezett confectionális ipar idézi elő. De az ily iparágakkal foglalkozó iparoson nem segíthet más, mint az átmenet a kézműipari gyártásról a gyáripari gyártásra, illetőleg nagyban való üzletre s hogy ha ez nem áll módjában, valamely más foglalkozási ág felkarolása. A mi már most az ipari szervezetünknek azon belső hiányait illeti, melyeknek rósz hatását öszszes kisiparosságunk érzi, ezeken segíteni első sorban maga az iparosság és némiképen a törvényhozás van hivatva. Igen nagy súlyt fektetek a segélyhozás ily módon való distinguálására és azt hiszem, hogy túlzásba esnek azon iparosok, kik bajaik kútforrását első sorban az 1872-ki VIII-ik törvényczikkbe iktatott ipartörvény hatásában keresik. Maga ezen törvény jó volt, csakhogy kedvező hatását csökkentette az ipar terén létező szervezetlenség, az iparos hitelszervezet hiányos volta, valamint azon körülmény is, hogy hatályba lépte után kevéssé közbejött egy nagy gazdasági válság;